Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-210

Az országgyűlés képviselőházának 210. ülése 1933 július 7-én, pénteken. 593 csodálom a mi nemzetünknek, a mi fajtánknak bámulatos, az európai népek között meszsze kimagasló géniuszát, amellyel ennek az államnak alapjait évszázadokra szólóan meg tudta vetni úgy, hogy mindig csak a részleteken kelljen változtatni, én^ a tisztelt túloldal alkotmányos lelkiismeretének ezt a hirtelen való felébredését nem látom nagyon természetesnek. Mert a magyar alkotmány szellemével —• mint mondottam — a kormányzói jogkörnek az 1920-as törvényekben való megállapítása nincs ellentétben; de másfelől 14 esztendő alatt számtalan példáját láttuk annak, hogy a kormány és a többség a legnagyobb ridegséggel és érzéketlenséggel ment el a magyar alkotmány szellemének és lényegének, alapvető jogászi szemléletének megcsúí'o lása és lábbaltiprása mellett. Kérdezem Wolff Károly tisztelt képviselő urat, aki olyan szép szavakkal méltatta a magyar alkotmányt, hol van a .magyar főkegyúri jog, mi lett a magyar főkegyúri jognak kilencszáz esztendős nagy, hatalmas nemzeti kincséből? Mikor t szólaltak fel a magyar parlamentben ellenzéken vagy kormányon férfiak, — ha voltak is, nagyon kevesen voltak, (Rassay Károly: Én is felszólaltam tíz évvel ezelőtt!) akik látták, szóvátették volna a magyar főkegyúri jognak ezt az elsorvadását. Mert senki nem gondoskodott róla, hogy ez a mai helyzet.csak szünetelése legyen a magyar királyok ez ősi jogának és már most találjunk valami áthidalást arra, hogy ez az ősi nemzeti jog megmaradjon a magyar nemzet kev zében. Hát a 33-as bizottság nincs ellentétben a magyar alkotmány és a magyar parlamentarizmus szellemével és igazi tradícióival? {Ügy .van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És hol van a gyülekezési és sajtószabadság, amely a magyar parlamentarizmusnak a bölcsőjénél olyan megfelelő és olyan szinte örökre szóló, törvényes szabályozásra jutott? Hol van ez a szólás- és gyülekezési szabadság, hol van a gyülekezési és sajtószabadság béklyóba szorításával szemben az a nagy közjogászi és alkotmányos lelkiismeret, amely megszólalt most ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál? És a tisztviselőknek a politikai szabadsága nem közjog? Nem régi magyar tradíció és nem a magyar törvényekben lefektetett jog az, hogv a tisztviselő szabadon gyakorolhatja a maga politikai jogait? Nem a magyar alkotmány megcsúfolása az, ami ma történik, hogy főispánok állnak oda mint pártelnökök, valósággal a tételes törvénnyel ellenkező módon? A kortéziának az a szelleme, amely itt 14 esztendő alatt elharapódzott, vájjon nem sérelme-e a magvar alkotmányosságnak? Vagy a magyar alkotmányosságnak felel-e meg az a kacérkodás az érdekképviseleti rendszerrel vagy az egy párt gondolatának az a favorizálása és az a hirdetése, amely minduntalan kicsendül a kormánypárti kortéziából? Nem a magyar alkotmányosságnak, a magyar nemzeti önkormányzat szellemének megcsúfolása ez? T. Ház! Ha a magyar alkotmányosság szellemét keressük, elmondhatjuk, hogy ezer esztendő alatt a magyar alkotmány — jórészt a magyar nemzet hibájából — soha nem volt így kiforgatva a. maga lényegéből, a maga szelleméből, a maga alapvető intézményeiből, mint ma. Ez az elmúlt 14 esztendő nem olyan korszaka a magyar történelemnek, amelyre különösen büszkék lehetnénk. (Ügy van! Úgy van! KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. bal felől) Soha nem volt a magyar nemzet kisebb lelkileg sem,_ mint ezalatt a 14 esztendő alatt. