Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

Az országgyűlés képviselőházának 19^. ülése 1933 június ?-én, szerdán. Még csak egyet volnék bátor figyelmébe ajánlani az igen t. Háznak, kvázi mint kívánságot tolmácsolni a pénzügyminiszter úr angliai útjára: ha kiér oda Londonba, ne a ködös Albion atmoszférája fogadja, inert tapasztalatból tudom, hogy a nyári köd Angliában még sokkal fojtóbb, mint a téli vagy az őszi köd, és vajha sikerülne neki más társaival együtt meggyőzni ott a világkongresszusra összeült 62 náció képviseletét, hogy kollektív nyomorból és kollektív dekonjunktúrából bizony egyéni prosperitás nem lesz és nem lehet. (Elénk he Lyeslés és taps a balközépen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 Patacsi Dénes: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Gróf Esterházy Móric igen t. képviselőtársam közérdekű feladatot teljesít akkor és fog teljesíteni a jövőben is, ha annak a bizonyos famonopóliunmak kérdését felszínen tartja s az esetleges megkárosításokat a maga részéről is elhárítani igyekszik. Méltóztassék nekem megengedni, hogy most röviden a miniszterelnök úr beszédének hatása alatt kissé foglalkozzam a parlamenti helyzettel és bizonyos tanulságokat szűrjek le különösen a pénzügyminiszter úr politikájára vonatkozólag. A miniszterelnök úr nekünk tegnap azt mondotta, hogy annyi sok jóindulatot lát az ellenzék részéről, hogy ez őt csak felbátorítja és bíztatja arra, hogy annál inkább haladjon azon az úton, amelyet a maga részéről kitűzött. Ha a szavakat meg! a jóindulattól csepegő beszédeket vesszük, amelyeket itt minisztertársai a szaktárcák költségvetése során tesznek, akkor az igen t. miniszterelnök úrnak igaza van, mert hiszen a szép szót és azokat az ígéreteket, amelyeket itt a törvényhozás a kérdések rendezését illetően kap, mi jó néven vesszük és helyeseljük is. Végtelenül sajnálatos azonban, hogy ezek legtöbbször csak ígéretek maradnak és bizony ez alatt az idő alatt, amióta a Gömböskormány vezeti az ország ügyeit, crnég nem méltóztatnak tudni gazdasági téren — és a pénzügyminiszter úr sem tud pénzügyi téren —beszámolni egy olyan intézményes rendezésről, amely azt bizonyítaná, hogy a helyzet bizonyos tekintetben változott volna. Sőt, mint azt a földmívelésügyi tárcánál is elmondottam, én a földmívelésügyi miniszter urat bizonyos tekintetben a pénzügyminiszter úrral szemben inferióris helyzetben látom itt a kabinetben és ennek tudható be az, hogy az a túlzott bankpolitika és túlzottan ortodox pénzügyi politika, amelyet az igen t. pénzügyminiszter úr, mint bankember, érvényesít a kabinetben, bizonyos tekintetben a gazdatársadalom és a mezőgazdaság rovására is érvényesül, mert legalább is a pénzügyminiszter úrnak.. .(Zaj. Halljuk! Halljukl) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy egy kissé több figyelmet méltóztassanak tanúsítani a tárgyalás iránt. Hegymegi Kiss Pál: ... az általános vita során tartott beszéde arról tesz tanúbizonyságot, hogy a földmívelésügyi miniszter úr és a pénzügyminiszter úr között ellentét van, mert nincs meg a pénzügyminiszter úrnál — legalábbis beszédének egyes részei azt bizonyítják — az a jóindulat a magyar gazdatársadalom iránt, amelyet én a földmívelésügyi miniszter úrnál hivatásszerűen is megtalálok. Ezzel szemben nekünk ellenzékieknek igen furcsa itt a helyzíetünk. Különösen a mi pártunknak, amelynek vezére egymásután hozza ide a javaslatokat. Mi tulajdonképpen már nem kritizálunk, hanem ebben a mostani tétlenségben már mi adjuk itt az ideákat, lelkünknek legjavát állítjuk oda a kormány elé, és legjobb elgondolásainkat adjuk oda a kormánynak csak azért, hogy próbáljunk valamit segíteni ennek az országnak helyzetén. Én körülbelül ilyennek látom ezt a helyzetet, ennélfogva azt szeretném, ha mi az intézkedéseket kritizálhatnánk, amely intézkedések bizonyos tekintetben már pluszt jelentenek a múlthoz képest ós mi nemcsak sürgetnénk mindig a cselekedeteket, és végre nem kellene nekünk ellenzék létünkre most már magunknak adnunk az ideákat a kormánynak. A pénzügyminisztetr úr a költségvetés általános vitája során igen élesen és — megvallom őszintén — kissé lóhátról foglalkozott azokkal a javaslatokkal, amelyeket pártunk egyfelől a devalorizáció, másfelől pedig a földteherrendezés tekintetében előterjesztett. A pénzügyminiszter úr bizonyos statisztikákra is hivatkozott. En mind a két statisztikát, amelyekre támaszkodva a pénzügyminiszter úr megállapításai során a mi elgondolásunkat lekicsinyelte és kalandnak minősítette, kénytelen vagyok megkontrázni. Méltóztassék megengedni^ igen t. Ház, hogy először is azzal a megállapítással foglalkozzam, amelyet a pénzügyminiszter úr akkor az igen t. többség helyeslése közben itt a parlamentnek felhozott. A pénzügyminiszter úr szembeállította a gazdaadósok szamát a betétesek nagy számával és megállapította, hogy sokkal kevesebb az eladósodott gazdák száma, mint azoké a betéteseké, akik voltaképpen szenvednének a mi devalorizációs javaslataink folytán. Mélyen t. Ház! Feltéve, hogy KonkolyThege statisztikája helyes, (Gr. Sigray Antal: Mennyit hazudnak a statisztikai adatok!), úgy van vele az* ember, hogy körülbelül igazat ad annak a francia megállapításnak, mely szerint a statisztikában a legjobb indulat mellett is 'néha-néha egy kis minősített hazugság is foglaltatik. Ha 577.000-re veszem is a magyar gazdatársadalom eladósodott tagjainak számát, akiknek bekebelezett adósságaik vannak, emellett a gazdatársadalom nagy része nem bekebelezett adósságokkal is terhelve van. (Ügy van! balfelölj és az adótartozások egy egész légiója is hárul reá. Nem olyan kis szám tehát ez és tagadom a pénzügyminiszter úrnak azt a megállapítását, hogy a gazdatársadalomnál voltaképpen nincsen baj, csak egyes bajba jutott gazdák vannak, hiszen én szintén járom az országot, és ritkán találok, csak mint fehér hollót, olyan gazdát, akinek baja ne lenne. Viszont ezzel szemben a pénzügyminiszter úr a betétesek számára hivatkozott és mint parlamenti beszédéből megállapítható, körülbelül 955.000-re tette azoknak az egyéneknek számát, akiknek takarékbetétjük van, a betétek összegét pedig körülbelül 700 millióra és 500 millióra azoknak a betéteknek összegét, amelyek kisbetétesek betéteiből álltak össze. Meg kell állapítanom, hogy a pénzügyiminiszter úrnak ez a statisztikája sem a Magyar Statisztikai Zsebkönyvnek a takarékbetétekre vonatkozó megállapítását nem fedi, sem: pedig a valóságot. A t- pénzügyminiszter úr ugyanis most arról beszél, hogy hány betétkönyv van Magyarországon, de nem arról beszél, hogy hány betétes van Magyarországon, pedig a kettő között nagy különbség van. Kü-