Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-210

586 Áz országgyűlés képviselőházának 210. ülése 1933 július 7-én, pénteken. Brandt Vilmos jegyző: Pallavicini György őrgróf! Őrgróf Pallavicini György: T. Képviselőház! Ebben a vitában Farkas Tibor, Eckhardt Tibor, Wolff Károly és Illés József igen t. képviselőtársam. e törvényjavaslat közjogi vonatkozású részeit annyira alaposan kimen ítették, hogy igyekezni fogok a lehető legrövidebben rámutatni még egynéhány olyan szempontra, amely ennek a törvény javaslatnak beterjesztésekor a mai helyzetben szintén említésre méltó. Főleg Farkas Tibor barátom beszéde volt az, amely — azt hiszem — megtámadhatatlan iogikával szögezte le a magyar közjogi és alkotmányjogi álláspontot. Nagyon sajnálatos, hogy amikor ebben a Házban a közjogi kérdések ellenzéki oldalról is minden személyes vonatkozástól menten lesznek tárgyalva, akkor éppen a miniszterelnök úr az, aki közjogi kérdésekbe mindig személyes vonatkozásokat igyekszik behozni. Két kérdésben történt meg áz, hogy a miniszterelnök úr — agitatórikus és kortesbeszédeitöl eltekintve — közjogi vonatkozású kinyilatkoztatásokat tett. Az egyik kérdés volt az általa u. n. királykórdés — mi nem nevezzük annak —, a másik pedig ennek a törvényjavaslatnak kérdése. A «királykérdés»-ben, amely összefüggésben van a most tárgyalt törvényjavaslattal is, a miniszterelnök úr volt az e!so magyar felelős államférfi, aki azt a kinyilatkoztatást kockáztatta meg, hogy az 1921. évi XLVII. t.-cikket ő mint alaptörvényt fogadja el és hogy ő sokakkal együtt azt meggyőződésből és lelkesedéssel szavazta meg. Ezzel a miniszterelnök úr óriási illojalitást követett el a kormányzó úrral szemben, akiről köztudomású, hogy ezt az álláspontot sohasem foglalta el. Miniszterelnöknek, még ha ez személyes meggyőződése is, nem lett volna szabad ezt a kijelentést megkockáztatnia, annál kevésbé, mert — amint később ki t'ogcm mutatni — ez nem egyezik azzal az áik'spouUa:, amelyet Magyarország kormányzója • hivatalos beszédekben kifejtett. De az tgysegespárt értekezletén a miniszterelnök úr ennek a törvényjavaslatnak bejelentésekor — szó szerint idézek — a következőket mondotta (Olvassa): «Ezzel a kormány is alá akarja húzni, hogy mi az államfőben az ország stabil közjogi tényezőjét látjuk, ellentétben azokkal az egyoldalú beállításokkal és kihangsúlyozásokkal — ez új magyar szó, nagyon örvendek, hogy a turáni vér ezt az új szót kitermelte —, hogy az ő tiszte csak ideiglenes és átmeneti. Az ilyen felfogások csak gyengíteni akarják a jelenlegi jogrend erejét.» T. Ház! A trónfosztó törvény értékéről nagyon sokan nyilatkoztak. Senki — az akkori miniszterelnök sem, aki azt benyújtotta — nem volt soha azon az állásponton, hogy ez alaptörvény, sőt ellenkezőleg, kinyilatkoztatta az indokolásban egészen nyíltan, hogy külföldi kényszer hatása alatt keletkezett. Gróf Apponyi Albert a következőket mondotta az 1920 :

1. te. keretében. Méltóztassanak megengedni, hogy szószerint idézzem itt elhangzott beszédét. (Olvassa): «Az 1920 :

