Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-208

Az országgyűlés képviselőházának 20 nppóliumot az ország 8 és fél milliónyi lakossága íme nem kívánja. Mindössze tíz ember kívánja: a konzorcium tagjai. Kiknek az érdeke hatalmasabb tehát és kik érdekének istápolása mozgató erő a kormány cselekvési képességénél, elhatározásánál, 8 és fél millió magyar kisember érdeke, vagy pedig annak a pár embernek érdeke? Tessék felelni erre! (Mozgás.) De van ez még tovább is. A nagybirtoko sok, az erdőkitermelők, akiknek kezében az ország 1,250.000 holdat kitevő erdőkitermelési területéből körülbelül egy millió hold föld van, egy memorandumot fognak átnyújtani a közeli napokban a magyar társadalmi élet igen magas vezető állást betöltő egyéniségének vezetésével a tisztelt kormánynak, a tisztelt miniszterelnök úrnak, amely memorandumban a nagybirtokosok a kisfogyasztók védelmezésében tiltakozni fognak a tűzifamonopólium térve ellen és az ellen, hogy most már román viszonylatban a Rottmann-konzorciumnak megadott monopóliumot kiterjesszék a magyar erdőkitermelés produktumainak eladási viszonylatára is! Tehát milyen következtetés vonható le ebből? Nem törekednek a magyar erdőkitermelők, a nagyobb birtokosok és a kisebbek egyaránt arra, hogy az ő eladási árukat és fogyasztási árukat, tehát a vagónonkénti 265 pengőt — méltóztassanak jól megérteni, 100 mázsánként 265 pengőt — feltornásztassék a román fa vagónonkénti árhához, a 315, illetve 325 pengőhöz. Nem törekednek erre, megelégszenek kevesebb haszonnal, mert nem törekszenek a fogyasztók kizsákmányolására a mostani nehéz gazdasági helyzetben. Hát akkor adódik a kérdés megoldása. Ha maguk a magyar erdőkiterm*lők lemondanak arról a többlethaszonról, amelyet eredményezne iszámukra az, ha a jelenlegi 265 pengő vagónonkénti árat 320—360 pengőig ők is felspengolhatnák, akkor a kormány miért ad lehetőséget, miért nyújt segítőkezet ahhoz, hogy az úgynevezett Rottmannkonzorcium tagjai tovább is zsebrevághassák a fogyasztók kárára azt a kíméletlenül előirányzott, papírlapra vetett és, sajnos, a fogyasztók bőrének nyúzásával immár meglevő hasznot, hogy 325 pengőt van szivük és lelkük, illetve szívtelenségük és lelketlenségük a máris agyonesigázoitt, agyonnyomorított magyar fogy asztóközönség zsebéből kivenni? Tovább is van azonban a dolog. Arra hivatkozott a t. miniszter úr múltkori felszólalásában, hogy az Erdészeti Egyesület és a Fagazdasági Tanács hozzájárult a román tűzifamonopólilm tervének keresztülviteléhez, illetve, hogy a kormány a koncessziót megadta. A miniszter úr tévedett, mert amit mondott, azt csak félrevezetés folytán mondhatta és nem fedi a valóságot. Itt van kezemben az Erdészeti Lapok, az Erdészeti Egyesület közlönye, amely a 25. oldalon a következőket mondja. (Olvassa): «Mindezek a felsorakoztatott adatok semmit sem változtatnak azon az álláspontunkon, hogy a román szerződós megkötése, különösen a tűzifát illetően, indokolatlanul elhamarkodott volt».' Azt mondja továbbá ez a füzet a 710. oldalon (olvassa): «Véleményünk szerint ez a körül mény» — vagyis a statisztikai körülmény, hogy mennyi fát termelünk má és mennyi jöhet be külföldről —-_ <mem változtat az, Egyesületnek azon az álláspontján, amely szerint a román szerződésnek ezzel a kikötésével magát ?. ülése 1933 július 5~én, szerdán. 