Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-205
448 Az országgyűlés képviselőházának 2 ban elintézni. Azt hiszem, ha a költségvetést részletenként intézzük el, akkor mégis csak az volna a helyes gyakorlat, hogy a zárszámadásoknál is tartsuk meg a költségvetésnél követett eljárást és vegyük ezt is tárcánként, rovatonként, mert másképpen nem lehet összehasonlítást tenni és a konklúziót sem lehet levonni. Teljesen elhibázottnak tartom ennek a javaslatnak már a bizottsági tárgyalását is, de elhibázottnak tartom a plénumban való tárgyalását is, mert méltóztassanak megengedni, még azok is, akik részletesen foglalkoztak ezzel az anyaggal, képtelenek ennek bírálatát egy negyedórás beszédben elmondani, amit bővebben illusztrálnom, azt hiszem, teljesen szükségtelen. Hogy két ilyen kötetre való anyagot itt negyedóra alatt meg lehessen bírálni, azt, úgy hiszem, senki emberileg teljesíthető feladatnak nem tartja. Bátor^ vagyok felhívni a t. Ház figyelmét néhány részletkérdésre, amelyekből megállapíthatjuk, hogy az a gyakorlat, amelyet a bizottságban követett a kormány, 'szintén nem eredményezi azt, hogy itt konkrét pozitív eredményekről beszélhessünk. Különös volt ugyanis, hogy a zárszámadási bizottság tárgyalásán az egész kormányt tulajdonképpen csak a pénzügyminiszter úr képviselete; eltérőleg a régi szokástól, amikor az egyes minisztériumok a bizottságban megfelelő képviseletről gondoskodtak, most a .bizottságban egyedül a kultuszminisztériumot képviselte az államtitkár, a miniszter akadályoztatása t folytán, a többi minisztérium — még pedig éppen a legfontosabb — megfelelő képviseletről nem gondoskodott. Hogy ezt a Ház hogyan intézi el az általános bizalom alapján, ahhoz nincs hozzászólásom, mindenesetre azonban a parlamentarizmus szempontjából ilyen fontos kérdésnek ennyire könnyed kezelését, nem tartom helyesnek. Szerintem a zárszámadások tárgyalása majdnem olvan fontos, mint a költségvetés tárgyalása, sőt azt is nagyon lehet vitatni, hogy bizonyos szempontokból sokkal fontosabb a zárszámadás, mert ez pozitív eredményt mutat, míg a költségvetés problematikus, mondjuk, vélemény, amelyet éppen a zárszámadások vagy igazolnak, vagy nem igazolnak. Hogy mennyire illuzórius néha ez az eredmény, ezt bátor vagyok először is a mezőgazdasági üzemekkel kapcsolatban ismertetni. A mezőgazdasági üzemeknél azt az eredményt kapjuk, hogy az állami kezelésben lévő körülbelül 67.000 katasztrális hold gazdaság végeredményben hozott 94.000 pengőt. Bocsánatot kérek, azt hiszem, mindenki csodálkozik ezen, aki egy kicsit tisztában van a mezőgazdaság alapfogalmaival és aki tudja azt, hogy az állami birtokoknak nagyrésze jól felszerelt gazdaság és kellő szakszerű vezetés alatt működik. Mindenesetre felvetődött már a bizottságban a kérdés, — de azt hiszem, joggal felvetődhetik itt is — hogy ezt ilyen számadatok alapján tudomásul lehet-e venni? Szerintem nem! Mert ez azt jelenti, hogy katasztrális holdankint a gazdasági eredmény körülbelül 1 pengő 40 fillért tesz ki. Bocsánatot kérek, ez olyan silány eredmény, amelyet nem lehet elfogadni. A bizottságban éppen erre való tekintettel többen azt az óhajunkat és kívánságunkat fejeztük ki, hogy bocsáttassék a bizottság rendelkezésére mindaz az anyag, amelynek^ alapján nem számszerűleg, mint ezt a számszék elvégezte, hanem a reális gazdálkodás szempontjából