Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-209
Az országgyűlés képviselőházának 209. ülése 1933 július 6-án, csütörtökön. 559 ma már megszűnt és az országgyűlésre egyáltalában nem talál, az elavult indokból létrejött rendelkezés tehát immár fenn nem tartható. Az első nemzetgyűlés nagy nemzeti megrázkódtatás után a törvényhozásban nagyrészt nem iskolázott, egyáltalában nem homogén, lélekben többnyire nyugtalan, gondolkozásban gyakran szélsőségekre hajló elemekből tevődött össze, akik közt a serkentő és egyben nyomasztó számtalan és sokrétű problémák eldöntésekor nem egyszer az ötletszerűség és az alkalomadtán véletlenül kialakult többség volt a döntő. (Jánossy Gábor: Ez igaz!) Nyilván ez hozta létre és nem a közjogi gondolkozás megfontolt ítélete az 1920 : XVII. törvénycikk javaslatának azt a módosítását is, amelyet a tárgyalás alatt álló javaslat, mint alkotmányunk szellemétől idegent, most törölni szándékozik. A bizonytalanságnak, a nyugtalanságnak, a féltékenységnek, a kétségnek, a lelkeket felkavaró indulatoknak ez a világa, amelyben többek közt az elnapolási jog korlátozása is megszületett, hála Istennek már a múlté. (Ügy van! jobbfelől.) Azóta tudjuk, hogy ,a Gondviselés áldása volt azon a választáson, amelyet a nemzetgyűlés az 1920:1. törvénycikkben törvénybe iktatott. (Ügy van! Ügy van! — Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Alkotmányosságban példás, bölcseségben gazdag, közel másfél évtizedes ^ kormányzói országlás tapasztalatainak birtokában vagyunk immár, (Ügy van jobbfelől.) amelynek első 10 éve történelmi érdemekben kimaigasló jelentőségét az ország törvényhozása az r 1930 : XI. törvénycikkben hálával, hűséggel és hódolattal örökítette meg. (Ügy van! jobbfelől. — Jánossy Gábor: Gaal Gaston adta elő!) E tapasztalatok birtokában fonákul hat immár mindaz, amit egykor a kétség és bizonytalanság idején az ötletszerűség sugallt. Különösen áll ez, ha figyelmet, fordítunk arra a körülményre is, hogy az 1920 : 1. te. megalkotása óta a tudományos kutatás 'reflektora sorra fényt vetett a kormányzói jogintézményre vonatkozó jogtörténeti adatok tanulságaira és ezek világosságánál immár a kormányzói jogkörnek a történeti példáktól eltérő, azokat meghaladó korlátozására indokot találni nem lehet. T. Ház! Ba a kérdést a tételes közjogtól elvonatkoztatva, pusztán az elméleti államtudomány szempontjából nézzük, akkor — az állami főhatalomnak kiegyensúlyozott megoszlására gondolva — szemünkbe ötlik az a hyatus, amely akkor támad, ha a törvényhozás az államfőtől megtagad valamely jogot, amely az alkotmányos^ jpgállományhoz tartozik és annak gyakorlásáról akár úgy, hogy azt magához ragadja, akár úgy, hogy új fórumot vagy egyéb kautéláikat statuál, a gondoskodást elmulasztja. Mindnyájan tudjuk, hogy az ilyen jogok gyakorlásának szünetelése milyen veszedelmeket rejt magában. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A tárgytól eltérnék, ha ezt az elvi megállapítást most arra a példára alkalmaznám, amelyre bizonyára mindnyájan gondolunk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Annyi azonban bizonyos, hogy az államfői jogok korlátozásáénál a hyatust feltétlenül el kell kerülni, ha a nemzet jogállományát átmenetileg sem akarjuk csorbítani. Az államfő alkotmányos elnapolási joga a parlamentáris rendszer szerves része. Ha arra szükség van normális viszonyok között, még kevesbbé nélkülözhető olyan rendkívüli helyzetben, amikor a nemzetnek még- az államfői teendők ellátásáról is a normálistól eltérő módon kell gondoskodnia. Az ilyen idők az államfői tekintélynek és hatalomnak nem a 9 8 .2kkentését, hanem teljeserejű alkotmányos kifejlődését kívánják meg. (Ügy van! ügy van! a jobboldalon.) A mai rendkívüli világviszonyok mellett pedig az elnapolási jogot egyéb, a javaslat indokolásában felhozott okoktól eltekintve annál kevesbbé sízabad időben korlátozni, mert különösen sorsdöntő nemzetközi tárgyalások idején a parlament parallel ülésezése a nemzet egyetemes érdekeire veszélyeket rejthet magáiban. T. Ház! Felszólalásom elején említettem, hogy a történelmi alkotmányok alkalomszerűen, az élettel együtt fejlődnek és nem úgy, mint a papirosalkotmányok, amelyek gyakran elvont elméletek vetületét kényszerítik rá az életre. Kérdezheti már most valaki, hogy mi ad ennek a közjogi javaslatnak aktualitást, alkalomszerűséget. Válaszom erre a kérdésre az, bogy az ősi alkotmány szelleméhez való visszatérés, a magyar jogalkotó géniusz útmutatásához való igazodás nyomban aktuális, mihelyt az elhajlás nyilvánvalóvá lett és az is marad mindaddig, míg az összhang helyre nem áll. Rámutattam arra is, hogy az elnapolási jog- megcsonkításával a jogállományban hyatus támadt és a hiány pótlása, akár csak valamely mulasztás helyrehozása, mindig "aktuális. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez a kérdés éppen azért az 1920. évi XVII. te. megalkotása óta van napirenden; megoldásra már az előző kormány is készített tervezetet és örömmel látom, bogy a jelenlegi miniszterelnök úr a régi helyes törekvés tettre váltására e javaslattal végre alkalmat ad a törvényhozásnak. Meggyőződésem, hogy ez a javaslat ősi alkotmányunk szellemében, jogtörténetünk példamutatása szerint jár el és szükséget pótol, amidőn a magyar államfő országgyűlést elnapoló alkotmányos jogát régi és bevált terjedelmében helyreállítja. Az alkotmányos államfői jogok helyreállításával pedig a nemzet önmagát erősíti. T. Ház! Valamely javaslat súlyát, jelentőségét nem terjedelme, sem a tárgyalásakor felkavart indulatok ereje, vagy a mindennapi életre, avagy a tömegek minél szélesebb körére terjedő közvetlen hatása határozza meg. Ha a most említett tényezők lennének irányadók, úgy ez az egyetlen szakaszból álló rövid javaslat alig számíthatna érdeklődésre. Ám az alkotmány nagy óraszerkezetében min den parányi keréknek is megvan a maga nagy jelentősége. Porszemnyi talán ez a javaslat, de a minden részecskéjében egyaránt ragyogó ősi alkotmányunk gyémántporszeme. Emelkedett lélekkel nyúljunk e gyómántporszemhez, amit az első nemzetgyűlés kiejtett kezéből, emeljük fel és tegyük vissza méltó helyére: törvényes foglalatába, aZ élő magyar közjogha! Kérem a t. Házat, hogy ezt a törvényjavaslatot, amelyet a közjogi bizottság egyhangúlag tett magáévá, r hasonlóképpen úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Képviselőház! 1868 június 13-án Deák Ferenc a magyar országgyűlésen 84*
