Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-205
460 Az országgyűlés képviselőházának külön szakember kell, aki a gazdasági helyzet folytán szükségessé vált komplikáltabb rendeleteket elkészíti. Ennek a tiszteletdíja, illetőleg azoknak a szakerőknek tiszteletdíja, akik ebben a munkában résztvettek az egész számadási év alatt 9641 pengő 70 fillért tett ki. Igen, de az iparfejlesztési feladatok statisztikai megfigyeléseket tesznek sziikségéssé. Ez megint 25.000 pengő költséget idézett elő. ((Hasonlóképpen indokolást igényel az is,» — mondja az indokolás, — «hogy a számadási év egész tartama alatt az acetilén ipari vizsgáló bizottság jegyzői teendőinek ellátásáért évi 542 pengő 85 fillér munkadíj számoltatott el.» «Végül bejelentést igényel, hogy e rovaton számoltatott el a Magyar Szabványosító Bizottság részére utalványozott 1000 pengő.» (Felkiáltások a baloldalon: Hát ez micsoda?) Ezt tessék megfejteni! Azt mondja az indokolás (olvassa): «... az ipari termelés racionalizálása érdekében egy külön szerv létesítése határoztatott el, amely a törvény idézett szakaszában kifejezésre juttatott szándékot követve a racionalizálási és szabványosítási munkákat a kor szellemének megfelelően végzi el az eddig fennállott és szűkebb keretek között dolgozó Szabványosító Bizottság felszámoltatása, amivel kapcsolatban az újabb szerv létesítésének előmunkálatai is megkezdődtek.» T. Ház! Budafokról már megemlékeztem, de itt van egy tétel, amely az én igen t. kisgazdapárti képviselőtársaimat érdekli/ különösen érdekli Kun Béla t. 'barátomat, aki a parlament Annáleseiben járatos. Méltóztassék ezt a tételt meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! á baloldalon.) A 30. fejezet indokolásánál ugyanis a 89. oldalon «Kisgazda Miniszter» cím alatt a következő foglaltatik (olvassa): «Előirányzat nélküli kiadás 10.154 pengő 69 fillér.» (Zaj.) Ennek a tételnek az indokolása így szól (olvassa): «Az 1931. évi augusztus hó 24-én kinevezett kisgazdaminiszter részére az 1931. évi szeptember hó 1-től 1931. évi december hó végéig járó szabályszerű járandóságok utalványoztalak, amelyek a XII. ((Közgazdasági miniszter» fejezetnél elért megtakarításból nyertek fedezetet». (Zaj balfelől.) Mert volt valamikor, úgy látszik, egy közgazdasági miniszter, (Felkiáltások a baloldalon: Bud János!), ennek a fizetését megtakarították és ezt az összeget a kisgazdaminiszter részére tartották fenn. T. Ház! Lillafüredről már volt szó. Még egy pár kérdést kell feltennem itt és meg kell kérdeznem, hogy a protekcionizált vállalatok milyen alapon és milyen indokkal mentesülnek a kamatfizetési kötelezettség alól. Ugyanis «A zárszámadásra vonatkozó egyéb jelentések» fejezeténél a «Hasznos beruházások», «Bevételek» című részében a következők foglaltatnak (olvassa): «Bejelentést igényel, hogy a rövidlejáratú mezőgazdasági hitelek céljára engedélyezett kölcsönökből 1931. évi július hó l-e óta az alábbi tétel visszafizetése maradt hátralékban: b) Az Országos Központi Hitelszövetkezetnél 950.000 pengő, amelynek visszafizetési határideje 1937. évi január 'hó 1-ében állapíttatott meg. Indokolást igényel, hogy az ^ Országos Központi Hitelszövetkezetnél a mezőgazdasági termények értékesítésének előmozdítására kihelyezett fedezeti kölcsön...» (Dinnyés Lajos: Gyönyörű magyarság ez! Zengzetes stílus!) «... teljes összege után a kikötött