ezt az eredményt felül05. ülése 1933 június 27-én, kedden. bírálhatjuk, mert az a képviselő, aki komolyan fogja fel hivatását, (ha ilyent lát, szerintem nyugodt lélekkel nem hunyhat szemet felette, hanem kénytelen belemélyedni a dologba és azután az egész eredményről megalkotott pozitív ítéletét idehozni a Ház elé. Ez nem sikerült. A minisztérium nem bocsátotta rendelkezésünkre ezeket az adatokat, sőt néhány rövid számadattal elintézettnek tekintette ezt a kérdést. Bátor vagyok a Ház figyelmét arra is felhívni, hogy az állami mezőgazdasági birtokoknál tulajdonképpen még a költségvetésnek sem tesznek egészen eleget e tekintetben, mert hiszen a józan ész azt kívánná, hogy ha a költségvetésben specializálva vannak az egyes mezőgazdasági birtokok bevételei és kiadásai, akkor az ezeknek megfelelő rovatokat megtaláljuk a zárszámadásban is, mert akkor lehetne elbírálni, hogy Kisbér, Bábolna, Mezőhegyes, Gödöllő, mint gazdasági egység, egyáltalában fenntartandó-e tovább vagy sem, vagy hogy ott a kezelés megfelelő-e, vagy más eredményt hozhatna. Nem akarok én újításokat, de nézzünk csak vissza a békebeli állapotokra, nézzenek meg képviselőtársaim egy békebeli zárszámadást, abban rendszeresen, ÚÍ'V ahogy a költségvetésben megvolt, a megfelelő szakaszok, fejezetek és rovatok találhatók, ugyanazt megtalálhatták a zárszámadásban és mindenki minden egyes birtok gazdálkodásáról helyes képet alkothatott magának. Azt hiszem, ez volna a normális és a helyes, mert mindenesetre, amikor ilyen eredményt látunk és azt, hogy az előirányzat körülbelül 1,135.000 pengővel tévedett, — hiszen megengedem, nagyobb tételek is vannak, úgyhogy azt mondhatná valaki, hogy 100 milliós tételekhez képest az 1,135.000 pengős tétel nem is olyan nagy — azt hiszem, amikor zárszámadásról van szó, akkor egy milliós tétel mindenesetre elég nagy. Azonkívül a leltárnál és mérlegnél, amelyet a számszéknek bemutattak, szintén lehetnek bizonyos javítások szükségesek. Én nem kíméltem a fáradságot és összehasonlítottam ezt a mérleget az 1913/14. évi és az 1927/28. évi mérleggel, és azt találtam, hogy azok körülbelül mégis ugyanabban az összegben mozognak. Bocsánatot kérek, ezt is abszurdumnak kell 'kijelentenem, mert hiszen hogy értékeltolódások voltak az 1913/1914., továbbá az 1927/28és 1931/32. gazdasági évben, azt mindenki, aki gazdasággal foglalkozik, tudja. Ebben a tekintetben a mérleg realitása is nagyon gyengén áll. Most egy másik kérdéssel akarok foglalkozni, ez pedig az állami erdőgazdasági birtokok kérdése. Az állami erdőgazdasági birtokoknál egy nagyon érdekes és különös jelenséget találunk, ha részletenként nézzük a dolgot és belemélyedünk annak homályos vagy elhomályosított részeibe is. A XXIV. fejezetben az állami erdőgazdasági birtokoknál a rendes kiadásoknál találunk a 168. tétel alatt egy számot. 319.656 pengő 80 fillért. Ha nézzük, hogy ez a túlkiadás hogyan állott elő, azt olvassuk, hogy (olvassa): «Az előirányzott famennyiségnél nagyobb fatömeg termelésének irányítása és ellenőrzése céljából több hivatalos utazás vált szükségessé.* Egyszóval a nagyobb fatömeg termelési költségei idézték elo a túlkiadást. Minthogy á zárszámadások hiányosak és nem tűnik ki belőlük, mint a békebeli zárszámadásokból, hogy mit termeltek ki énületfában, mű fában és tűzifában, egyáltalában csak azt látjuk, hogy 319.000 pengő né-