Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-204

Az országgyűlés képviselőházának 20 h> kezik, hogy ezen az Európán belül, amely hála ; Istennek megvan, európai politikát folytas- í tíunk és minden nagyhatalommal keressük a ' baráti érintkezést es a megértés szálait (Ügy j van! Ügy van! Helyeslés a jobb- és a balolaa- j Ion.) és sem germaiioíil, sem i'rankofil, hanem Európán belül hungaroíii politikával szolgál- ! juk a nemzet erdekeit. (Hetyeslés a jobb- és i a baColdalon.) Abból azonban, amit mondottam, hogy I tudniillik, minden nagyhatalommal keresnünk kell a jó barátságot, következik egy másik negatív tétel is. Nevetezesen az, hogy semmi körülmények között sem szabad helyeselnünk bármilyen szövetségi rendszer fennállását, ! vagy pláne megmerevítését. Ezt kifejezetten arra a szituációra mondom, amely a kisantantszerződéseknek az utóbbi hónapokban történt — azt kell mondanom — brutális megmerevítésével kapcsolatban nemcsak reánk, hanem egész Európára állandó politikai feszültség, nyomás és — azt mondhatnám — a megértéskeresésnek bizonyos fokig való kizárását jelenti. Méltóztassék csak megnézni, hogy éppen most, a közelmúlt napokban, amikor végre — és újból azt kell mondanom, hála Istennek — Franciaország és Olaszország között egy közeledési politika azt a reményt kelti, ttogy végre a dunavölgyi kérdésekben is kompromisszumok alapján észszerű és az itt élő népek érdekét helyesen szolgáló politikai megoldás ok lesznek találhatók, — mondom — méltóztassék körülnézni, hogy reagál erre a kisantant? Micsoda fenyegetések, mozgósítással, iháborúval való fenyegetések hangzanak el csupán arra a gondolatra, amelyét nem is miagyar részről kezdeményeztek, •hanem, amely a nagyhatalmak tárgyalásaiból inkább kiérződött, mint kihallattszott. íme, hát le'het-e európai, lehet-e kompromisszumos, lehet-e megértő politikát csinálni Európában, amíg egy ilyen támadó jellegű, támadó szándékú, sőt — azt mondhatnám — sokszor provokatív szándékú szervezet nehezedik rá Európára és a szuronyok hegyével akar vélt igazságokat állandósítani és rákényszeríteni az európai népekre? (Simon András: Igazságtalanságokat akar állandósítani! — Redő Sándor: Balkáni igazságokat!) Itt nemcsak Magyarországról, hanem a szomszéd Ausztriáról is. szó van. Ezekről a kérdésekről is világosan kell beszélni, mert Ausztria sorsa nem közömbös Magyarországra. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ausztria az elmúlt 15 évben csak felvonóhídja volt a magyar érdekeknek. Ennek a bezárt várnak, amely ben a trianoni Magyarország ül, a kis antanthatalmak által bekerítve, Bécsen át vitt — sajnos — csak a felvonóhídja, amelyet az osztrákok olvkor felhúztak az orrunk előtt és akkor néha hetekig, néha hónapokig úgyszólván be voltunk zárva ebbe a csonka országba a világ gal való közlekedés minden lehetősége nélkül. Nekünk ebbe a 'helyzetbe beletörődnünk nem szabad. A minimum, amelyet a magyar nemzetnek biztosítania kell a maga számára, az Ausztriával való baráti megegyezés (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) és az európai hatalmakkal való teljesen egységes fellépés útján az, hogy ez az osztrák kapcsolat legalább is minimo cauculo szabad országutat jelentsen mindenkor nemzetünk számára, amely el van zárva a tengerektől, amelyet úgyszólván köröskörül ellenséges, preventív vámokkal körülárkolt, mondjuk, védőbástyák vesznek körül a kisantant részéről. Legalább is Bécsen keresztül biztosítani kell ennek a nemzetnek a szaKÉPVISELÖHÁZi NAPLÓ XVJJ, ülése 1933 június 23-án, pénteken. 