Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

Az országgyűlés képviselőházának 19 k* ülése 1933 június 7-én, szerdán. 79 mányzat a legjobb akarattal, a legjobb indulattal sem képes, mert annyi hivatali üresedés nincs és a magánvállalkozás — sajnos — a jelen körülmények között olyan szűk keretek közé szorul, hogy képtelen a diplomások kérését teljesíteni. Itt volna alkalom erre. Ha ismét elővesszük a statisztikát és tudomásul veszszük, hogy 1439, mondjuk kerekszámban 1400 község tagosítása rendkívül sürgős volna és ha évente itt — igen nagy számot mondva — csak 50 községet tudnánk tagosítani, akkor is 28—30 éven át. tudnánk ellátni 300, sőt 400 okleveles fiatal mérnököt és pár ezer munkást, pár ezer napszámost, akiknek megélhetési gondia el volna egy pillanat alatt vetve. Nagyon kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy már csak ebből a szempontból is méltóztassék ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozni. Ez az államnak különös megterhelésébe nem kerül. Ez kitűnő, rentábilis befektetés, amidőn egyúttal száz ós száz diplomás családot és ezer és ezer egyszerű munkáscsaládot látunk el kenyérrel, anélkül, hogy az adót egyetlenegy fillérrel emelni szükséges volna. •'. De hogy ez a tagosítás gyorsabb ütemben, erőteljesebben haladjon, kell, hogy megszűnjék a mai bürokratikus rendszer, amely szerint a tagosítási ügyek ma három minisztérium alá tartoznak. A t. Ház engedelmével pár sorban felolvasom, hány hatóság hogyan foglalkozik a tagosítással. Elsősorban foglalkozik vele a pénzügyminisztérium, amely kívánatos volna, ha a hitelt erre a célra rendelkezésre bocsátaná. Másodsorban jön a földmívelésügyi minisztérium, amely minisztérium csak a tagosítás hasznosságát, célszerű kivitelét és egységárait véleményezi. Jön azután az igazságügyminisztérium, amely csa/k a bírói eljárást szabályozza és a rendelkezési alapot osztja szét. Azután jönnek a törvényszéki bírák, akik az eljárásokat vezetik, az állami földmérési felügyelőség, amely csak felülvizsgál, hitelesít és műszaki véleményt ad. Jönnek a gazdasági felügyelők, akik gazdasági szakvéleményt adnak. Végül pedig jönnek a községek elöljáróságai, akiknek kötelességük volna a költségeket beszedni, azonban ezt alig tudják elvégezni, mert a gazdaközönség súlyos anyagi helyzetben van. Mi volna tehát a teendő? Ezeket a kérdéseket egyetlenegy kézben koncentrálni, még pedig központi tagosító hatóságot kellene létesíteni, amelynek tagjai volnának kiváló jogi, műszaki és gazdasági szakértők és ez a központi hatóság hárítaná el azokat az akadályokat, amelyek eddig a tagosítás elé tornyosulnak. Hiszen vannak olyan kérvények, amelyek évek (hosszú sora óta feküsznek a minisztériumban elintézetlenül, az országnak és a közületnek rendkívül nagy kárára. Ha ez^ a munka megindulnia és körülbelül 1400 községben folytatódnék, akkor valóban el lehetne érni, ami belső erőnkből elérhető és az ország, mint a statisztikusok kimutatják, évente körülbelül 30 millióval volna gazdagabb, vagyis játszi könnyedséggel lehetne például a földadót kiegyenlíteni. Legyen szabad a még rendelkezésemre álló időt kihasználnom arra. hogy felvessek néhány témát a munkanélküliséggel és munkaalkalmak teremtésével^ kapcsolatosan. A földmívelésügyi minisztérium költségvetésének tárgyalása alkalmával igen kevés időm maradt, hogy rámutassak arra, hol és miként lehetne a földmunkásokat alkalmazni. Az újabb kimutatások azt mondják, hogy ebben a szeKÉPVISELÜHÁZI ÍSTAPLÓ XVII. rencsétlen csonkaországban ^ körülbelül 225.000 olyan mezőgazdasági munkás van