539 nem azonosítja, azt a magyar termelésre hátrányosnak tarjta, azért a felelősséget vállalni nem hajlandó». Az Országos Fagazdasági Tanács, amelynek elnöke báró Waldbott Kelemen, aki a Felsőházban a minap felszólalt a tűzifamonopólium tervével r és keresztülvitelével szemben, a Fagazdasági Tanács, amelynek tagjai közt ott van Papp Béla miniszteri tanácsos úr a földmívelósügyi minisztérium részéről és — Gaal Gaston, néhai nagyvezérünk által működésében sokszor kifogásolt — Ferenczi Izsó miniszteri tanácsos úr a kereskedelemügyi minisztérium részéről, a Fagazdasági Tanács, amelynek tagjai egyúttal felügyelőbizottsági tagjai, vagy valamiképpen eljárói a Fabehozatali Rt-nek is, mint állami ellenőrzők, de szerintem összeférhetetlen helyzetben vannak ilyen minőségükben, kimondotta, hogy nem járul hozzá a tűzifamonopólium tervéhez. Ehhez a határozatához ós ehhez a tiltakozásához azonban a kellő érvényt megszerezni nem tudta, mert mielőtt pu'blikáltatott volna ez a kimondott határozat, lefújták és megtiltották felsőbb helyről a publikálást. Az is bizonyos, hogy Hadik János gróf tisztelt képviselőtársunk az Országos Erdészeti Egyesület vezető polcáról akkor távozott, amikor a kisemberek védelmében nem tudta keresztülvinni gyakorlati téren azt a f nemes, hazafiúi és altruisztikus érzésektől áthatott intencióját, hogy százszor inkább cselekedjünk a nagyobb vagyonok rovására a kisemberek érdekében, mint csak egyetlenegyszer is a kisemberek érdekét sújtsuk a nagyobbaknak istápolásával és lehetetlen meg nem engedett haszonhoz való juttatásával. (Ügy van! a baloldalon. — Milotay István: Más fából faragták! — Andaházi Kasnya Béla: Es nem mindenki csetlik-«botlik»!) Nem mindegy, hogy a magyar közfogyasztás a faellátás tekintetében is kikötési hely legyen^ egy monopóliumos szervezet kalózhajója számára. Mert ennek kell tekintenem a tűzifamonopóliumos konzorciumot. Végtelenül fáj nekem, hogy ezen a kalózhajón a Rottmann-konzorcium tagjai között ott van a magyar politikai és közéletnek egyik olyan vezéregyénisége, akihez engem évtizedekre visszamenőleg a tisztelet és rokonszenv szálai fűznek és akinek nevét nem azért említem meg, mintha a fejére ráolvasni akarnék valamit, hanem megemlítem tekintettel arra, hogy egykoron ő is itt volt az ellenzék padsoraiban, amikor én még a Függetlenségi és 48-as Párt tagjai között voltam és ottani beszédeimmel szolgáltam a közérdeket, szolgáltam és védtem a kisemberek érdekét. Akkor tehát együtt volt velünk, és így végtelenül sajnálom, hogy most ott vannak ennek a konzorciumnak tagjai között báró Bottlik István tisztelt barátom. Nagyon kérem^ őt, hogy a nemzeti közvélemény felzúdulása folytán, amely elementáris erővel tör ki a továbbmenő tervezet ellen, amikor most már az úgynevezett Pán részvénytársasággal egyetértőleg és együttműködve^ a hazai fakitermelés produktumainak eladását is monopolisztikus önző karokba akarják sodortatni és meg akarják kaparintani, Bottlik István tisztelt barátom és volt képviselőtársam kiáltson önmagának állj meg-et! és ennek a közéleti szereplésnek színteréről, (Zaj. — Elnök csenget.) amelyet jelent a tűzifamonopólium alakulatában való részvétel, lépjen vissza. Lehet, hogy tévedek, de e tekintetben min? denesetre van már a nemzeti közvélemény ré-