Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

Az országgyűlés képviselőházának 1 nemzet egységét megbontsa, könnyelműen üszköt dobjon, amelyről nem tudhatja, hogy hol áll meg és kit hogyan talál meg. A kisebbségi kérdés a miniszterelnökségi tárcáihoz tartozik. A miniszterelnök úr személye különöskép garancia arra, hogy a kisebbségi kérdésben mindent el fog követni a kisebbségek érdekében. Ugyancsak garancia az ő személye arra is, hogy semmit nem fog megengedni ebben a kérdésben, ami a nemzet egyetemes érdeke ellen volna, éppen ezért a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés.) MnÖk: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnökségi tárca vitáját szeretném felhasználni arra, hogy most a legaktuálisabb kérdéssel kapcsolatban a magam és pártom álláspontját precizírozzam, tudniillik a londoni világgazdasági konferenciával kapcsolatban, amely konferenciára a napokban a kormány delegációja el fog indulni és amely konferenciának még akkor is, ha nem volna semmiféle konkrét eredménye, megvan az az igen nagy és azt mondhatnám, nemzeti magyar szempontból igen messzemenő jelentősége, hogy ott legalábbis alkalom adódik arra, — ez a minimum, hogy alkalom adódik — nogy a magyar álláspontot a mostani világgazdasági kérdésekben világosan kifejtsük. A minimum az, hogy a londoni világgazdasági konferencia megfelelő információ leadására kellő alkalomnak kínálkozik és még akkor is, ha nem hiszünk abban, — aminthogy sajnos, én magam sem hiszek benne — hogy ennek a konferenciának valami világmegváltó jelentősége lehetne, kétségtelen, hogy ezen a konferencián a magyar helyzetről, a magyar nemzet gazdasági szituációjáról és az összes. a magyar kérdést külföldi relációkban érdeklő kérdésekről alkalmunk lesz megadni azt az információt, amelyre a külföldnek szüksége van ahhoz, hogy a magyar viszonyokat helyes világításba helyezhesse. Éppen ezért, úgy érzem, •nem végzek talán felesleges feladatot, ha pártom álláspontját ebben a kérdésben világosan kifejezésre juttatom és a miniszterelnök úrhoz azt a kérést intézem, hogy az agrárszempontok megfelélő képviseltetése és az agrárérdekek' megfelelő kifejezésre juttatása érdekében a Londonba induló delegációknak megfelelő instrukciót adni kegyeskedjék. Azért vagyok bátor a miniszterelnöki tárca tárgyalása során ezeket a kérdéseket szóvátenni, mert itt végeredményben kormányintézkedésről és elsősorban a f miniszterelnök úr irányító befolyásának igénybevételéről van szó. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Már meg is van az instrukció!) En ma délelőtt ebben a kérdésben a pénzügyi bizottságban bizonyos elveket bátor voltam kifejezésre juttatni és a pénzügyminiszter úrnak e kérdésekre adott válasza nem nyugtatott meg minden tekintetben. Mindenekelőtt konkréten szeretném elmondani azokat az irányelveket, amelyeket én a magam szempontjából szükségesnek tartanék ezen a konferencián nyilvánosságra i hozni. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Nekünk számolnunk kell azzal a ténnyel s nem szabad tovább strucpolitikát folytatnunk, hogy a világgazdasági helyzet, a világpiac helyzete az utóbbi hónarjokban újból lényegesen megromlott. A búzaár vonatkoztatva a 12 pengő körüli világparításhoz, lesüllyedt körülbelül nyolc pengőre. Az utóbbi hónapoknak ez a rendkívül sajnálatos világ3. ülése 1933 június 6-án, kedden. 39 gazdasági fejlődése vagy visszaesése azt a kötelességet ' hárítja ránk, hogy a mezőgazdasági termények értékesítésének problémája tekintetében egy nagyon kemény, nagyon határozott és azt kell mondanom, követelőző álláspontra helyezkedjünk azon a világgazdasági konferencián. T. Ház! Egy 12 pengős világparitási búzaárnak 8 pengőre való lesüllyedése az értéknek 33%-os csökkenését jelenti. Méltóztassék elgondolni, hogy az elmúlt évek borzalmasan súlyos gazdasági helyzete mellett mit jelent a búzaáraknak ilyen 33%-os további csökkenése, amely standard terménynek automatikus kihatása nyilvánvalóan többé-kevésbbé érződni fog a többi agrár produktum világpiaci árában is és végeredményben a mezőgazdasági bruttó hozadékának — nem nettó, hanem bruttó hozadékának — további 33%-os csökkenését jelenti. E mellett a kérdés mellett nem mehetünk el észrevétlenül s azon a londoni világgazdasági konferencián talán a legelső pont éppen ennek a kérdésnek felvetése kell, hogy legyen, azzal a rendkívül kemény és komoly figyelmeztetéssel, hogy semmiféle nemzetközi obligót velünk szemben érvényesíteni nem lehet a jövőben, ha ebben a kérdésben^ Európa erre a szűkkeblű, rövidlátó, makacs és azt kell, hogy mondjam, sajnos, ostoba álláspontra helyezkedik. Mert hogyan fizessen egy nemzet, amelynek főterménye és a vele kapcsolatos összes egyéb produktumai még most az elmúlt borzalmas árrombolás után is további 33%-os bruttó süllyedésen esnek át rövid három, hónap lefolyása alatt; hová jut ez a nemzet, ha ezekkel a világpiaci árakkal kell megbirkóznia

1

? Mindenféle gazdasági segítség és mindenféle belső intézkedés hatása tökéletesen illuzóriússá válik ezek mellett a világgazdasági árak mellett. Nekem rá kell mutatnom egészen világosan egyre s ez az, amit az igen t. kormánytól kérek, hogy a londoni konferencián ne a szakembereknek talán túlságosan technikai okoskodása, hanem ezekben a nagy kérdésekben az agrártömegek millióinak jajszava legyen az a motívum, amelyet ott kell, hogy kifejezésre juttasson. Igen t. Ház! Azt kell kérdeznem, hogy akkor, amikor Argentínában egy mázsa búza termelési önköltsége 4 pengő, Magyarországon pedig legalább 18 pengő, vagyis több mint négv és félszerese az ottani termelési költségnek, lehet-e a világkereskedelem^ az árak szabad alakulása, a kereslet és kínálat szabad érvényesülése alapján Európának, ennek az öreg földrésznek gazdasági boldogulását és fennmaradását egyáltalán biztosítani? Ügy emlékszem, a világ körülbelül 1900 milliónyi lakosából legalább ezermillió földmívelő, őstermelő. A földgömb lakosságának nagyobbik fele a földből él, azt kell mondanom, hála Istennek a földből él, mert ezzel természetes gondolkodásnak, azt mondhatnám a természet törvényeivel összhangzatos. egészséges életmódnak vannak lerakva az alapjai, ezen a földgömbön. Mi történik, ha továbbra is ez a borzalmas rombolás folyik az őstermelésnek megélhetésével, az őstermelés jövedelmezőségével szemben? Ismét és ismét, évek óta ezzel a kérdéssel foglalkozom és kell is foglalkoznom vele. A földmívelés jövedelmezőségének megszűnése a centrális problémája a mai világgazdasági helyzetnek. Ha a földmívelést nem tudjuk jövedelmezővé tenni, nincs megoldás: semmiféle mes-