(> aki fölöslegesnek látszik, akiknek megélhetése a lehető legrosszabb. Ha tekintetbe vesszük a tíz év előtti adatok szerint a csonkaországban levő 30.000 kubikost és azokat az embereket, azokat a családapákat is, akik ma a nehéz viszonyok miatt földmunkával kénytelenek foglalkozni, akkor ezeknek a számát is egészen nyugodtan tehetjük százezerre. Említettem a földmívelésügyi tárcánál, hogy a legtöbb munkaalkalmat a vízimunkálatok szolgáltatják, akár az állaim, akár magánosok vagy vízitársulatok végeztetik azokat. De miként jusson munkaalkalomhoz az a szegény földmunkás akkor, na olyan gyengén van dotálva a földmívelésügyi tárca és különösen olyan gyengén a vízügyi szolgálat. Kénytelen vagyok ezt itt is hangsúlyozni, mert hiszen a pénzügyminiszter úrnak minden egyes tárca dotálásában kemény szava van. Szomorúan kell megállapítanom, hogy a vízügyi szolgálat a mi csonkaországunk költségvetésében csak félszázalékot tesz ki, holott Ausztriában, ahol nem lehet azt mondani, hogy a viszonyok jobbak, í'5% esik a vízügyi szolgálatra, Olaszországban 2'8%, Csehszlovákiában pedig 6%. Vagyis Csehszlovákiában az állam aránylag tizenkétszer annyit költ vízügyi szolgálatra, mint Magyarországon. fia ezek a viszonyok változnának, na ez a számarány kedvezőbb volna, a munkanélküliség enyhébb volna Magyarországon. Még egyre vagyok hátor felhívni az igen t. pénzügyminiszter úr szíves figyelmét^ Nem tudom, foglalkozik-e a pénzügyminisztérium tovább is avval a gondolattal, hogy az ínségadót, illetőleg újabb néven ínségjárulékot fenntartsa, Előrebocsátom, hogy ez nagyon bevált olyan helyen, aíhol ez szükséges volt a városi munkásság munkanélküliségének levezetésére. Nagyon kérem az igen t. ' pénzügyminiszter urat, — bár semmiféle újabb adónak íhíve nemi vagyok és örülnék, ha olyan viszonyok volnának, hogy ezt az ínségjárulékot el lehetne törölni — méltóztassék gondolkodni^ a felől, 'hogy valami úton-módon legyen téli kenyere annak a kisembernek, és az a kevés pénz, amivel még megterhelheitő az adózó közönség, szisztematikusan, célszerűen használtassék fel. Azt ajánlom az igen t. pénzügym/iniszter úrnak, üjjön össze a gazdasági miniszter urakkal s már most a nyár folyamán készítsenek terveket. — ezeknek a terveknek elkészítése hónapokba kerül — ez alatt az idő alatt pedig legyen szíves és utasítsa az intézményeket olyképpen, ^hogy ezek a munkálatok legkésőbb november hó elején megkezdődhessenek, — nem mint az idén történt, csak karácsony után — mert eredményesebb lesz a munka és elégedettebb lesz annak^ a szegény emibernek a lelke akkor, ha kellő időben keresi meg a ítélire való kenyeret. T. Képviselőház! Számolnunk kell azzal, hogy valamikor talán ez a gazdasági válság is enyhül. Elő kell készülnünk a jobb időkre. Ezért bátor vagyok az igen t. pénzügyminiszter úr szíves figyelmébe hozni, hogy igen ajánlatos volna a növő évi költségveltésbe^ egy új címet felvenni és ezt dotálni, amely cím volna: várható beruházások mérnöki előkészítése. Láttuk a múltban, amikor az előző kormányok a munkanélküliség leküzdésére (meglehetős pénzöszszeget bocsátottak rendelkezésre, hogy minő kapkodás, tervszerűtlenség vort az egész országban; sárba dobálták a pénz jelentékeny 12