Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-206

Az országgyűlés képviselőházának 2C juk a kormányt. (Kuna P. András: Igaza van! Ne hagyja magát ugratni! — Derültség, — Zaj.) T. Ház! A nyugbéres munkásoknál is meg van állapítva 80 pengő alapbér, vagyis 80 pengőn aluli fizetésekből, keresetekből nem szabad levonni. Ez kormányintézkedés, kormányrendelet. Kérdezem, hogyha ez a nyugbéreseknél meg van állapítva, akkor az aktív munkásoknál, akik keserves, nehéz munkával keresik kenyerüket, még 63 pengős fizetésekből is lehet levonni*? Annál érthetetlenebbnek tartom ezt, mert ez a fizetés igazán nem biztosítja a létminimumot. T. Ház! Arra kérném a, sajnos, távollévő pénzügyminiszter urat, csak így a Házon keresztül, hogy tegye ezt megfontolás tárgyává és az eddig csökkentett fizetéseket vegye revízió alá, mert lehetetlenség az, hogy elkeseredés legyen olyan derék táborban, mint amilyen a dohánygyári munkások tábora, akik hazafias érzéssel mindig tanúbizonyságot tették annak, hogy hogyan kell szorgalmasan, becsülettel dolgozni ' az állami üzemekben, lehetetlenség, hogy az ilyen kis fizetésekből is levonjon az állam. Különösen kifogás • tárgyává teszem, hogy most még azt a közlekedési segélyt is, amelyet — hangsúlyozom — évtizedek óta élveztek, elvonták tőlük. Végre is nem lehet most odaállítani a fegyvert, amikor itt százezrek munkanélkül vannak, hogy azok, akik dolgoznak, elégedjenek meg ezzel a bérrel is, mert ez tényleg a munkás kihasználása, már pedig Krisztus Urunk is azt tanította, hogy a munkás méltó az ő bérére. Különösen olyan vállalatoknál, amelyek nem is deficittel, hanem nagy nyereségekkel dolgoznak, lehetetlenségnek tartom, hogy ugyanakkor a legkisebb munkások bérét levonják. Ismételten kérem tehát a pénzügyminiszter urat, hogy a létminimum határán alul ne vonjon le a munkások béréből, és a közlekedési költségeket, a közlekedési segélyt állítsa vissza. Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következik Dinnyés Lajos képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Dinich Ödön jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy az 5000/1933. M. E. számú rendelete, mely a tej és tejtermékek forgalmát szabályozza, úgy a termelői, mint a fogyasztói körökben a legnagyobb megütközést keltette és felborította az egész tejtermelés eddig kialakult rendszerét? Hajlandó-e a miniszterelnök úr azonnal intézkedni, hogy a rendelet visszavonassék és a tej forgalma szabaddá tétessék?)) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Dinnyés Lajos: T. Ház! Ha tárgyilagos és a magyar állapottal ismeretlen egyén benézne ide a Házba, akkor azt mondaná, hogy itt egy boldog ország képviselőháza van jelen, ahol ráérnek a képviselők és a miniszter urak távollétükkel tüntetni. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Ugyanakkor, amikor ezer és ezer gazdasági baj és probléma ég körülöttünk, ugyanakkor, amikor százezrek és százezrek a legnagyobb gondokkal keresik meg napi kenyerüket, ugyanakkor, amikor olyan rendeletek és olyan állapotok vannak majdnem mindenütt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVJI, '. ülése, 1933 június 28-án, szerdán. 497 ebben az országban, amelyek nagyon is nagy óvatosságra intenek bennünket, akkor mindeneknél fontosabb a politikai etika, mindennél fontosabb a zászlóbontogatás. Ha van valahol a tettkészségnek és a rendelkezéseknek szükségessége, akkor a kormánynak a zászlóbontogatások és a különböző gyűlések helyett ezeken a tereken kellene aktivitást kifejtenie és az új stílust megvalósítani. Kuna P. András t. képviselőtársam közibeszólásában azt mondotta, hogy Dinnyés megint a tejről beszél. T. Képviselőház! Igenis beszélek és fogok is beszélni róla az unalomig ós döngetni fogom ezeket a kapukat mindaz ideig, amíg az igazság érvényesül ezen a téren (Müller Antal: Én is beszéltem róla!) ós a kormány vissza nem vonja ezt a rendeletet. Én ebben a kérdésben már interpellációt intéztem a földmívelésügyi miniszter úrhoz, (Müller Antal: Én is!) Müller képviselő úr is interpellált, a szociáldemokrata párt több tagja is és Gál Jenő t. képviselőtársam is interpellált, ami bizonysága annak, hogy a tejrendelet, a tej kérd és nem pártkérdés. Ha túloldalon ülő kormánytámogató képviselőtársaimmal a folyosón vagy künn a vidéken beszélgetünk, ők is szívvel-lélekkel mellettünk vannak e kérdésben, amikor azonban arról van szó, hogy a kormányt rákényszerítsék valamire, kongó padsorok adják meg a választ kér déseinkre. : Méltóztassék tudomásul venni, hogy most 1-én lesz a határköve annak, hogy sok százezer magyar lesz kenyértelenné, sok százezer magyar lesz megfosztva kenyerétől. Ugyanakkor pedig ez a kenyér, ez a falat kenyér, a mindennapi élet nem más magyar munkás kezébe kerül, mint ahogy a tejkartel mondja, hanem ezt a magyar kenyeret, a tejből származó hasznot, a profitot a tejkartell vágja zsebre. A földmívelésügyi kormányzat alá tartozó Tej propaganda Bizottság a tejfogyasztás propagálására kiadott egy plakátot, amellyel teleragasztották az egész országot. Azon a plakáton egy munkás áll, egyik kezében még a kalapács van, másik kezében pedig tejesüveget tart és azt mondja, hogy a tej életet, erőt és egészséget ad. (Müller Antal: De kinek?) Ez a plakát hiányos, mert a plakátra rá kellett volna még írni azt, hogy: profitot, rebaehot ad. Mert az a magyar munkás, aki ott fel van tüntetve, nem igen tud hozzájutni ahhoz, hogy a mai lecsökkent munkabérek, a mai csekély jövedelem mellett meg tudia fizetni azt a 32 filléres tejet. T. Képviselőház! Hol van itt az üzlet, hol van itt a profit? Többször hangoztattam ós többször foerom még ezután is hangsúlyozni ezt a kérdést. Itt fantasztikus jó üzletről van szó, amelynek hasznát a tejkiartell vágja zsebre. Tíz deka sajt ugyanis, amely megfelel egy liter tejnek, ma a kiskereskedői forgalomban 16 ;

f illérbe kerül — pedig ahhoz, hogy a te.ibnl sant legyen és a, fogyasztó meg tudja vásárolni, hosszú hónapok munkáj sajt megérlelése, csomagolása szükséges — ugyanakkor azonban a tejnek, amelynek hasonló a tápértéke, 32 fillér az ára. Mikor vetődött fel ez a tejkérdés? Ez a te;jkérdés akkor vetődött fel, amikor egyes alakulatok, egyes vállalatok rájöttek arra, hogy a tejjel busás profittal lehet üzleteket csinálni. Nevezetesen az exportvaj volt az a cikk, amelynél lehetőség mutatkozott arra, hogy milliós hasznokat vágjon zsebre a tejkartell, amelynek 25 liter tejre van szüksége ahhoz, hogy egy kiló vajat előállítson, az ipari tejből, 74