Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-203

Az országgyűlés képviselőházának 203. merényletek fokozott mértékben fognak jelent­kezni az osztrák életben. (Weltner Jakab: Nemzeti mozgalom!) Ez a Praueníeld, aki ilyen kedvesen nyi­latkozik, mint legfőbb rendezője a bombame­rényleteknek, Gömbös miniszterelnök útjával is loglalkozik a következőkben (olvassa): «De talán beszélgessünk egy kicsit a maguk nagy, aktuális problémájáról, Gömbös berlini útjá­ról. Ragyogó volt. Éppen most kaptam tele­fonértesítést Theo Habich-tól és Rosenbergtől, akik a legnagyobb elragadtatás hangján be­szélnek róla. Gömbös látogatását Hitlernél fél órára tervezték, másfél lett belőle. A Führer nem tudott betelni vele. Kétségtelen, hogy Gömbös a mi emberünk.» (Zaj.) Az újságíró ezután a következő kérdést tette fel (olvassa): «Nem gondolja tanácsnok úr, hogy a magyar politikában nagyon erős visszhangot kellett keltenie ennek a hirtelen és be nem jelentett utazásnak? — Ugyan kérem! Mi nemzeti szocialisták nem vagyunk megszokva rá, hogy engedelmet kérjünk a parlamenttől, ha tenni akarunk va­lamit. — De mi még igen! — válaszolta az újság­író. — Hát akkor pedig Gömbös helyesen cse­lekedett, hogy végre megunta a sok szekatúrát, Hol a kisantant bosszantja, hol a franciák édesgetik. Nyilatkozott is egypár úr előtt, mi­előtt elhagyta Erfurtot, ihogy ez végre neki való dolog. Maga mondta, hogy ki még csak kétes ós kíváncsi érzésekkel jött, «aber jetzt ist er wie Verwandelt.» Ügy hallom, Magyar­országon még mindig azt hiszik, hogy cseresz­nyét ment árulni. Ez természetesen csak tréfa. — íls mi volt az oka meglepően rövid bé­csi tartózkodásának? — tette fel a további kér­dést az újságíró. — Dollfussék kapkodtak. Meglepetésükben nem volt idejük előkészületeket tenni. A zűr­zavarban csak a magyar követség volt az álló­in ásón, mert nem tudták eldönteni, hivatalos fogadtatás legyen-e? Belátható, hogy kínos lett volna neki az új orientációjú magyar minisz­terelnökkel találkozni. Mert mi Gömböst a mi emberünknek tartjuk, az elsőnek Európában, aki közelről nézte meg a dolgokat és aki be­látta, hog-y Németországot nem lehet egysze­rűen fumigálni. Katonás természetének úgy­látszik, nagyon megfelelt az erfurti szemle.» T. Ház! Ezt a bélyeget a magyar kormány nem hagyhatja magán, meggyőződésem sze­rint. Meggyőződésem szerint a miniszterelnök úr egyszerűen csak meg akarta nézni a hitleri dolgokat, de ott azután hozzászegezték egy, •. a magyar politikai gondolattal, a magyar érzés­sel, a magyar történelemmel, a magyar jövő­ről, a dunavölgyi kibontakozással ellentétes progralmmho®. A miniszterelnök úrnak az or­szág érdekében magát le kell vennie arról a kapufái fáról, ahová őt hitem szerint perfid módon odaszegezték, mert leheteti ennek tartom. hogy mindez így igaz volna, ami ebben a nyi­latkozatban megjelent. Ha rekonstruálom magamnak ezt a sze­rencsétlen berlini utat, úgy képzelem el, hogy a [miniszterelnök úrral elhitették, hogy tényleg a német piac döntő faktor a magyar mező­gazdaság felsegítése és megmentése dolgában. Rossz szakértők mondhatták ezt, mert akik is­merik a Viszonyokat, azok nagyon jól tud iák. hogy Németország, a német piac nincs abban a helyzetben, hogy a magyar mezőgazdaságot megmentse. Ez tehát hibás elképzelés volt. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVTÍ. ülésé 1933 június 22-én, csütörtökön. 