Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-207

520 Az országgyűlés képviselőházának ilkai szempontból felhasználják ós nem akarják komolyan, hogy itt egységes és nemzeti munka ' folyjék. (Éljenzés a szélső baloldalon.) JtUlnök: Szólásra következik? JBrandt Vilmos jegyző: Meskó Zoltán! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! i Meskó Zoltán: T. Ház! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Megjött az igen lisztéit pénzügyminiszter úr Londonból; azt várta volna a ma- , gyár közönség, hogy kíváncsiságát kielégítse ; és nyilatkozzék az ott tapasztaltakról. Sajnos, a legszomorúbb tapasztalatokat szerezhette az, ! aki ott. kunt járt és a külföldi lapokat és a hazaiakat olvasva, azt látjuk, hogy ismét nagy \ csalódás érte az emberiséget. (Rassay Károly: Már aki hitt!) Csalódás ért elsősorban bennünket magyarokat, akik sokan azt hittük, hogy ezek a tárgyalások talán megtalálják a kivezető utat. Én a magam részéről nem reméltem, ; mert itt a Házban szóvá is tettem, hogy az öszszes külföldi tanácskozásokat sóhivatalnak tartom. Ügy Genfben, mint Lausanneban mind csak szemfényvesztésnek tartom a tanácskozásokat és annak tartottam a londoni tárgyalást is. Nem akartam ünneprontó lenni és nem beszéltem erről a Képviselőházban, pedig határozott szándékomban volt. Ma azonban már valamennyien azt látjuk és azt tapasztaljuk, hogy ismét kicsődítettek egy csomó miniszterelnököt és minisztert, a világ összes pénzügyi kapacitásait. Ezek ismét levizsgáztak, ismét nem végezték semmit. De az nem lett volna még nagy baj, ha semmit sem végeztek volna. Mi volt azonban ennék a nagy tanácskozásnak eredménye? A végén a nemzetközi kapitalizmus ismét csak hü maradt magához, ismét kisült, hogy nem a dolgozó milliók szenvedésével foglalkoztak, nem azokon akartak segíteni, akiket már öngyilkosságba kerget a mai szomorú gazdasági helyzet, nem azokkal foglalkoztak, akik hazájukat elvesztették. Ezeknek sem Istenük, sem hazájuk, sem embertársuk. Ismét csak a profitról az üzletről volt szó. Nagyon helyesen mutatott rá erre mai vezércikkében az egyik keresztény napilap, az TJj Nemzedék, amikor agyalágyultakról beszél ós megállapítja, hogy London megszülte a maga szörnyszülöttét, a vörös szörnyszülöttet. A nemzetközi kapitalizmus maga alatt vágja a fát minden ilyen tárgyaláson. Azok a külföldi megbízottak, akik felszólaltak a kapitalista rend érdekében, ne várják ilyen körülmények között, hogy a jóhiszemű magyar emberek a.' hátukat tartsák értük, ne várja senki, hogy mi megvédjük az érdekeiket, amikor minden tárgyaláson napról-napra az sül ki, hogy ők tisztán önző érdekeket szolgálnak. Ez a londoni konferencia, az azon résztvevő miniszterelnökök és miniszterek nem voltak mások, mint egyszerű statiszták, az üzletemberek statisztái. Nagyon sajnálom, hogy a magyar pénzügyminiszter úrnak is ki kellett mennie, mert hiába volt a fáradsága, hiába volt rá a drága költség. Nyilvánosan, a nagy fórum előtt gondterhes arccal tanácskoztak, nézték egymást és titokban megcsinálták az üzleteket Elsősorban Amerika ós Szovjet-Oroszország megcsinálták a maguk gyapot- és gépüzletét. T. Képviselőház! Az emberiség megunja ezt a szemfényvesztést. A szenvedő milliók végre betelnek ezzel a szemfényvesztéssel, ezzel a porhintéssel. Ezek gauklerek, nem is mondhatom őket másoknak, mint a világ csalóinak (Zaj.) akik kimennek nagyképpel tárgyalásokat folytatni