437 bad, háborítatlan forgalmat, nemcsak tranzitévonatkozásban, hanem az osztrák-magyar egymásrautaltság jegyében is. Ennek az útnak, amely Bécsen keresztül viszi nemzetünket a szabad élet, a gazdasági forgalom felé, Bécsen át el kell Rómába is jutnia el kell Berlinibe is jutnia, el kell Párizsba is jutnia, de nekem az ellen sincs kifogásom, ha ez a Bécsen át vivő út egyszer Prágába is elvisz minket. De megmondom, milyen körülmények között. Ugyanúgy, mint ahogyan Magyarország Ausztriával is hajlandó megegyezni, baráti kapcsolatokat létesíteni: szabíad akaratból, a saját elhatározásunk alapján. A anagyar érdeket is reciprocitás ialapján teljes mértékben biztosító megegyezést el tudok képzelni Prágával is, de azt nem, amit most hirdet Benes külügyminiszter úr, hogy Magyarországot pedig bele fogjuk kényszeríteni egy olyan alakulatba, amelyben mi fogjuk diktálni, hogy mi tört én jók, amelynek mi csehek foörtönőrei leszünk, a magyarok pedig kalickába zárt áldozatai. Kényszer álapján nem tudok semmiféle kapcsolódást Prága felé elképzelni, csak szabad kompromisszumok alapján, amely kompromisszumok kezdete, alfája és ómegája iaz, hogy az elkövetett igazságtalanságokat reparálni kell, a revíziót Magyarország számára -biztosítani kell. (Ügy van! Ügy van! — Elénk taps a jobb- és a baloldalon.) 1 Nekünk Csonka-Magyiarorszagon fokozott . érdekeink vannak Ausztriával kapcsolatban. A mi csonfeaságunk nemhogy csökkentette volna az osztrák-magyar kapcsolat jelentőségét, hanem fokozta, mert az integer Magyarország különösen a háború előtti világban többékevésbé megélhetett volna a maga gazdasági erőforrásaiból is, ez a csonka ország azonban kénytelen, még ha egyéb szempontok nem is 1 volnának, már gazdaságpolitikai okokból is kapcsolatot; keresni azzal a piaccal, azzal a nyersanyagtermelő országgal, amely mint leg, természetesebb szomszéd fekszik itt mellettünk: Ausztriával. 1 De vannak morális okai is ennek a közeledési politikának, amelyeket talán abban jelölhetnék meg, hogy közös érdekünk küzdeni ' az elbalkánizálódás ellen. (Ügy van! balfelöl.) Méltóztassanak körülnézni, — és ezt nem magyar képviselőtársaimnak mondom, hanem inkább a külföld figyelmét szeretném ráterelni i erre -^ hogy ma itt Közép-Európában hová csúszott már fel a Balkán? Hová fog még jutni ez a Duna-völgye, ha ez a borzalmasan j széteső, széthulló, lefelétendáló gazdasági és j politikai élet hovatovább már Bécsen keres z| tül, azt mondhatnám, Európa szívébe továb1 bítja azokat a felfogásokat, azokat a politikai j metódusokat, amelyeket a múltban csak la. Balkánon volt alkalmunk szemlélni. Mikor történt az 400 év óta, hogy Bécsiben bombák robbantak volna, (Ügy van! balfelöl.) hogy a politikai meggyőzésnek ilyen fegyvereivel kellett vagy lehetett volnla egyáltalában operálni? (Rassay Károly: Ez azonban nem a Balkánról, hanem Nyugatról jön! — Buchinger Manó-' A mai német kormányzati rendszer az, amely ezt a politikát inaugurálta! —Malasits GézaMacedónok csinálnák! — Zaj. — Halljuk! jobbfelöl.) T. képviselőtársam., én azt mondottam, hogy ugyanazok a 'metódusok, amelyek valamikor csak a Balkánon voltak divatosak, ma Közép-Európa szívében is használatosak és ez! zel szemben nem használ és nem hatályos sem a, politikai, mondjuk, gáncsolás, sem pedig a 64