Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

Az országgyűlés képviselőházának 1 Igenis, sok lehetősége van az államhatalomnak arra, hogy ezeknek a fiataloknak a hónuk alá nyúlhasson. Az Illés-féle akció vezetőségre ezekre a lehetőségekre az egyes minisztériumokba benyújtott beadványaiban rá is mutatott. Ezekkel a beadványokkal és kérelmekkel a t. Ház figyelmét most nem kívánom igénybevenni. Mégis van egy kérdés, amelyre a miniszterelnök úr figyelmét kénytelen vagyok részletesebben felhívni, mert elintézése két minisztérium hatáskörébe tartozik, és mint ilyen esetekben gyakran előfordul, ez oknál fogva többé-kevésbbé gazdátlan. Ez az állástalan mérnökök dolga. A miniszterelnök úrnak mint honvédelmi miniszternek imént tartott beszédében kifejezésre jutott az a meggyőződése, hogy a jövő adminisztrációját fokozottan mérnöki vezetésre kell bízni, mert ez az új idő szelleme és a haladás iránya. A miniszterelnök úrnak ez a véleménye megkönnyíti azt a szerepemet, amellyel az állástalan mérnökök helyzetét teszem szóvá- Talán az összes állástalan diplomások között a mérnökök helyzete a legvigasztalanabb, annak ellenére, hogy éppen ezt a foglalkozási ágat egy intézkedéssel intézményesen és igen gyorsan megoldáshoz lehetne juttatni. Ennek álmegoldásnak kettős rendelkezés volna az előfeltétele. Az egyik az iparoktatás és ennek^ keretében a tanoncoktatás hovatartozandóságának eldöntése, a második érmek az iparoktatásnak, illetőleg tanoncoktatásnak reformja. Ez a kérdés érdeklődésre tarthat számot, mert például az 1930/31. iskolai évben összesen 53.120 tanonc került kiképzés alá. Ha azt vizsgáljuk, hogy ezt a nagyszámú ifjúságot kik és milyen módon tanították, akkor egészen megdöbbentő adatokra bukkanunk. Az 53.120 tanonc kiképzésére ugyanis bár 3134 tanerő állott rendelkezésre, ezek között azonban állandó jellegű csak 380 volt, a többi óradíjas minőségben végezte az oktatást heti 2—5 óra beosztással. Ezek az óraadók pedig csaknem kizárólag a tanári és tanítói karból kerültek ki, akik az iparostanonc-oktatást csak mellékfoglalkozásként vállalták. A műszaki képesítéssel rendelkezőknek száma, úgy a véglegesített, mint az ideiglenes alkalmazottak közt csak 3—4%. A Budapest székesfőváros tanonciskoláinál kinevezett 132 tanerőből csupán 12 a mérnök, 354 óraadó közt pedig mindössze 4. E végeredményben elsősorban mégis csak műszaki jellegű oktatási ág tehát körülbelül 90%-ig nem hivatásszerűen iparoktatással foglalkozók kezén van. Véleményem szerint, bár a legteljesebb tisztelettel vagyok a pedagógiai eszközök eredménye iránt, mégis ki kell jelentenem, az a lényeges, hogy a tanoncoktatás elsősorban műszakilag legyen tökéletes- A legfontosabb, hogy a tanoncból műszakilag teljesen képzett iparos válíék, aki a versenyben megállja a helyét, boldogul és ilyen módon az államnak sokkal megbízhatóbb polgárává válik, mint a pedagógiailag esetleg tökéletesebben kiképzett iparos, aki hiányos műszaki tudása folytán^ a versenyben alul marad és elégedetlen életével, hazájával és magával az Úristennel is. Ha jelenleg kerek számban háromezer mellékfoglalkozásként oktató óraadó tanerőkből 1800-at pótolnánk véglegesített szakerőkkel, akkor is körülbelül 400 olyan oktató nyerhetne elhelyezést, aki heti 20—22 tanóra mellett havonta 160—180 pengő fizetést kaphatna, anélkül, hogy az államot vagy községet bármiféle megterhelés érné. 13. ülése 1933 június 6-án, kedden. 37 Ez a terv bizonyos áldozatot kíván meg a tanári és a tanítói kartól. Meg vagyok azonban róla győződve, hogy ez az áldozatkész testület, ha megérti, hogy milyen nagy nemzeti célt szolgálj vele, ezt az áldozatot szívesen meghozná. Az állástalan diplomások elhelyezésének ügye olyan szent kötelesség, amelyet nemcsupán a méltányosság parancsol ránk, nemesapán a tisztesség, nemcsupán az a szeretet, amelyet a magyar jövendő iránt valamenynyien érzünk, hanem ránk parancsol a bölcs belátás és a józan prevenció rideg számítása is. Személyes tapasztalatból tudom, hogy a miniszterelnök úr át van hatva az állástalan diplomások iránti szeretettől és miután a személye iránt a legteljesebb bizalommal viseltetem, a miniszterelnökségi tárca költségvetését elfogadom. (Helyeslés á jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Eakoyszky Tibor! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Eckhardt Tibor! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik 1 Patacsi Dénes jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Gr. Hunyady Ferenc! . EinóK: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Mojzes János! ElnÖK: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Strausz István! Eiii(ik: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Ulain Ferenc! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Fitz Artúr! Fitz Artúr: T. Ház! Bleyer képviselő úr felszólalásával kapcsolatban többen szóvátették, a kisebbségi kérdést. Legyen szabadj egészen röviden ezzel a kérdéssel kapcsolatos álláspontomat kifejtenem, mert ezzel egyúttal németajkú választókerületemnek többségi véleményét is szerencsém van megszólaltatni. T. Ház! Mi egyáltalában nem tudjuk magunkat azonosítani semmiféle olyan politikai vagy kultúragitációval, amely a németeket vagy más egyéb kisebbségeket, általában a magyar nemzethez hű kisebbségeket állandóan izgatja és a minden magyarra egyaránt kiterjedő és átható nehéz gazdasági viszonyok keserűségét felhasználva, őket a nemzet egyetemével ellenkező célok elérésére bíztatja. A kultuszminiszter úr expozéjában bebizonyította azt, hogy azok a számadatok, amelyeket a képviselő úr itt ismertetett az iskolatípusokat illetőleg, 1928. évi adatok voltak, az 1931. és 1933. évi adatok pedig lényeges javulást mutatnak a nemzeti kisebbségi iskolák szempontjából. Igaz, hogy egynéhány helyen az A-tí-