Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-206

486 Az országgyűlés képviselőházának lett, hogy a legveszélyesebb játék rendeleti úton beavatkozni a mezőgazdasági életbe, rendeleti úton irányítani a, termelést és a fogyasztást. Ez az államszocializmus lassú, de biztos útja. Az államhatalom ugyanis kölcsönös és sokirányú rendelkezésével akarva, nem akarva az államszocializmus felé hajtja az egész államot. (Ügy van! balfelől.) Ma már ott tartunk, hogy mindennek termeléséhez és fogyasztásához engedély kell. Nemsokára már a hitvesi csókhoz is engedély kell ebben az országban. Mert engedély kell a tejszállításhoz, most már újabban a különböző vaskartellek révén a vaskereskedés űzéséhez is engedély kell, engedély kell —sajnos, de ez tény — mindenhez ebben a hazában. Amikor ezt látjuk, a kormányt ezekről az ellenzéki padokról többször figyelmeztettük ennek veszedelmességére ... (Meskó Zoltán: Mindjárt kommunista valaki, ha a kartellek ellen szól!) T. képviselőtársam, nagyon jól tudhatja, mit szoktak mondani. Az ön pártja is a kartellek ellen van. Általánosan bevett szokás, hogy az ellen, aki támadni meri a kartellt, — ebben egyek vagyunk az ellenzéki padsorokban, — állandóan mindjárt a kommunistagyanússág vádját hozzák fel. Ha ezek a rendelkezések a fogyasztók vagy a termelők érdekeit segítenék elő, ha ezek érdekében adnák azokat ki, abban az esetben ezeknek a rendelkezéseknek, ha kifogásolni is lehetne őket, volna valami létjogosultságuk- De, sajnos, ezek a rendelkezések sem a termelők, sem pedig a fogyasztók érdekeit nem szolgálják, hanem a közvetítő kereskedelemnek, az irányító szerveknek érdekeit, amelyek a jelen esetben és mindenkor a kartellek. A legális kisipart és kiskereskedelmet ezek a kartellek lassan, de biztosan a tönk szélére juttatják. Ezt látjuk a szesznél, az élesztőnél, ezt látjuk a tejrendelctnél, a cukornál és szomorú szívvel kell bejelentenem és a t. Ház tudomására hoznom, hogy ezekután a különböző kartellek után most már a kartellek útja eljutott a burgonyához is, mert vegyék tudomásul, hogy burgonyakartell van megalakulóban és meg is fog alakulni, amely burgonyakartell ismét megfogja drágítani a mindennapi életet, mégpedig megfogja drágítani azt a közszükségleti cikket, amely a^ legszegényebb néposztály eledele: a burgonyát. A tervezet, amely birtokomban van, a következő elgondolások alapján indokolja, hogy miért van szükség erre a kartellre. Indokolásokban, elgondolások kiszínezésében ugyanis tökéletes munkát szokott produkálni minden kartell. A tervezet szerint Budapesti Burgonyaelosztó Szerv név alatt alakulna meg egy kartell. A burgonyanagykereskedők — nem a kiskereskedők és nem a termelők, hanem a nagykereskedők — alapítanák meg ezt a burgonyakartellt, amelynek ilyen zengzetes és szép neve van. Azt hozza fel indokul ez a tervezet, hogy eddig Budapesten, mint a legnagyobb fogyasztópiacon — mert Budapest székesfőváros évente körülbelü

