Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-209
\ 572 Áz országgyűlés képviselőházának 209. ülése 1983 július 6-án, csütörtökön. jük el, hogy a kormányzói intézmény a magyar közjognak sui generis intézménye és a kormányzói intézmény szoros - kapcsolatban van a királyság ősi intézményével,] A királyság jogalapján statuálta a magyar törvényhozás a kormányzóságot, az ősi királyság alapján. Vannak külföldiek, akik felvetik azt a kérdést, hogy micsoda királyság ez király nélkül? Igenis, azért mondottam, hogyl a kormányzói hatáskör sui generis, mert a magyar közjog egészen különleges formában statuálta a kormányzóságot. A kormányzóság szoros kapcsolatban van a királyság ősi intézményével. Nem köztársasági államfő, nem is az az államfői méltóság, amelyet estlegesen más államok demokratikus (berendezés jegyében alkottak, hanem az ősi királyság alapján körülvonalozott, precíz hatáskörrel biró intézmény a kormányzói intézmény. Méltóztassék tehát megengedni, hogy ezt a közjogi jellegű^ kérdést kizárólag a magyar közjog szemüvegén át nézzem és kizárólag jogi alapon szóljak hozzá ehhez a kérdéshez, mert ez a kérdés több mint politikai kérdés. Ez a mi nemzeti létünk kérdése és nemzeti létünk kérdésével szemben érzett áhítattal, meggyőződéssel és a jövőbe vetett hittel kell kezelni ezt a kérdést. Ha kizárólag közjogi alapon akarok ehhez a kérdéshez hozzászólni, méltóztassék megengedni, hogy visszatérjek az ősi magyar közjog tételes intézkedéseihez. Tételes intézkedések alatt az 1920 előtti intézkedéseket értem, de továbbmegyek, még az 1867 előtti intézkedéseket is, mert valóban le kell nyúlnom azokhoz a forrásokhoz, amelyek a magyar kormányzói hatáskör kialakulása szempontjából egyedül mérvadók. Azt mondottam, hogy a kormányzói intézmény sui generis intézménye a magyar közjognak, ami alkotmányunknak és igenis, a nemzet kétízben folytatta nemzeti létét kormányzói jogkör alatt: Hunyadi János idejében és dorogszegi Szilágyi Mihály idejében. Volt még kormányzója a nemzetnek, de jogalkotás szempontjából én azokhoz a kormányzói tényleges uralmakhoz tartom magamat fejtegetéseimben, amelyek a kormányzói jogkör kialakításában mérvadók. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Voltak más kormányzók is!) Kérem,^ mondottam, de a kormányzói jogkör kialakítására hozott törvények szempontjából Hunyadi János és Szilágyi Mihály mérvadók. En ezt kijelentettem, tehát félreértés nem lehet. Mondtam, hogy voltak még kormányzók a nemzet életében, Kossuth Lajos is volt kormányzó, de a kormányzói jogkör kialakítása szempontjából vissza kell térnem ahhoz a kormányzói uralomhoz, amely a kormányzói jogkör kialakítása szempontjából tekintetbe veendő, (őrgróf Pallavicini György: A jogfolytonosság alapján!) A jogfolytonosság jegyében ezidőszerint csak két kormányzót vehetek figyelembe, Hunyadi Jánost és dorogszegi Szilágyi Mihályt. Ezt is megindokolom. Mindkét időben dekrétumok hozattak és ezek a dekrétumok inkorporáltattak a magyar Corpus Jurisba. Nem akarom idehozni azt a vitát, amely az irodalomban e körül a kérdés körül fennforog, mert az inkorporációval, amelyet a jogfolytonosság jegyében a további időkben is elismertek, minden vitát kizárhatok és ezeket a dekrétumokat mint a Corpus Juris kétségtelen tartalmát, amely tehát immár nem is