Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-211

618 Az országgyűlés képviselőházának & les óvatossággal is figyeli ezt a kérdést és igyekszik minden lehető eszközt megragadni arranézve, hogy azt gyökeres megoldáshoz jut­tassa. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Dinnyés Lajos: Legyenek óvatosak az árveré­sek tekintetében is. — Elnök csenget.) Ugy a kormány felelős tényezőinek a múltban tett nyi­latkozatai, mint ennek a pártnak szilárd és el­tökélt elhatározása az országos közvélemény előtt biztonságot nyújtanak arranézve, hogy ez a párt ezt a kérdést az egyetemes országos ér­deknek, azon belül pedig az agrár érdekeknek megfelelő módon i® fogja gyökeres megoldás­hoz juttatni. Ezt a következő időszakot,, amely a parla­ment szünete lesz, ez a kormány és ez a párt nem pihenésre, hanem fokozatos munkára szánja, éppen abból a szempontból, hogy ez a vitális kérdés már a parlament őszi össze­illése alkalmával is lényegesen előbbre jusson. (Dinnyés Lajos: Majd meglátjuk!) Azonban, mint méltóztatnak tudni, ez a kérdés nagyon sokféle kisugárzású s igen óvatosan kell ezzel a kérdéssel bánni, még akkor is, ha- a legme­legebben fekszik a leikünkön ennek mielőbbi sürgős rendezése. T. Képviselőház! A külföldi országokban mutatkozó példák fokozottabb óvatosságra in­tenek bennünket ebben a kérdésben, (Felkiáltá­sok a baloldalon: Még fokozottabb óvatosság? Elég már a sok óvatosságból!) de úgy a kor­mány, mint ez a párt a legelsőrendű kötelessé­gének vallja és tartja az ország előtt, hogy mindent elkövessen arra nézve, — és ezt úgy a miniszterelnök úr, mint a íoldmívelésügyi miniszter úr már többízben felelős helyről az ország közvéleménye előtt hangoztatták is — hogy ez a kérdés a lehető legrövidebb időn belül gyökeres megoldáshoz jusson. Az elnök úr napirendi indítványát egyébként elfoga­dom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az elnök úr napi­rendi indítványával szemben javaslom, hogy a Képviselőház legközelebbi ülését holnap, azaz kedden délután 5 órakor tartsa s annak napirendjére tűzze ki a munkanélküliség eny­hítésére szükséges intézkedések sürgős meg­tételét. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) T. Képviselőház! Ezt a kérdést azért tárom a Képviselőház elé, mert most már a legna­gyobb határozottsággal és kétséget kizáróan meg lehet állapítani, a költségvetés és appro­priáció letárgyalása után világos, hogy a kor­mány a munkanélküliség enyhítésére komolyan egyáltalában nem gondol. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Bármennyire is figyelme­isen átkutattuk a költségvetés tételeit, ott nem lehet megtalálni azokat az Összegeket, amelyek a munkanélküliséget komoly mértékben enyhí­tenék, illetőleg a munkaalkalmak szaporodását idéznék elő. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk a baloldalon. — Elnök csenget.) A költségvetés tételeiből idetárom m Ház elé azokat az adatokat, amelyek arról tanús­kodnak, hogy a kormány milyen mértékben kívánja enyhíteni a munkanélküliséget. Ezek olyan kicsiny összegek, amelyek nem vezetnek komolyan a munkaalkalmak szaporítására, mert a miniszterelnökségnél előirányzott 11. ülése 1938 július 10-én, hétfőn. 205.000 pengő, a pénzügyminisztériumnál elő­irányzott 238.000 pengő, a kereskedelemügyi tárca keretében előirányzott 13,395.600 pengő, a földművelésügyinél előirányzott 2,693.000 pengő, a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnál előirányzott 257.000 pengő, az igazságügynél előirányzott 177.000 pengő, a honvédelmi tár­cánál előirányzott 2,270.000 pengő összesen 19,235.600 pengőt tesz ki és ha ezt ^az összeget szembeállítjuk az előző évben előirányzott ösz­szeggel, még akkor is lényegesen kevesebb a mostani előirányzat, mert 1932/33-ban is 21,823.000 pengő volt előirányozva beruházási célokra. Ez a megszavazott költségvetésben kétmillió pengővel kevesebbet tesz ki, de ha hozzávesszük az Államvasutaknak, vagyis, az egyik legnagyobb állami közüzemnek 6,500.000 pengős beruházásait és a posta-, távírda- és távbeszélőintézmény 3,375.000 pengőjét ilyen célokra, a beruházások összes előirányzata együttvéve is csak 29 millió pengőt tesz ki kerek összegben. A legsúlyosabb körülmény azonban ás, hogy, amint ez a költségvetés indokolásából kiderül, valójában ezek az összegek sem jelen­tik a munkaalkalmak szaporítását, (Ügy van! T7gy van! balfelől.) mert ezeknek az összegek­nek legnagyobb része régi tartozások, régen elvégzett munkák számlatartozásainak kifize­tésére fordíttatik, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ez tehát valójában a munka­alkalmak szaporítását egyáltalában nem jelenti. Egészen konkrét adatokat is jegyeztem ki a költségvetés indokolásából, amelyekből ki­derül, hogy például a kereskedelemügyi tárca keretében útépítési célokra előirányzott 13,395.600 pengőibőü 12,329.000 pengő az az ösz­szeg, amely régi számlatartozások kiegyenlí­tésére fordíttatik, tehát egészen kicsiny ösz­szeg, egy millió körüli összeg marad meg. amely munkaalkalmak szaporítására szolgál az egész ország területére vonatkozóan. Ha figyelembe vesszük, hogy az Államvasutak 6,500.000 pengős beruházási előirányzatából 5,710.000 pengő fordíttatik számlatartozások kiegyenlítésére, s a posta, távírda és távbe­szélő 3,375.000 pengős beruházási előirányzatá­ból 2,850.000 pengőt ugyancsak régi tartozások kiegyenlítésére fordítanak, akkor kiderül, hogy az együttesen 29 millió pengőt kitevő, beruházási célokra előirányzott összegből majdnem 21 millió pengő az, amiből számla­tartozásokat egyenlítenek ki és így valójában beruházásokra — beleértve a két legnagyobb állami üzemet is — összesen csak 8,200.000 pengő marad, (Büchler József: Szóval sem munka, sem munkanélküli segély! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt komolyan munkaalkalmak szaporításának vagy a mun­kanélküliség enyhítésére vonatkozó intézke­désnek nevezni nem lehet, mert nem lehet tudni, hogy az a nyomorúság, amelyet én szá­mokban már számtalanszor a Képviselőház^ elé tártam, amely hihetetlen nagy tömegeket éhe­zésre, pusztulásra ítél, hova, ^ mivé fejlődni, mit fog előidézni, és meddig tűri ezt a kétség­beejtő nyomorúságot az a hatalmas nagy tö­meg", amely a városok kongresszusa szerint körülbelül 1,700.000 lélek, és ez mind éhezésre, nyomorúságra van kényszerítve csak azért, mert a kormánynak sem a költségvetés kere­tén belül, sem a költségvetés keretén t kívül nincs komoly gondoskodása a munkanélküli­ség enyhítésére. (Weltner Jakab: Jól laknak

Next

/
Thumbnails
Contents