Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-208

Áz országgyűlés képviselőházának 208. ülése 1933 július 5-én, szerdán. ml Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a külügyminiszter úrnak arról, hogy a jugoszláv határmenti úgynevezett kettősbirtokosok, akik Magyarország területén laknak, de földbirtokuk a trianoni országhatár következtében a Jugoszláviához elcsatolt területre esik, a jugoszláv hatóságok tilalma folytán nem hozhatják át sem terményeiket, sem pedig terményeik ellenértékét magyar területre, s emiatt a legkétségbeejtőbb helyzetbe jutottak? Hajlandó-e a külügyminiszter úr haladéktalanul intézkedni aziránt, hogy ez az anomália mielőbb megszűnjék és a normális állapot mielőbb helyreállíttassák ?» Elnök: Az interpelláció ki adatik a külügyminiszter úrnak. Most pedig áttérünk a szóbeli interpellációk meghallgatására. Az első interpelláló Kun Béla képviselő úr. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Igaz-e, hogy az Országos Fagazdasági Tanács és az Országos Erdészeti Egyesület állástfoglalt a romániai tűzifának a hazai termelést sújtó behozatalával és az eladás monopolizálásával szemben? Ha igen, akkor miért kapott az úgynevezett Rottmann-konzorcium kizárólagossági koncessziót? Hajlandó-e a t. miniszter úr imtézkedni, hogy azok a kereskedők, akiknek régebbi kötésük volt a Tiszántúlra magyar termelésű tűzifa szállítására, az engedélyt erre nézve haladéktalanul megkapják? Igaz-e, hogy tárgyalások folynak a hazai termelésű tűzifa monopolizált eladása céljából egy konzorcium

1 érdekében? Hajlandó-e a t. miniszter úr a Házat megnyugtatni, Jiogy a szabadkereskedelemet és fogyasztókat egyaránt károsító eme tervet csírájában elfojtja ?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kun Béla: T. Képviselőház! Tekintettel arra, hogy idő is áll rendelkezésemre elegendő, s hogy a tárgy, amellyel foglalkozni kívánok, az ország egész lakosságát érdekli, kérem, hogy beszédem határidejét negyedórával meghosszabbítani méltóztassék. Elnök: Méltóztatnak megengedni? (Igen) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Kun Béla: T. Képviselőház! A napirendi vita során Marton Béla t. képviselőtársam azt mondotta, nem kell ahhoz buzdítás, hogy a magyar parasztnak, a kisembernek érdekeit a t. miniszterelnök úr megvédje, és ha arra kerül a sor, hogy a haza és a nemzet érdekének védelmezésável kapcsolatban mit tehet a miniszterelnök úr, hát mindenkor ismerni fogja kötelességét s a t. miniszterin ök úr szerint igazodik az egész kormány. Nos hát, én konkrét kérdést vetek feleszínre, a tűzifamonopólium kérdését, amellyel kapcsolatban szó van arról, hogy pár ember érdekében zsákmányul akarja a kormányzat odadobni a kisfogyasztók egész tömegét, a termelőket és a legális kereskedelmet egyaránt. Ebben a konkrét kérdésben, ennek a kérdésnek elintézésénél módja lesz a t. kormányzatnak, a t. miniszterelnök úmaJk és [minisztertársainak, aki a bársonyszékekben ülnek, (Gr. Somssich Antal: Ülnének, ha itt volnának!) az ingó nagytőke hatalmasságával szemben megvédeni a kisemberek érdekeit, tehát a 95 pont egyikét valóra váltani. • Belemegyek a kérdésnek teljes részeletességgel való taglalásába. A közelmúlt időkben, a földmívelésügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával kérdést intéztem a t. kormányhoz, mit szándékozik tenni a tűzifával kapcsolatos azon sérelmes intézkedés visszavonása tekintetében, amelyek felháborították az ország egész lakosságát, amikor arról volt szó, hogy a Tiszántúl fogyasztóközönségét zsákmány gyanánt oda engedte dobni a kormányzat pár ember önző érdekének, az úgynevezett Rottmann-konzorcium tagjainak, amely a román tűzifabehozatalra vonatkozólag monopóliumengedélyt kapott. T. Képviselőház! 75 pengővel magasabb áron veszi át a román tűzifát kocsinként, 150 métermázsánként, amidőn a belföldi tűzifának az elhelyezése anélkül is nehézségekbe ütközik. Ez a konzorcium annakidején elnyerte a román és a cseh tűzifa kizárólagos és korlátlan importját is. Ez a konzorcium nem lehetett hivatott arra, hogy a ml importkereskedelmünkben ilyen funkciót végezzen, mert hiszen a szóbanforgó vállalatnak évekre visszamenőleg a legális tűzifakereskedelemhez semmi köze nem volt. T. Ház! Annakidején az egész ország közvéleménye felzúdult a foganatosított intézkedések ellen és itt a Házban magam is másfél esztendővel ezelőtt interpellációt intéztem a x. kormányzathoz és ígéretet is kaptam arra vonatkozólag, hogy a magyar fatermelőket és á magyar fogyasztóközönséget egyaránt sújtó tűzifamonopólium tervével szemben gátló intézkedéseket fognak tenni. Mindez azonban nem következett be. Ellenkező eset állott elő, vagyis Rottmann úrék urak maradtak a magyar fogyasztóközönség és a magyar fatermelők érdekeivel szemben. A román tűzifabehozatalra nézve monopóliumot kaptak. Méltóztatnak tudni, hogy ennek a Rottmann úrnak van egy titkos társa odaát román területen, bizonyos Schreiber nevű úr, akivel azelőtt itt közös részvénytársaságban, csendestársi viszonyban ténykedett. Amikor azonban rosszul ment a dolguk, akkor az egyik átment román területre, a másik itt maradt Magyarországon, az egyik megalapította a román kiviteli részvénytársaságot, a másik pedig a magyar fabehozatali részvénytársaságot, s most összemutyiznak a legális magyar fakereskedelmnek, a magyar fogyasztóközönségnek és a magyar erdőkitermelőknek kárára. Most pedig egy másik veszély is fenyegeti a magyar fogyasztóközönséget. Itt a konkrét eset, ahol a kisemberek érdekében — Marton Béla t. képviselőtársam szavainak ibecsületes értelmezésével — cselekedni kell. Ha pedig nem cselekszik a t. túloldal és nem szorítja cselekedetre a kormányzatot és magát a t. miniszterelnök urat — mert ő diszponál az egész kormányzati politika, az egységespárt egész politikáj rendszernek egész ténykedése felett — akkor ne szavaljanak itt a kisemberek védelméről, hanem lássák be, hogy eltéphetetlen rabszíjjakkal van odafűzve az egész kormányzati rendszer a kartellalakulatoknak és az ingónagytőkének kíméletlen szolgálatához. Ezt bizonyítani fogom. Most arról van szó, hogy az egész ország- területére kiterjeszkedő monopóliumnak a birtokába akarnak jutni a Rottmann-konzorcium tagjai, vagyis a magyar erdő- és fakitermelés produktumait, ezeknek eladását saját működési körükbe akarják bevonni. T. Ház! Az idevonatkozó felajánlkozások