1. tc.-ben foglalt deklaráció, amellyel a nemzetgyűlés magát a, nemzeti szuverenitás egyedüli letéteményesének mondotta ki, magában véve nem volna jogalap. A jogcím a nemzeti szükség volt. Ha a normális, rendes alkotmányos szervek bármilyen oknál fogva nem működhetnek, akkor a nemzet kell hogy valamit alkosson, hogy magáról gondoskodjék és kell hogy ez az alkotás mint ideiglenes jogrend jelentkezzék. Ez az ideiglenes jogrend! a maga keretében megmaradva sérthetetlen és megtámadhatatlan, de ha e kereten túllép, akkor igenis, forradalmi természetűvé válik.» Igen t. Ház! Az ellenzék is mindig ezen az állásponton volt és nagyon csodálatos, hogy a miniszterelnök úr volt az első magyar felelős államférfi, aki a trónfosztó törvényt, mint alaptörvényt ismerte el, szemben nemcsak a nemzet kormányzójával, hanem a magyar nép többségének számszerűleg kifejezhetetlen nagy százalékával. Mert én teljesen értem, ha azezen az oldalon ülő t. szociáldemokrata képviselők az ő vilá'gnézeti szempontjukból a köztársaság mellett vannak, de aki nem köztársaságot hirdet, az csak forradalmi alapon lehet, ha ilyesmit elfogad. Túri Béla, aki ennek a törvényjavaslatnak előadója volt, ugyanakkor azt mondotta (Olvassa): «A magyar szent korona alkotmánya azt jelenti, hogy a nemzeti szuverenitás csonka a királyi hatalom nélkül. Nincs meg a teljes nemzeti szuverenitás, ha százszor bele veszem is a törvénybe. Szükségből lehet a nemzeti akarat szervét megteremteni, de a nemzeti szuverenitás a magyar szent korona tanában a királyi hatalom és a nemzeti akarat együttese.)) De hivatkozom a legfontosabb tanura ebben a kérdésben, anélkül, hogy személyét belevonnám a vitába, mert teljesen egyetértek Farkas Tibor igen t. barátommal, aki tegnap igen súlyos szavakkal helytelenítette, hogy a kormányzó úr személyét itt a Képviselőházban a vitába belevonják. Én is azon a nézeten vagyok, hogy a közjogi kérdések személyektől mentesek, a trón betöltésének kérdése éppen ágy nem csatanyeréstől és nem a kortól függ, mint a kormányzói hatalom, a további főhatalom ideiglenes rendezésének-kérdése sem a személytől függ, hanem közjogi kérdés, amelyet személyektől mentesen kell nekünk elbírálnunk. Ha tisztára az volna az indok, hogy ezt a törvényjavaslatot azért szavazzuk meg, mert bizalmunk van a kormányzó úr iránt, akkor én is megszavaznám a javaslatot. De azért nem szavazom meg, mert közjogi aggályaim vannak. A kormányzó úr 1920. október 17-én, választás után, Székesfehérváron a következőképpen állapította meg a saját jogkörét: «Magyarországnak a királyi hatalom gyakorlása szünetelésének idejére a nemzetgyűlés által a legfőbb hatalom helytartójául megválasztott kormányzója.* Hát igen különösnek tartom, hogy lehetséges legyen, hogy ma az Magyarországon a miniszterelnök, aki az állami főhatalom viselőjével szemben állástfoglalt. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Azt hiszem, ez egészen tiszta és kétségen felül áll. Rátérve magára a törvényjavaslatra, amint mondom, az ideiglenesség kérdését eldönti szintén maga az 1920 :

1. te, amelynek 1. §-a azt mondja, hogy a nemzetgyűlés addig, amíg az államfő a maga tisztét tényleg átveszi, az államfői teendők ideiglenes ellátására kormányzót választ. Azt hiszem, ennél világosabb kitétel nincsen. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Talán az első mondatot is méltóztassék felolvasni!) Ez teljesen ugyanaz. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem, nem! Tessék az egészet felolvasni!) Végre is ott voltunk ennek a törvénycikknek alkotásánál, senki ezt soha kétségbe nem vonta, magának az állami