1 egymillió métermázsa burgonyát fogyaszt el — a burgonya áringadozása különböző volt, egyszer nagy volt, egyszer kisebb volt. ingadozásoknak voltak kitéve a fogyasztói árak és azt mondja az indokolás, hogy ennek a következménye pedig az, hogy a fogyasztók általában indokolatlanul magas árat fizetnek, a termelő azonban mégsem kapja meg azt a legkisebb ellenértéket, amely mellett a termelés kifizetődnék. . Ez az indokolás es ez a kezdet, ez a Ura minden kartelltervezetten benne van. Mindig 206. ülése, 1933 június 28-án, szerdán. arra hivatkoznak, hogy a fogyasztóközönség indokolatlanul magas árat fizet, a termelő pedig a legminimálisabb összeget sem kapja meg. (Andaházi Kasnya Béla: Farizeus dolog!) Nagyon természetes, az ő elgondolásuk szerint, hogy ezeket az ingadozásokat, ezeket az anomáliákat ki kell küszöbölni és szerintük ez az alakulás azért szükséges, hogy agy kéz legyen hivatva a teljes szükséglet felhozatalára, a szükséglet szétosztására. Ennek a szervnek lesz azután módjában az, hogy az indokolatlan költségeket megszüntesse. Hogy ezek az indokolatlan költségek mennyit tesznek ki, hogy menynyire nem helytálló az az indokolás, amelyet itt a tervezet bevezetésében előadnak, arranézve legyen szabad ismertetnem azt a kalkulációt, amelyet a kartell a burgonya ára tekintetében keresztül akar vinni. Ma a helyzet a következő. Ha a mai piaci kiskeresKedői árakat nézzük a rózsaburgonyát illetőleg, amely, mint primőr, most van a legmagasabb árban, ha értékesíteni akarja a termelő, ma a burgonya kilójáért, mint átlagos árat, — egy piaci íatitüdöt számítva — 8 13 fillért kap; ennyi a burgonya kiskereskedelmi ára. A termelő tehát jó esetben kilónként körülbelül 8—9 fillért tud kapni a burgonyáért, a fogyasztóközönség pedig 10—15 fillérrel fizeti meg a burgonyát. Tavaly, amikor a burgonyaárak sokkal magasabbak voltak, 18—20 fillér, illetőleg 20—30 burgonya ára. Tavaly 12 fillér volt a burgonya évi átlagára. Volt a burgonya kilója 8 fillér, volt azután 18, sőt; volt 20 fillér is, de az átlag 12 fillér volt. A helyzet ma az, hogy a burgonya ára leesett körülbelül 40%-kai, és a mostani terméskilátások alapján egészen ibátran lehet következtetini arra, hogy ebben az esztendőben nem 12 fillér lesz ez az átlagár, hanem ennél jóval kevesebb. De most jön a burgonyakartell és számításában azt mondja, hogy a termelőnek fizetni kell és ez a kartell, hogy magas árat 'biztosítson, 6*5 pengőt fizetne a termelőnek a kalkuláció szerint a burgonya métermázsa j áért. Hivatkozik ez a tervezet az indokolásban arra, hogy az illegális és indokolatlan adminisztrálási költségeket is megakarja takarítani és minimumra akarja redukálni ez a kartell. Saját kalkulációm azt mutatja, hogy ez a bizonyos burgonyakartell adminisztrációs költségekre métermázsánkint körülbelül 2 pengőt fog felszámítani, mert felszámít fuvardíjat, felszámítja a bevásárlónak, a fő- és albizományosnak együttes költségét és jutalékát. Itt a fő a bevásárló, a kartell, amelynek tagjai a nagykereskedők, tehát ezen keresztül kétszer szedi le a sápot, kétszer dotálja magát. Ezenfelül van egy még veszedelmesebb rendelkezés, amely az adminisztrációs kalkulációról és r biztosítéki alapról szól. Ez megint valami újabb alap. Itt van az üzlet. Eszembe jut itt a tejrendelet. A tejrendeletben van árkiegészítő alap. Ezt az alapot nem árkiegészítő alapnak, hanem biztosítéki alapnak nevezik. Felszámít azután különböző csarnoki költségeket, a termésösszeírás költségeire métermázsánkint 5 fillért. Ez a költség tehát kitesz öt- és félmillió pengőt. Ez a kalkulációs költséggel Összesen 9 pengői Hozzájön ennek 10%-a a nagykereskedő költségeire. Ezzel együtt 9*90 pengő. 20% a legális és igazán érthető haszon, amelyet a kiskereskedelem, az elosztó kereskedelem felszámít. Mindez summa summárum kitesz métermázsánkint 12 pengős