Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-203

416 Az országgyűlés képviselőházának 2C akkor, amikor őt csak dicséret illette volna azért, hogy a maga iparostársai érdekében felszólalt. T. Képviselőház! Azt szokták mondani, hogy az új seprő jól seper. A kormányokról pedig meg lehet állapítani, hogy amikor már a régi kormány belefárad az ígéreteibe és eltávozik, akkor új kormány jön helyébe, amely pontosan megígéri ugyanazt, amit a régi kormány nem tartott be. Bocsánatot kérek, ezt el lehet mondani a jelenlegi t. kormány tagjairól is. Méltóztatnak talán emlékezni arra, hogy amikor ez a kormány jött, ez is szintén megígért minden jót az égvilágon a magyar kisiparnak és a magyar .kiskereskedelemnek. Ott voltam azon a gyűlésen, amelyen a t. kormány elnöke és a t. kormány kereskedelemügyi minisztere megjelent és a magyar kisiparnak — hát Istenem — ha nem is földi boldogságot, de a kisiparosok érdekeinek erősebb figyelembevételét méltóztatott megígérni. Tisztelettel kérdezem a t. kereskedelemügyi miniszter úrtól és a t. kormánytól: mit méltóztattak csinálni a magyar kiskereskedelem és a magyar kisipar érdekében azóta a nyolc hónap óta, amióta a t. kormány hivatalában VSLTLÍ Ügy tudom, semmit sem méltóztattak csinálni, mert az, hogy itt árumintavásárról méltóztatnak törvényjavaslatot benyújtani, nagyon szép lehet a törvényhozás szempontjából, nagyon szép, hogy ilyen is van a magyar törvénytárban és hogy mindaz, ami eddig megvolt, ezentúl törvényben is foglaltatik, de hogy ennek az ország lakosságának tömegét alkotó kereskedőkre és iparosokra nézve milyen jelentősége van, azt nem tudom megmondani. (Dinynyés Lajos: Beszervezik őket élharcosoknak!) Nos, t. képviselőtársam, azokról az élharcosokról is tudnék elmondani egypár igen érdekes és kedves dolgot. Magyarországon eddig legalább a hivatalos kormánypárti népgyűléseken volt szólásszabadság, most már azt hallom, hogy az élharcosok és az elnökök ezeken az élgyűléseken készen kapják a beszédek szövegét, amelyeket el kell mondaniok. Megjelennek •ott a köztisztviselők és megjelenik egypár pártember, ezek előveszik a beszédek szövegét, amelyet már megkaptak, eljönnek az élharcosok és azok is előveszik a már előzőleg megkapott szövegeket, azután az elnök azt mondja, hogy több tárgy nem lévén, az ülést bezárom. Az élharcosok gyűlésein és értekezletein azért nem kerülnek szóba azok. a kérdések, amelyek például a magyar ipart és a magyar kereskedelmet a legnagyobb mértékben érdeklik, mert olyan értekezletet nem méltóztatnak összehívni a vidéken, ahol ezeknek az embereknek fel is szabad szólalniok és ahol ezeknek az embereknek a maguk baját és bánatát el is lehet monídaniok. Pedig beszélgetések közben, amikor nem ellenzéki, hanem kormánypárti igen t. képviselőtársaim lemennek a kerületekbe ás nem az élharcosok felügyelete alatt, hanem felügyelet nélkül beszélnek a magyar kisiparnak és a magyar kiskereskedelemnek igen kiváló vidéki reprezentánsaival, azok elmondhatják és elmondják i képviselőtársaimnak, hogy ahhoz a katasztrófához képest, amelyben ma Budapesten és vidéken egyaránt benne van a magyar kisipar és kiskereskedelem, a két esztendővel ezelőtti állapot valóságos eldorádó volt, (Dinnyés Lajos: Paradicsom!) eldorádó azért, mert most folytonosan az következik be, hogy amikor vidéken elpusztul egy kisiparos, vagjr elpusztul egy kiskereskedő, ennek