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Soha nem csúfolta meg a maga történelmét ez <a nemzet jobban, soha az ősi birodalmi szemléletnek arról a magaslatáról, amelyen az a nemzet állt ezeresztendő alatt nem csúszott le jobban, mint ma. A prágai parlamentben az egyik kiváló magyar képviselő, Szentiványi szó vétette azt a becstelen jogtiprást, amellyel ott a magyar származású tisztviselőkkel szemben a legújabb rendelkezésének értelmében eljárnak. (Ulain Ferenc: Elég gyalázat!) Fel sem szólalt senki a magyar parlamentben, aki ez ellen tiltakozott volna. Evenként csak egyszer vagy kétszer hangzik el itt egy-egy szó a mi megtiport magyar testvéreink érdekében a Felvidéken, Erdélyben. Ha már erről a 14 esztendőről beszélünk, és ha a túlsó oldalon himnuszokat zengenek erről az időszakról, akkor én azt mondom, hogy ez a 14 esztendő egyúttal a magyar középosztálynak is a legrettenetesebb vizsgája volt. (Ügy van! ügy van! balfelől.) Levizsgázott ez a magyar középosztály. A magyar középosztály ezer év alatt soha nem volt gerinctelenebb, mint ma. (Ügy van! Ügy van! a bál- és szélsőbaloldalon.) Az óriási feladatok itt merednek előttünk. Ezt a Dunavölgyét át kell organizálni. Az egész világ foglalkozik ezzel a nagy magyar és dunai problémával, csak mi nem törődünk vele. T. Ház! Most olvasom a legfrissebb újságban, (hogy a londoni konferencián Schüller osztrák delegátus bejelentette az osztrák kormánynak azt a szándékát, hogy az osztrák-magyar vámuniót csinálják meg. (Taps balfelől.) Mégis furcsa az, hogy itt nekünk néhányunknak és a magyar toll egypár hősének kellett ezt a kérdést állandóan napirenden tartanunk, törpe kisebbségnek ebben a Házban, és a vége az lesz, hogy idegen hatalmak fognak bennünket ebbe az irányba szorítani. Nagy világraszóló feladatok — kicsi generáció; ez a helyzet. Kicsi generáció és törpe parlament... Elnök: Kérem a képviselő urat^ méltóztassék a napirenden lévő tárgyhoz szólni. Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: ... és ennek a jogait is megcsorbítják. T. Ház! Térjünk át a politikai érvekre- A magyar kormány világosan megmondja a magyar alkotmányosság szellemére való helytelen hivatkozás mellett, hogy tulajdonképpen politikai érdekből és pedig természetesen nem a kormányzó úr politikai érdekéből, hanem a kormány őszintén bevallott politikai érdekéből kellett ezt a törvényjavaslatot idehozni. r Megmondja az indokolás (olvassa): «A kormányzat helyes vitelének érdeke tehát megkívánja, hogy az országgyűlés működésébe időnként egy hónapnál hosszabb szünetet is be lehessen iktatni és minthogy a kormányzat maga tudja leginkább megítélni, hogy mely időpontban és menynyi időre van szükség a törvényhozás működésének elhalasztásával ilyen szünetre — aminek megítélése pedig ősi alkotmányunk szerint mindenkor a királyi hatalomban foglalt jog volt — semmivel sem lehet elfogadható okát adni annak, hogy a kormányzó az érintett körülmények mérlegelésében időhatárral korlátoltassék.» Említettem már, hogy ha valóban olyan kiegészítésről volna szó a kormányzó alkotmányos jogainak, amelyre szüksége van azért, hogy magas feladatát betölthesse, én is megszavaznám ezt a törvényjavaslatot. De mi rejlik e mögött a megokolás mögött? Az a gondolat, 89