és az emberiséget bolonddá teszik. Hiába keltik fel az emberekben a vágyat, a reményt, ' 207. ülése 1933 július h-én, kedden. a hitet, az eredmény nagy csalódás, amikor egyik-másik ilyen tárgyaiás fiaskóval végződik. Felszólalásomnak mindenekelőtt az a célja, hogy bebizonyítsam, hogy nekünk, magyaroknak rá kell jönnünk arra, hogy ne várjuk meg, hogy mit határoznak majd a külföldön, itt van a gazdaadósságok kérdése, itt van a hitelezés kérdése és a többi fontos gazdasági kérdések, amelyeknek radikális megoldását már nem tudom hányszor sürgették a Házban. Ilyenkor mindig azt hallottam, hogy meg kell várnunk, hogy mit határoz a külföld, nem szabad elsietnünk a dolgot, vigyáznunk kell, mit csinál a külföld. Mi, a kis Magyarország, nem bírunk kezdeményezők lenni. Nagyon helyesen mondotta most a miniszter úr, amikor megjött, hogy magunkra vagyunk utalva. Már régen hirdetem, hogy tessék megtenni a kezdő lépéseket. Már nem lehet nyugodtan tovább nézni, hogy itt bolondítsanak bennünket. Régi igazság, hogy akik a világháborút részint előidézték, részint végigcsinálták, a békét nem tudják megteremteni. A gyújtogató nem tud tüzet oltani, t. Képviselőház. Tessék más embereket kiküldeni, olyan embereket, akik talán nem vindikálják maguknak azt, hogy a világ legkiválóbb pénzügyi szakemberei, de akik más utakat fognak megjelölni, mert az eddigi begyepesedett ós bedohosodott pénzügyi dogmák és az eddigi pénzügyi álutak nem vezettek eredményre, ezt látja mindenki. Nekem hiába beszél valaki arról, hogy ő milyen kiváló pénzügyi szakemberéén nem hiszek neki, ha nem tudja meggyógyítani a gazdasági beteget. Lehet, hogy kitűnő diplomával rendelkezik, lehet a legkiválóbb pénzügyi szakíró, vagy a legkiválóbb bankigazgató, a tény és való az, hogy a mai szomorú, siílyos gazdasági helyzetben a nemzetek súlyos betegségénél ezek az orvosok nemcsak hogy nem profeszszorok, de még csak felcserek sem. Ezek nemcsak, hogy egyáltalán gyógyítani nem tudnak, hanem még a szenvedést enyhíteni sem tudják. (Zaj.) Rá kell erre mutatni, mert ha már ők nem szegyeinek kimenni, ha nem pirulnak, amikor kiutaznak, holott tudják, hogy úgysem fognak ott eredményt elérni, amikor tehát tisztán csak üzletről van szó, akkor a dolgozó, a szenvedő magyarság nevében igenis, tiltakozom minden ilyen szemfényvesztés és félrevezetés ellen, jnert az ilyen félrevezető, az ilyen nagyképű tanácskozás többet árt az emberiségnek, mint amennyit használni akarnák, mert kiöli a reményt és a hitet, pedig soha sem volt nagyobb szüksége az emberiségnek reményre és hitre, az iránt, hogy végre-valahára kilábalunk ebből a mai posványos gazdasági helyzetből, mint ma. Azok, akik legjobban dolgoztak ós beszéltek a szovjet ellen, rájöttek arra, hogy a pénznek nincs szaga. Nem bánják azt, hogy ahhoz az orosz rubelhez a földbirtokosok, katonatisztek és millió és millió paraszt ember vére tapad, ha megcsinálják az üzletet, akkor minden rendben van. (Zaj.) Ez megint fényes bizonyítéka annak, hogy a nemzetközi tokének, a nemzetközi liberális kapitalista világrendnek nincs hazája, nincs Istene, nincs embertársa, csak egyetlen egy van számára, az üzlet, ez a mindene neki. (Zaj.) Nagyon kérem az igen t kormányt, hogy vógrevalahára lépjen ő is a tették útjára. (Zaj a baloldalon.) Mert pontok ide, pontok oda: azok a pontok nagyon szépek, az egységespárti gyűléseken az emberek kívülről is meg tudják tanulni és el tud-