Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

32 Az országgyűlés képviselőházának nek természetes következménye gyanánt dif­ferenciálódása a statisztikai hivatalra mindig több ós több feladatot hárít. A statisztika ma már nem a számok egyszerű tömkelege, nem a jelennek a megrögzítése a jövő számára, ha­nem hű tükre a jelennek, hű tükre a gazdasági élet fejlődésének vagy hanyatlásainak s a tár­sadalmi mozgalmaknak. A statisztika nélkü­lözhetetlen segédeszköz minden gazdasági ku­tató számára; a gazdasági élet fejlődését figye­lemmel kísérni, mérlegét megállapítani, a je­len gazdasági életből és annak helyzetéből kö­vetkeztetéseket levonni szociális, politikai, tár­sadalmi és gazdasági téren fontos statisztikai adatfelvételek nélkül teljesen lehetetlen. Még nélkülözhetetlenebb természetszerűleg a sta­tisztika a külkereskedelmi tárgyalásoknál. Tel­jesen elképzelhetetlenek a külkereskedelmi tár­gyalások pontos statisztikai adatfelvételek nél­kül. Ha ilyen szemüvegen át nézzük a statisz­tikai hivatal működését... (Propper Sándor; A miniszterelnöki tárcát tárgyaljuk, ha nem tévedek!) Ez is hozzátartozik, t. képviselőtár­sam, a miniszterelnöki tárcához. (Propper Sán­dor: Az üres padok is? — Zaj.) Mondom, ha ilyen szemüvegen keresztül nézzük a statiszti­kai hivatal működését és a feladatoknak azt a sokoldalúságát, amely a statisztikai hivatalra hárul, akkor tudjuk csak tulaj donképpjen mél­tányolni azt a nagy munkát, amelynek elvég­zésére a rendelkezésére álló költségvetési téte­lek tényleg igen szerényeknek mondhatók. A rendkívüli kiadások közül a munkásbiz­tosítási statisztikai munkálatok költségei s a magyar földbirtokot terhelő adósságok megál­lapítási munkálatainak költségei rovata vál­tozatlan a múlt évi költségvetéshez képest. A.z 1930. évi népszámlálás feldolgozásának költsé­gei rovatánál 179.260 pengő csökkenés mutat­kozik. A népszámlálási munkálatok ugyanis ebben az évben máz olyan stádiumba jutottak, annyira előrehaladtak, hogy ennek aa összeg­nek a megtakarítása ennél a rovatnál lehe­tővé vált. Űj tétel gyanánt jelentkezik a miniszter­elnökségi tárca költségvetésében a mezőgaz­dasági üzemi statisztikai felvétel előkészítő munkálatának rovata 79.260 pengő előirányzat­tal. T. Ház! A miniszterelnökségi tárca költ­ségvetésének tárgyalása során éveken keresz­tül úgy magam, mint a tárca előadója vala­mint a felszólalók részéről állandó sürgetés tárgyát képezte a mezőgazdasági üzemi sta­tisztika felvételének elrendelése. A mezőgazda­sági termelés és a mezőgazdasági értékesítés irányításának céljából elengedhetetlenül szük­séges ugyanis az új mezőgazdasági statisztikai adatok felvétele. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a legutolsó mezőgazdasági statisztika fel­vétel 1895-ben történt, s hogy akkor sem volt teljes, s ha figyelembe vesszük, hogy azóta ezek a megállapítások úgyszólván minden ré­szükben teljesen elévültek, hogy azóta világ­háború volt, bekövetkezett az ország megcson­kítása, és hogy azóta egy hatalmas földbirtok­rendezés is történt, akkor látjuk csak szükségét pgy új mezőgazdasági statisztika felvételének. Éppen a földbirtokreform következtében kiosz­tott kisgazdaságok helyes^ üzemvezetése és prosperitásuknak emelése céljából is elsőrangú fontosságú a mezőgazdasági statisztikai ada­toknak a felvétele. De a mezőgazdasági üzemi statisztika felvételére nemzetközi konvenció is kötelez bennünket, annál inkább szükséges tehát ennek elrendelése. 193. ülése 1933 június 6-án, kedden. T. Ház! Csak örömmel kell üdvözölnöm a kormányt és a miniszterelnök urat, hogy ami­kor a gazdasági válság következtében a költ­ségvetésnek úgyszólván minden ágazatán ilyen nagy mértékben vitetett keresztül a megtaka­rítás elve, éppen ennél a tételnél 79.260 pengőt állított be a költségvetésbe, felismervén ezek­nek a mezőgazdasági statisztikai felvételeknek a szükségességét. Az összeg talán nagyon cse­kélynek látszik, mert hiszen számításom sze­rint egy üzemi statisztikai felvételre legalább 800.000 pengő szükséges, hiszem azonban, hogy ez csak első lépes gyanánt jelentkezik és a kö­vetkező évek során mindenesetre mód és lehe­tőség fog nyílni arra, hogy ez a rovat oly ösz­szeggel dotáltas^ék, hogy a statisztikai felvé­telek tényleg meg is történhessenek. A külkereskedelmi iLetékekoől és a sta­tisztikai űrlapok árusításából folyó bevételek rovata 400.000 pengővel csökkent. Ez természe­tes következménye a külkereskedelem összezsu­gorodásának és ennek következtében az illetékek csökkenésének. Ezekben voltam bátor egész röviden, — szinte távirati stílusban — ismertetni a mi­niszterelnökség és a vele kapcsolatos kisebb tárcák költségvetését. Tisztelettel kérem, mél­tóztassék az általam előadottak alapján a tár­cák költségvetését általánosságban, a részle­tes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Dinicli Ödön jegyző: Lázár Miklós! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelent­kezése töröltetik. Szóiásra következik? Dinicli Ödön jegyző: Kun Béla! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelent­kezése töröltetik. Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! A költ­ségvetés vitájában legfeltűnőbb volt a kor­mány takarékossági szándéka. Amikor olyan dolgokról volt szó, amelyek az ország vitális érdekeit t illetik, mindig azzal találkoztunk, hogy, sajnos, erre nem telik, erre nincs pénz, a bevételek csak gyéren folynak be, a kor­mánynak takarékoskodnia, kell. Az irodalom, a művészet, a zenekultúra, a tudományos ku­tatások pártolására a kormánynak valóban csak fillérei voltak és amikor ebben az irány­ban nagyobb áldozatkészséget reklamáltunk, innen, az ellenzéki padokról, a pénzügyminisz­térium részéről rendszeresen az volt a válasz: Sajnos nem adhatunk, takarékoskodnunk kell. Csökkentették a gyermekvédelem költsé­geit. Csökkentették a tüdővész leküzdésére szolgáló intézetek költségeit. Az ivóvízbeszer­zés költségeit erősen redukálták a belügyi tár­cánál. A munkásbiztosítás támogatására két. tételben elvontak 1,200.000 pengőt, az aggkori biztosítás költségeihez való hozzájárulással pedig egyszerűen adósok maradtak. (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon) Az egész ma­gyar munkásbiztosítást rábízták önmagára: nézze, hogyan boldogul kormánytámogatás nélkül. Amikor tehát a kormány a törvényben elő­írt jogánál fogva nyugdíjra már félig meg­érett öregurakkal töltötte meg a Munkásbiz­tosítót, amikor az adminisztrációs költségeket hihetetlen mértékben növelte, ugyanakkor megtagadna másrészről az intézmény költsé­geihez való hozzájárulást azzal az indokolás­sal, hogy, sajnos, nem telik takarékoskodnunk

Next

/
Thumbnails
Contents