következménye nem az, hogy az ő forgal. ülése 1933 június 22-én, csütörtökön. mát vagy pedig az ő műhelyének megrendeléseit megkapj többi, mert hiszen a fogyasztás állandóan csökkenőben van, hanem az, a helyzet, hogy az elhunyt, a tönkrement kereskedőnek és iparosnak adóját kénytelen átvenni az a magyar 'kisiparos és kiskereskedő, aki még megmaradt. Ez a kormány, mint minden egyes kormány szokta — amint mondottam — hivatalbalépése alkalmával a magyar kereskedelemnek és a magyar kisiparnak ígéreteket tett és meg kell mondani, hogy ez a kereskedelem az Omke. gyűlésén úgy fogadta a t. miniszterelnök urat, mint egy új Messiást, ez a magyar kereskedelem a t. miniszterelnök urat az Omke. évi közgyűlésén olyan ünneplésben részesítette, mintha a t. miniszterelnök úr a forgalmi a dóellenőrökről kijelentette volna, hogy azoknak befellegzett, mintha a t. miniszterelnök úr kijelentette volna azt, hogy mindazok a súlyos gazdasági nyomások, amelyek a k ere sk ed eleimmel és az iparral szemben a múltban tapasz,talhatók voltak, megszűnnek. Én csak azt kérem a t. kereskedelemügyi miniszter úrtól és a t. miniszterelnök úrtól, hogy most, miután a t. kormány kiadta a bolettarendeletet, most, miután a raktárakat újból megméltóztatnak adóztatni, amikor özek az emberek, akik már eddig sem tudták, hogy honnét szedjék a szükségleteiket és Honnét szedjék áruvásárlásra a pénzt, amikor a raktáraknál abban a kétségbeejtő helyzetben vannak, hogy esetleg tőkéket kénytelenek előteremteni arra, hogy az új fázisadó következtében szükségelt összegeket kifizessék, 'mondom, r:iost méltóztassék elmenni az Omke. közgyűlésére. (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Most is elmegyek!) Kérem, t-miniszter úr, igaza van önnek, ha most elmennek, akkor önöket most is meg fogják éljenezni azért, mert Magyarországon csinálhat egy kormány, amit akar, az emberek nyíltan tapsolnak neki és ahol titkos választás van, titkosan ellene szavaznák. (Ellenmondások jobbfelől. — Dinnyés Lajos: Dehogy nem! Próbáljuk meg!) A miniszter úr azt mondja, hogy most is megéljeneznék ... (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Én csak azt mondottam, hogy most is elmegyek!), hogy most is el méltóztatnak menni. Nagyon szeretném, hogyha el méltóztatnának azonban egy gyűlésre úgy menni, hogy ott a tagoknak is legyen felszólalási joguk, mert úgy méltóztatnak elmenni, t. miniszter úr, egy kereskedelmi gyűlésre vagy iparosgyűlésre, (Esztergályos János: Álszakállal és végighallgatni. — Derültség. — Dinynyés Lajos: Szemüveggel!) hogy ott beszélni méltóztatnak, azután a tagoknak joguk van éljenezni akkor, amikor méltóztatnak jönni és akkor, amikor méltóztatnak elmenni. Ellenben felszólalási joguk nincsen, csak az a joguk van, amit magyarul úgy hívnak, hogy jus murmurandi, morgási jog, de csak azután, miután el méltóztattak menni. így nem méltóztatnak megtudni a kereskedők és az iparosok, felfogását. De ha tekintetbe méltóztatnak venni azokat a táviratokat, amely táviratokat mi kapunk és azokat a feliratokat, amelyeket a t. kormány kap, akkor remélem, meg van győződve a t. miniszter úr arról, hogy a kereskeclők^ a bolettarendeletet a szívük mélyén elítélik és akkor, amikor maguk között vannak, amikor az élharcosok felügyelete nélkül Önmaguk között (beszélgetnek, nem valami boldogító nyilatkozatokat tesznek a t. kormány rendelkezéseiről.