évi 2% kamat nem Íratott elő. A kamatjövedelem előírásánál a 'bevételi visszamaradás oka az, hogy a fedezeti kölcsönből különböző Összegek felhasználnod, ülése 1933 június 27-én, kedden. tattak. Ezek az összegek a tárgyévben a hasznos beruházások valódi kiadásai keretében mint előirányzat nélküli kiadások számoltattak el és indokoltattak meg. Az ilyképpen felhasznált összegek után kamatok nem voltak előírhatók.» , . •„.., ••>••,. , Bocsánatot kérek a t. Képviselőháztól, hogy időm rövidsége miatt az elmondottakat nem fordítom le magyarra, mert most látom, hogy azt, amit felolvastam, megérteni nem lehet, megérteni csak azt lehet, hogy két százalék kamatot elengedtek, ez a tény, a többi mind csak körülírás, a lényeg pedig az előbbi. (Tovább olvassa): ((Indokolást igényel, hogy a tejszövetkezetek megszervezésére és fejlesztésére» — tessék ezt meghallgatni, nehéz ez — «az Országos Magyar Tej szövetkezeti Központnak engedélyezett kölcsön után az 1931—32. évre járó 55.680 pengő kamatnál 37.120 P-vel kevesebb íratott elő. Ennek oka az, hogy az Országos Magyar Tej szövetkezeti Központ az 1931. üzleti évet... 749.738 pengő veszteséggel zárta. Minthogy pedig» — tessék idefigyelni, mert ez érthető — «e veszteség a szövetkezti eszmét súlyosan érinthette volna, a szövetkezet szanálásának megkönnyítése érdekében a minisztertanács hozzájárult ahhoz, hogy az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ részére az előző évek folyamán nyújtott összesen 1.392.000 pengő állami kölcsön után a kincstárnak járó 4%-os kamatokból az 1930—31. év végéig hátralékban levő 250.560 pengő megfizetése alól... felmentessék.* Elnök: Kérem, képviselő úr, méltóztassék beszédét befejezni. Brödy Ernő: Még csak ezt a mondatot olvasom fel. (Olvassa): «Azonkívül még az 1931 —32. évre esedékes 55.680 pengő kamatból is 37-120 pengő elengedtetett». Tehát 250.000 plusz j 37.000, az 287.000 pengő. És volt még külön egy 750.000 pengős veszteség. Tehát ilyen gazdálkodás folyt itten. Be kell fejeznem.1 . , J Elnök: Igen. Bródy Ernő: A számvevőszékről szóló törvény előírja, hogy minden egyes esetben, amikor túlkiadás van, vagy előirányzat nélküli kiadás van, hacsak elodázhatatlan szükség nem merül fel, a törvényhozás elé kell jönni javaslattal. Itt pedig azt látjuk, hogy a törvényhozást állandóan kikerülték, látjuk, hogy milyen individumoknak, milyen alakulatoknak dobálták oda az állam pénzét. Ez nem gazdálkodási rendszer, ez a tönkhöz és csődhöz fog vezetni. Nem fogadom el az előterjesztést. (Helyeslés és taps ba felől.) Elnök: Szólásra következik 1 ! Petrovics György jegyző: Strausz István. Strausz István: T. Képviselőház! A tárgyalás alatt lévő 1931—32. évi állami zárszámadásnak és az azt kísérő Legfőbb Állami Számvevőszéki jelentésnek a sok közt a legnagyobb hibája az, hogy nem nyújt hű képet a költségvetési kerethez kötött gazdálkodásról. (Ügy van! balfelől.) Azt a megállapítást nem tehetem, hogy a törvényeinkben megszabott zárszámadási rendszer okozza az elkalandozást — ha szabad magamat így kifejeznem ~ a költségvetésben felállított kerettől. (Zaj. — Jánossy Gáibor: Eltérés, nem elkalandozás! — Felkiáltások balfelől: Elkalandozás, ez a helyes szó!) Hirtelen ez a kifejezés jutott eszembe, de éppen megfelelő. (Kun Béla: Van abban mulasztás!) De amikor ezt a véleményemet kifejezésre juttatom, elismerem, hogy az államháztartás
