Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-213

Az országgyűlés képviselőházának 2 mással kapcsolatban itt elmondott. (Általános helyeslés.) Azt hiszem, valamennyien csak egyformán ítélhetjük meg ezt a helyzetet: (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) a csehiszlovák demokrácia levetette álarcát (Ügy van! Ügy van!) és megjelent úgy, ahogyan mindig i«s óhajtott szerepelni otthon a saját kisebbségeivel szemben, a (brutális elnyomó és kizsákmányoló formájában. (Ügy van! Ügy van! — a jobb- és baloldalon.) Igen t- Ház! Ein csak egészen röviden akarok itt utalni arra, hogy a csehszlovák kormány a saját törvényeit sem tartja tiszteletben, (Ügy van! Ügy van!) a saját érvényben lévő törvényeit is lábbal tapossa akkor, amikor például Kassa városában, ebben az ősi magyar városban, a magyar szabadság és függetlenség megszentelt földjén (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) a legutóbbi hamisan, sőt hamisítások alapján 18%-ban megállapított magyar nemzetiségtől megvonja a nyelvhasználat jogát, holott a saját törvényeik szerint is csak magyarul beszélők számarányának 20% alá sülyedése esetén volna jogukban a nyelvhasználatot megtiltani. Márpedig a saját statisztikáik szerint is Kassa városában a magyarul beszélők száma 39%-ot tesz ki, (Mozgás.) miajdnem kétszeresét az ő statisztikájuk szerint, az ő törvényeikben megkövetelt létszámnak. Tehát a saját törvényük lábbal tiprását is jelenti az az eljárás, amelyet most folytatnak és amelyet másnak, mint a pánik, a terror politikájának bélyegezni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és a baloldalon.) Igen t. Ház! En ezt az alkalmat arra használom fel, hogy az igen t. kormány figyelmébe ezzel kapcsolatban két szempontot ajánljak. Az egyik az, hogy ' tartsunk ki, necsak változatlanul, hanem fokozott erővel a magyar békepolitikának egyedül lehetséges célkitűzése, a revízió politikája mellett, (Altalános élénk éljenzés és taps.) a másik követe

1 lés pedig — azt kell mondanom, követelés — amelyet a magyar kormányhoz intézek az, hogy itt a legfőbb ideje annak, hogy a magyar kormány erélyes jegyzékkel, petícióval forduljon a Népszövetséghez (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és a baloldalon.) és hívja fel a Népszövetséget — (Ulain Ferenc: Ki kell lépni!) eddig elhanyagolt kötelességének most már sürgős és érdemleges teljesítésére. (Helyeslés jobb felől.) Mi nem örülünk annak, hogy a Népszövetség tekintélye éppen az utóbbi időben .. • (Meskó Zoltán: Van még egyáltalán tekintélye?) Elnök: Meskó képviselő urat kérem, ne tessék közbeszólni. Eckhardt Tibor: ... olyan súlyos csorbát »zenvedett, de kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy a Népszövetség más tekintéllyel állana a világ népei előtt, iha az elmúlt tizenhárom esztendőben a kisebbségekkel szemben vállalt ünnepélyes kötelezettségeinek becsülettel megfelelt volna. {Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és baloldalon.) Nem volna olyan könnyű hátat fordítani a Népszövetségnek, nem volna olyan könnyű a népszövetségi keretekből egyszerűen kilépni akkor, h il 'MZ íl Népszövetség egy mindenki által tisztelt erkölcsi fórumot jelentene. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Emlékszem arra, amikor mint újonnan megválasztott képviselő, tizenegy esztendővel ezelőtt első beszédemet mondottam itt a Házban. A nemzeti kisebbségek védelméről beszél?. ülése 1933 október 24-én, kedden. 5 tem és a Népszövetség eredményes intézkedését kértem. Szinte szégyenkeznem kell akkor, amikor most 11 év elteltével megint ugyanazt a^ követelést kell hangoztatnom. (Meskó Zoltán: Nekik kell szégyenkezniük!) Elnök: A képviselő urat már figyelmeztettem, hogy ne szóljon közbe! Eckhardt Tibor: Tizenegy esztendő a hatalmon levőknek talán csekélység, de azoknak, akik elnyomatás alatt szenvednek, tizenegy kálváriás, szenvedésekkel, pusztulással, romlással, szégyennel teljes esztendő, amelynek enyhítése érdekében a Népszövetség nem t tesz semmit és én azt hiszem, mi magyar képviselők felemelt fővel állhatunk ország-világ előtt, amikor erről a kérdésről szó esik, mert soha a szélsőségek politikáját nem folytattuk, soha nemzetközi békétlenségnek tápot nem adtunk. (Ügy van! a jobb- és baloldalon.) De ünnepélyesen jelentem ki, hogy tizenegy év elteltével mi is elérkeztünk a türelem végső határáig (Ügy van! Taps a jobb- és baloldalon.) Méltóztassék egyúttal azt is. megengedni, hogy az elnök úr napirendi előterjesztésével szemben a sajátmagam és pártom nevében megindokoljam, miért nem járulhatok^ hozzá a Ház bizonytalan időre való elnapolásához. Ügy érzem, hogy az az esztendő, amely Gömbös igen t. miniszterelnök úr kormányralépte óta lefolyt, rendkívül bőséges és gazdag volt Ígéretekben, de rendkívül szegény cselekedetekben. (Ügy van! a baloldalon. — Ellentmonlások a jobboldalon.) Emlékszem arra, amikor a miniszterelnök úr .miskolci beszédében á miskolci gyorsvonatot emlegette és maga diktálta önmagának azt a gyorsvonata tempót, amely azóta nemcsak hogy teher vonattá degradálódott, de majdnem azt kell mondanom, hogy tolatómozdony lett belőle és nem jut le arról a holt vágányról, amelyre egy év óta rászaladt és úgylátszik, előbbre jutni képtelen; (Ügy van! balfelől.) Emlékszem, még pedig sajnálkozással emlékszem arra, hogy a miniszterelnök úr annakidején a Felsőházban, amikor bemutatkozó beszédét befejezte, azt mondotta, hogy: most pedig elég volt a beszédből, kezdődjenek a cselekedetek. (Zaj a baloldalon.) Egy év elteltével ugyanott állunk, ahol állottunk egy esztendővel ezelőtt. (Zaj a baloldalon. — Felkiáltások balfelől: Kosszabbul állunk! — Kun Béla: Koldusabb lett a nép! — Tobler János: Mi történt az egész nyáron? — Zaj.) Nem akarom a kormánytól megtagadni a jószándékot, de az eredményes cselekvés hiányát igenis, fájdalmasan konstatálnunk kell valamennyiünknek (Ügy van! a baloldalon.) Es hia bizonyság kell erre, hát itt van mindjárt az a törvényjavaslat, »amelyet a pénzügyminiszter úr ma terjesztett be az úgynevezett gazdaadósságok rendezéséről. (Zaj7) Kérdezem, mi akadálya volt annak, hogy nem lehetett már egy évvel ezelőtt hasonló, vagy lényegesen jobb javaslatokkal a Ház elé jönni. Méltóztassék megmondani; ha ma lehet ezt a javaslatot előterjeszteni (Fábián Béla: Tele van hibával! — Kun Béla: Burkolt bankvódelem!), miért nem lehetett már két évvel ezelőtt a gazdaadósságok kérdésével komolyan és érdemlegesen foglalkozni? Mennyi szerencsétlenség, mennyi tönkremenés, mennyi árverés, mennyi pusztulás, mennyi öngyilkosság lett volna elkerülhető, ha ez a belátás még idejében felébredt volna az igen t. kormányban.