42f A második gondolat pedig az lehetett; hogy valószínűleg a miniszterelnök úrral elhitették; hogy az Anschluss olyan végikép elintézett do­log, amelyen segíteni nem lehet. Még akkor is, ha így volna és Európában mindenki belenyu­godna az Anschlussba, Magyarországnak ak­kor is kardot kellene kötnie az Anschluss el­len, mert százszor elmondtam és századszor ismétlem, hogy Ausztria számára ez sokkal kisebb jelentőségű kérdés, mint Magyarország számára, az Anschluss egyesegyedül a ma­gyar nemzet számára döntő életkérdés. T. Ház! A miniszterelnök úr, amint tegnap is elmondtam, szerencsétlenül belebonyolódott egy olyan Südost-Raum gondolatkörbe, illetve odaszegezték őt, amely nyilvánvalóan élesen szemben áll ezer esztendő minden magyar po­litikai elképzelésével, minden olyan konstruk­cióval, amelyet ezer éven keresztül ,a magyar­ság kitermelt és amellett, hogy elfordult az igazi magyar koncepciótól, amelyet ma kellene a legnagyobb erővel, a legnagyobb elánnal és a legnagyobb stílusban képviselni Európa előtt, ráadásul a rossz koncepció mellett óriási kockázatot is vállalt. Mert merem mondani, hogy a legkisebb rizikó volna ma a magyar kormány számára határozottan odaállni a mellé az Ausztria mellé, amely mögött ott áll egész Európa. (Úgy van! Ügy van! a balolda­lon.) Ebből a kettős hibából először elmosódik a magyar gondolat, a magyar államgondolat, a magyar dunavölgyi hivatás, ennek az uta­zásnak és _ annak következménye során, másod­szor egy irtózatos felelősség és irtózatos koc­kázat hárul a miniszterelnök úrra, amelynek nem lehet más konzekvenciája, mint az, hogy a miniszterelnök úr ezt őszintén és becsülete­sen bevallja és segít rajta. Vagy úgy, hogy gyorsan változtat eddigi politikáján és nyíl­tan kimondja, hogy neki ehhez a Südost-Raum­tervhez nincs köze vagy úgy, hogy lemond. Merném mondani, hogy az utóbbi volna á he­lyesebb az ország érdekében- (örgr. Pallavi­cini György: Mindenesetre a leghazafiasabb!) Borzalmas dolog az, hogy amikor Magyar­ország sorsáról beszél az egész világ és ami­kor a magyar kérdés megoldását a legkülön­bözőbb formában próbálják megfogalmazni, ak­kor Magyarország, a magyar nemzet, a ma­gyar nemzet hivatalos politikája és a magyar országgyűlés legyen az, amely ebben a kér­désben szinte érdektelenséget jelent be. Hát hol hallottuk mi ma, amikor a francia poli­tika, az angol, az olasz politika és a kisantant politikája jön a különböző tervekkel, hol hallot­tuk mi a m. kir. kormány szájából azt a dunai elgondolást, amely a magyar érdekeknek meg­felel? Az a negatívum, amelyetat. külügymi­niszter úr újabb szerencsétlen nyilatkozatában nyújtott a Reichspostban, csak nem vall ma­gyar koncepcióra? Mit imondott? Azt mondja, hogy mi válto­zatlanul szimpátiával viseltetünk az osztrák nép iránt. Ez nem állásfoglalás. A rendszerrel szemben kell állást foglalni. Fel van téve a kérdési, hogy a Hitler-rendszer-e, amely le akarja igázni Ausztriát, vagy a másik, a Doll­fuss-rendszer-e, amelyre nézve éppen a mos­tani udságokbóil olvashatjuk, hogy az osztrák szocialisták is nyíltan mellé állanak. Itt nem le­het habozni és ndm lehet kikerülni a kérdést ilyen limonádés nyilatkozatokkal, T. Ház! Egészen ferde utakra kerül a ma­gyar politika. Magyarországnak kellene az An­schluss elleni harc ólén masíroznia, Magyaror­szágnak kellett volna elsősorban ezt a kérdést 62

Next

/
Thumbnails
Contents