Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-207
516 Az országgyűlés képviselőházának van! a szélsőbaloldalon.) imiinthia kónyiszeirmunkára itélt emberek között volnék. Nem csoda, ha ilyenkor feltódul az ember agyában a kérdés, hogy ezeknek az embereknek a sorsát is emberek intézik? (Buchinger Manó: Bizony így van!) Ha igaz az, hogy a bányamunkás munkája fontosságánál és veszélyességénél^ fogva különleges, akkor különleges intézkedésekkel is kell, hogy megvédjék úgy a bányamunkásokat, mint az. ő munkájukat is. (Ügy van! }Ü~g& van! a jobboldalon.) Igen t. Ház! Malasits Géza t. képviselőtársam valószínűleg az idő rövidsége folytán, minthogy nem jutott rá ideje, nem tért ki a bányamunkások nyugdíjkérdésére. Lehetséges az, hogy egy bányamunkás, aki 2—3—500 méternyire a föld alatt egyméteres mélységű üregekben, hol háton, hol hason, hol oldaltíekve dolgozik állandóan, (Jánossy Gábor: A legnehezebb imunkát végzi!) szénport szíva be és ezzel megmérgezve tüdejét, negyvenöt esztendeig vagy hatvanöt éves koráig tudjon dolgozni 1 Nem lehetséges, miért is ilyen munka mellett a bányamunkás soha sem fog elérni rendes nyugdíjat, ellenben el fog érni rokkantsági díjat. Nézzük, hogyan fest ez a rokkantsági díj. Van az én kerületemben egy bányász, akinek visszértágulás miatt tőből levágták mind a két lábát. Ez a bánáyász 24 évig szolgált. Ebből az időből 23 évet és kilenc hónapot szol; gált a Dunagőzhajózási Társaságnál, az utolsó három és fél vagy négy hónapot pedig, amikor levágták a lábát, a komlói állami bányában szolgálta. Amikor a komlói állami bányától rokkantsági díjat kért, a bánya elutasította keresetével, mert csak három hónapig szolgált nála. (Jánossy Gábor: Ez állami bányai) Adatok vannak a kezemben arról, hogy elutasította. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A Dunagőzhajózási Társaság kegydíjat adott neki, még pedig havi 18 pengő 14 fillért. Ebből kénytelen megélni, ebből, illetve bányásztestvéreinek kegyelemfilléreiből kénytelen eltartani feleségét és két gyermekét. Amikor ötven megértő képviselőtársam aláírásával azzal a kéréssel fordultam a pénzügyminiszter úrhoz, hogy ennek a szerencsétlen embernek a nyugdíját valamiképpen emeljék fel, (Bródy Ernő: Mi is alárjuk!) azt a választ kaptam, hogy nem lehet, mert nincs rá jogalap. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Zaj. -r Jánossy Gábor: Van emberségi alap!) Az igaz, hogy nincs rá jogalap, de szégyenletes is, hogy nincsen. Érthető tehát, hogy ez a kérdés tényleg megérett és itt van a tizenkettedik órája annak, (Jánossy Gábor•• Már el is múlt!) hogy a bányahatóság olyan jogkörrel ruháztassék fel, amelynek birtokában ezek az anomáliák, ezek a rettenetességek, ezek a rabszolgaság idejére emlékeztető intézkedések végre megszűnhetnek. (Helyeslés a jobboldalon. — Erdélyi Aladár: 98-ik pont: bányatörvény!) Remélem és hiszem, hogy a kereskedelemügyi f minisztérium keretén belül, ahová ez a kérdés joggal beleillik és ahol egészen különálló hatósági jogkörrel felruházott intézmény lesz, a kereskedelemügyi miniszter úr a bányászat kérdésének nemcsak gazdája, hanem a, bányászatnak megértő jóságos atyja is, lesz és mint jó atya, gondoskodni fog erről a bányászatról s a szerencsétlen bányász-munkásokról. Ebben a reményben a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) 207. ülése 1933 július U-én, kedden. Elnök: Szólásra következik 1 ? Brandt Vilmos jegyző: Nincs feliratkozva senki. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat . tulaj donképen nem egyéb, mint egy szervezési szabály. (Propper Sándor: Az a baj!) Beletartozik abba a programmba, amelyet a kormány magaelé tűzött és amely az állmai igazgatás észszerű berendezését célozza. Ennek egyik láncszeme, talán nem nagy jelentőségű, de mindenesetre könyebben megvalósítható láncszeme ez az intézkedés, amelyet nem akartunk a nagyobbarányú reformrendelkezések megtételéig elhalasztani, hanem a most futó költségevtési évtől kezdve életbeléptetni. Azok az indokok, amelyek _ arra vezettek minket, hogy a hányahatósági jogkört a pénzügyminisztérium hatásköréből a kereskedelemügyi minisztérium hatáskörébe utaljuk át, a következők voltak. A bányaüzemek és az ipari üzemek felügyelete között sok hasonlóság nyilvánul meg, különösen ami az üzemi biztonságra való felügyeletet, a munkások ügyeinek intézését, illetőleg az azok felett való felügyeletet illeti, ennek következtében célszerűnek látszott, hogy nemcsak a célkitűzés a jogszabályozás terén, hanem a gyakorlati végrehajtás terén is nagyobb kongruencia biztosíttassék.^ Előfordultak továbbá az iparhatóság és a bányahatóság között bizonyos hatásköri súrlódások is a bányaüzemekkel kapcsolatban, amennyiben a bányaüzemeknek ós ipari üzemeknek berendezése és melléküzemei, például bányayasutak, mészégetők, kőbányák, stb. tekintetében nehéz megállapítani, hogy a berendezés vagy a melléküzem kizárólagosan bányászati célokat szolgál-e, Vagy attól független üzemnek tekinthető-e? Ezeknek a súrlódásoknak a kiegyenlítése könnyebb, ha egy kormányzati ág keretében foglal helyet a kétfajta üzem felett való felügyelet gyakorlása. További gyakorlati meggondolás volt az, hogy a szénbányaüzemekkel kapcsolatos erőközpontok az ország energiaellátásának igen fontos tényezői és mivel az energiaellátás felügyelete és megszervezése a kereskedelemügyi minisztérium hatáskörébe van utalva, ennek következtében célszerűnek látszott, hogy a bányaüzemek felügyelete ebből a szempontból is ott helyeztessék el. Végül pedig vannak a szén ipari feldolgozásával foglalkozó egyes üzemek, szénlepároló művek, ebben a tekintetben is sokszor vitás volt, hogy 'helyi fekvésük szerint a bányahatóság vagy az ipari felügyeleti hatóság felügyelete alá tartoznak-e? A jövőben ezek a viták is kiküszöböltetnek. Hozzá kell tennem, hogy a legnagyobb külföldi államokban az ipari felügyelet ellátására hivatott minisztérium hatáskörében tartozik az a jogkör, amelyet nálunk a bányahatóságok gyakorolnak. A felszólalások során az igen t. felszólalt képviselő urak kevósbbé a szervezési kérdésekkel foglalkoztak, mint inkább szociális problémákat érintettek ós például Malasits Géza t. képviselőtársaim felhasználta ezt az alkalmat arra, hogy a bányahatósági jogkört ellátó tisztviselők, illetőleg hatóságok ellen támadást intézzen ^és szemükre vesse, hogy feladatukat nem látják el kellőképpen. (Úgy van! Ügy nmnt