Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

56 Áz országgyűlés képviselőházának zárszámadásvizsgáló bizottság a saját^ jelentésével együtt azzal a tiszteletteljes kéréssel terjeszt be, hogy a| bizottság jelentését kinyomatni és szétosztatni és annak idején napirendre tűzni méltóztassék. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja, szétosztatja s annak napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Napirend szerint következik a pénzügyi tárca és a vele kapcsolatos állami üzemek költségvetésének, továbbá a tárcával kapcsolatos költségvetési fejezeteknek folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! A pénzügyminisztérium költségvetési előirányzatát tárgyaló füzet elolvasása után önkénytelenül eszébe jut az embernek a költő mondása: elmúltak az aranjuezi szép napok. Bizony, t. Képviselőház, hol vagyunk már a Bethlen-kormány pénzügyi politikájának alapgondolatától, amelynek főpillére az volt, hogy a búza örökké 24 pengő lesz és minden esztendőben lehet 500 millió pengő adósságot csinálni. Ez volt az egész pénzügyi politikai bölcseség, amelyet a Bethlen-kormány produkálni tudott. De kérdem: hol vannak már a pénzügyi feleslegek, az a sok százmillió, amelyet az adózóktól kipréseltek és amelyet olyan nagyszerűen tudtak befektetni luxusépítkezésekbe, láthatalan beruházásokba, tyúkhízlaló, takarmány-, ló-, eb- és bikatenyésztő kölcsönökbe, amelyeket azok akik kaplak, talán sohasem fognak visszafizetni. Bizony szürke lett közben a világ és a feleslegek helyett ma a deficit réme mered a pénzügyminiszter úr elé. Az adóbevételek a többszöri emelés ellenére csökkenő irányzatot mutatnak, ellenben ijesztően nőnek az adóhátralékok, bár olyan kíméletlenül nem hajtották még be az adókat a legutóbbi tíz esztendőben soha, mint az elmúlt év őszén és az idei év tavaszán, amire még néhány szóval vissza fogok térni. Ha a magyar adózást nézzük, akkor látjuk csak, mennyire igaza van az igazhívők Koránjának, amelynek egyik szúrája azt mondja: „Nem szabad embertársainktól több kötelességteljesítést kívánni, mint amennyit azok egészségük és becsületük sérelme r nélkül elbírnak.» Az évek óta dúló adótatárjárás, túladóztatás, anyagilag tönkretette az adózókat, erkölcsileg pedig egyenesen romboló hatással járt. Az adóeltitkolás, az adócsalás, a kincstár tudatos megkárosítása mindennapos lett, mindenki igyekszik az adózás alól kibújni, mert senki sem bírja a ránehezedő adóterheket. Ezeket a vázolt állapotokat elsősorban a gazdasági válság okozza és az általános elszegényedés, de része van ebben elavult és igazságtalan adórendszerünknek is. A közelmúltban voltam bátor a Ház figyelmét felhívni arra, hogy adórendszerünkben mennyi maradéka van a Mária Terézia-korabeli adózási rendszernek. Akkor Vargha államtitkár úr, t. képviselőtársunk kioktatott engem arról, hogy bár vannak egyes elemek a magyar adózásban Mária Terézia korából, általában azonban a mi adórendszerünk nagyon fürge, nagyon modern és távol áll attól az eszmekörtől, amelyben Mária Terézia adótörvényei születtek. *" Ha a jövedelemadó-törvényt nézzük — ta19 h. ülése 19$$ június 7-én, szerdán. nulmány tárgyává tettem és átrágtam magam rajta — rögtön megállapíthajuk, hogy vannak a. jövedelemadó-törvénynek vonatkozásai, amelyek teljesen modernek, amelyek lehetővé teszik az adóalanyok jövedelmének teljes kimunkálását, de viszont vannak benne igen régi elemek, amelyekre rögtön rá fogok mutatni. A mi jövedelemadó rendszerünk mellett a magánalkalmazottak adóját — hogy fináncműszóval éljek — 100%-ig ki lehet munkálni, az iparosok, a kereskedők, a szabadfoglalkozásúak adóját ugyancsak 80—90%-ig ki lehet munkálni. Ebben a tekintetben jövedelemadótörvényünk meglehetősen szigorú és ezt a szigorúságot még fokozzák az adókivető-bizottságok és az adób óhaj tó-hatóságoknak túlzott szigora. Ellenben amilyen szigorú ez a jövedelemadó-törvény a fixfizetéses alkalmazottak adójának kimunkálásában, amilyen buzgó ez az adótörvény akkor, amikor az iparos, a kereskedő, a szabadfoglalkozású adójának megállapításáról van szó, annyira liberális, annyira mondhatnám gavallér akkor, amikor a nagybirtokosok, főleg a nagykapitalisták adójának behajtásáról van szó. Leszek bátor majd pár bizonyítékkal szolgálni. Előrebocsátom, hogy ezek a példák a gyakorlati életből valók. Hogy mennyire rászorult a mi jövedelemiadó-törvényünk a reformra, azt legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy például a kisiparos, a kiskereskedő tartozik hiteles könyvet vezetni, ezzel szemben ez alól még a; százezer holdas nagybirtokos is teljesen mentesítve van és, ha mégis vezetne könyvet, azt a pénzügyi hatóságoknak nem köteles megmutatni. Ha egy nagybirtokos 'hamis adóvallomást nyujt be, ezért még soha, meg nem büntették. Feljelentés esetén legfeljebb annyi történik, hogy az adóját becslés alapján állapítják meg, a kataszteri tiszta jövedelem figyelembevételével amely minden esetben kevesebb, mintha a tényleges jövedelem után kellene adóznia. Minden esetben azonban e mellett az eljárás mellett a kincstár károsodik. Erre van néhány példa. Ott van Gerliczy báró esete, amelyet már egy alkalommal felhoztam. Most körözik ezt a tiszteletreméltó gentlemant, nem hiszem, t hogy megtalálnák. Ennek adócsalási eseteit néhányszor feljelentették, ki is ment a hatóság és természetes, hogy nem találtak semmit, kiderült, hogy ennek birtoka egyáltalán nem jövedelmez semmit, jövedelmi adóban néhány száz pengőt fizetett, azután fizetett néhány száz pengő vagyonváltságadót, azonban végeredményben ügyes taktikával és ügyes manőverrel ki tudott bújni az adózás alól. Hogy miképen, erre is rávilágít az egyik vizsgálati jegyzőkönyv. A makói pénzügyigazgatóság kiküldötte ennek az úrnak birtokára egyik közegét annak megállapítása végett, hogy hány vágón búzát szállítottak el a birtokról. Az adóközeg kiment és a vasútállomáson megkérdezte, hogy Gerliczy báró nevén mennyi gabonát szállítottak el. Kiderült, hogy semmit, egyetlen dekát sem, azért, mert aki megvette, az nem Gerliczy báró nevén, hanem a saját nevén szállította el a Gerliczy bárótól vásárolt gabonát. Ha időm megengedné, bővebben kitérnék erre az esetre, csak illusztrálni akartam ezeknek a nagy uraknak adócsalásait, igaz, hogy már jó néhány esztendeje ennek, mégis igen kíméletes elbánásban részesültek. Az örökösödési adónál is ugyanazt a lagymatag eljárást látjuk ezekkel a nagy urakkal szemben. Erre már a múltban is felhoztam egy példát, Fülöp Józsiás herceg példáját, aki