vitatható, veszem figyelembe. Elsősorban méltóztassék megengedni, hogy a legelső jogforráshoz, az 1446. évi dekrétumhoz nyúljak. Az 1446. évi dekrétum kérdésében vita van törvényhozásunk alkotásainak szempontjából,' de én arra az alapra helyezkedem, hogy a dekrétum vitatott 6—9. cikkei is inkorporáltattak utólag a törvénytárba, így tehát én ennek a dekrétumnak 6—9. cikkeit szintén figyelembe vehetem akkor, amikor a kormányzói jogkörnek a magyar közjog szempontjából való mikénti konstruálásáról akarok beszélni. Az 1446. évi dekrétum 6. cikkelye felállította azt a jogelvet, amelyet végigvezethetek az egész Corpus Jurison, anélkül, hogy ellentmondó rendelkezéseket találnék a századok további folyamán és ez a 6. cikkelyben foglalt tétel a következő (olvassa): «A megválasztandó kormányzót akkora hatalom fogja megilletni, amekkora a királyi felséget illetné.» Most itt megállok, mélyen t. Ház. A kormányzói jogkör közjogi megkonstruálásánál figyelembe veendő az 1867-es törvényalkotás is, sőt az 1848-as törvényalkotás is, — az 1848 :IV. törvénycikk és az 1867 :X. törvénycikk — de figyelembe veeendő az 1920:1. törvénycikk és az 1920:XVII. törvénycikk is. 1 De méltóztassanak megengedni, hogy ha én a történelmi jogfolytonosság alapján maradok, akkor ezt a mostani szabályozást egyelőre figyelmen kívül hagyjam, mert nincs rá szükségem ennek a tételnek megkonstruálásánál. Azért szálltam olyan jogforráshoz, amely minden szempontból vitán felül áll és ez a vitán felül álló tétel az 1446. évi dekrétum 6. cikkelyéből az általam előbb felolvasott mondat. Az országgyűlés^ akkor összeült és megállapította a kormányzói hatáskört. A kormányzói hatáskör megállapítása volt tehát a magyar országgyűlés kifejezett feladata. Kell-e nekünk ideálisabb, fontosabb jogforrás, mint ez a jogforrás, amelyet vitán felül a nemzet belső akarata szült a nemzeti királyság gondolatának tudatában és jegyében, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) amelyet én mindenkoron szem előtt kívánok tartani. Az országgyűlés igenis, összejött, hogy szabályozza ezt a jogkört. Nem kell tehát nekem a jelenlegi kormányok állásfoglalását idéznem, nem kell azt a vihart idéznem, amelyben ma a nemzet áll, nem kell a politikai szempontokat előtérbe állítanom, maradok a régi, mindnyájunk által annyira tisztelt, minden jogász előtt szentnek deklarált magyar közjog, alkotmányunk alaptételeinél. Maradok az ősi alkotmány keretében, amikor bírálatot. mondok erről a javaslatról és ez az ősi alkotmány oktat ki engem, hogy mi a kormányzói hatáskör. ' A kormányzói hatáskörnek az a tétele tehát, hogy Magyarország kormányzóját a királyig felség jogköre illeti meg, vitán felül álló ősi, alkotmányos rendelkezés. (Ügy van! jobbfelől.) Amikor tehát törvényjavaslatot látok a mostani kormány részéről előterjesztve, amely ezzel az ősi alkotmányjogi tétellel szórói-szóra megegyezik, akkor azt mondom, hogy ez a törvényjavaslat a századokon keresztül véres harcok árán kivívott, megoltalmazott és szeretve tisztelt ősi alkotmányunk forrásából táplálkozik (Ügy van! jobbfelől.) és ezen az alapon mint jogászember folytatom tovább okoskodásomat. Azt hiszem, hogy ezek az érvek sokkal fontosabbak, mint bármilyen politikai szempont. Az 1446-iki dekrétum megszorításokat is tartalmaz. A megszorításoknál
