Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-203

Az országgyűlés képviselőházának 203. dcskodniok az illetékes szerveknek arról, hogy a munkás valóban emberhez és az ő társadalmi és kulturális viszonyaihoz mért munkabért kapjon, részt kapjon abból a termelésből, amelynek ő a legfontosabb tényezője, amelyből még a mai nyomorúságos viszonyok között is igen sokan gazdagodnak meg. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) T. Képviselőház! Ugyanez a helyzet az ipari munkásságnál. Ma Amerikában már arról beszélnek, hogy be kell vezetni a négynapi munkaidőt, napi 8 órával, tehát a heti 32 órás munkaidőt. Mi ezekről a padokról évek óta akarjuk a 8 órai munkaidőt törvénybe iktatni, de süket füleknek beszélünk. Most folyik Újpesten egy sztrájk, amelynek folyamán kiderült, hogy 60—80 órai munkaidő mellett azok a munkások 20—22 pengőt keresnek egy héten. A textilgyárakban, amelyekben jó a konjunktúra, nem ritkaság a 12 órai munkaidő. Különösen a kis kötő-szövőgyárak, amelyek a főváros perifériáin helyezkednek el, gyakorolják ezt előszeretettel. Igazságtalan lennék, ha csak a textilgyárakat illetmétai ezzel a váddal; ott vannak a csokoládé- és cukorkaüzemek, az apró vegyészeti üzemek, amelyek a háztartási vegyészeti cikkeket állítják elő. Ezeknél a munkaidő több mint 8 óra, a munkabér pedig oly silány, hogy abból a munkás a legszükségesebb élelmiszereket sem tudja magának megvásárolni. A kiállításoknak tehát szerintem csak akkor van gyakorlati értéke, ha azt a közönséget. amelynek vásárlásra való buzdítására ezeket a kiállításokat rendezzük, abba a helyzetbe hozzuk, hogy valóban vásárlóképes legyen. Tehát amellett, hogy a kormánynak nagyon körültekintő, fürge, gyors kereskedelempolitikát kell követnie, éppen a fogyasztás emelése érdekében, a kereskedelem, ipar és mezőgazdaság felvirágoztatása érdekében volna kötelessége megszüntetni azt (az állapotot, amely egy maréknyi naplopónak használ, amely azonban a munkásság millióit a legsivárabb és a legnyomorúságosabb helyzetben hagyja. A kormánynak átfogó kemény, bátor szociálpolitikával kellene odahatnia, hogy a nép széles rétegei vásárlóképesek legyenek. Nem. beszélek azokról az. üzemekről, amelyek ma mint kisipari üzemek talán veszteséggel dolgoznak, de van még egy sereg iparág, amely nyereséggel dolgozik. Itt van a nehéz vegyészeti ipar, itt van a szeszipar és az azzal összefüggő iparágak, itt van egy sereg kartelizált cikk, amelyet előállítanak, amelyeknél mindenütt bőséges kereset nyílik a kapitalisták számára még a mai nyomorúságos viszonyok mellett is. Ha a miniszter úr a legközelebbi költségvetésbe felvesz, egy téltelt, amely lehetővé teszi az iparfelügyelők számának háromszorosára emelését és ezeket az iparfelügyelőket kellő instrukciókkal ellátva, elküldi a szeszipari üzemekbe és aizi azzal összefüggő iparokba, a vegyészeti, a textiliparba íhogy nézzék meg, milyenek ott az állapotok, nemcsak azt, hogy a transzmissziószíj magyar gyártmányú-e, hanem azt is, hogy milyen munkaidővel dolgoznak a munkások, milyen levegő van ott, milyen korú munkások dolgoznak, mennyi ezeknek a munkabére, milyenek ezeknek az életviszonyaik, ás hta ezt a jelentést meg fogja nézni a miniszter úr, el fog borzadni, ugyanazt fogja ülése 1933 június 22-én, csütörtökön. 413 látni, amit az angol királyi bizottság látott 150 évvel ezelőtt, amikor az angol gyárak munkásainak viszonyait Vizsgálta meg

; Ha tehát ma akarunk kiállításokat rendezni ós ezeken bemutatni a magyar ipar remekeit, akkor még nem tettünk eleget annak a kötelességnek, amely valamennyiünkre hárul, elsősorban a kormányra, mert hiszen ő felelős a dolgokért. Kötelessége a kormánynak átfogó szociálpolitikával oda hatni, hogy a munkásság vásárlóképessége emelkedjék. De hogy a gyakorlatban mennyire nem érvényesül rengeteg ígéret, amelyet erre vonatkozólag hallunk, engedjék meg, hogy csak egy kicsiny példával illusztráljam. A nagybirtokosok kedVéért, jelesül azoknak a nagybirtokosoknak kedvéért, akik főleg búzát termelnek. meghagyták a bolettát. Hogy valamivel leszállítsák a bolettát és ennek következtében állítólag 3—4 fillérrel olcsóbb legyen a kenyér, emelték a különböző fázisadókat, így többek között emelték a fűszeráruk és a textiláruk fázisadóját, emelték a szénhozzájárulást, és főleg a textiláruk terhét. Már a kereskedelmi tárca tárgyalásánál voltam bátor rámutatni, micsoda, ferde és suta intézkedés ez, mert úgy állítja be a kormány a dolgot, mintha ezzel az intézkedéssel azokat a kapitalista vállalatokat sújtaná, amelyek az árukat előállíttat jak, vagy amelyek a szenet a munkásokkal a földből kibányásztatják. Téved a kormány, mert ezek a vállalatok egy fillért • sem fognak azért áldozni, hanem igen egyszerű kalkulációval rá fogják ezt hárítani a munkásságra. Annyival kevesebb bért fizetnek, vagy annyival erősebb tempót diktálnak. Az akkord- és főleg a Bedeaux-rendszer teszi lehetővé azt, hogy egy fillér teher nélkül kjL-masszanak, úgyhogy haszon is lesz belőle, tartalék arra az esetleg elkövetkezhető időre, amikor a profitból mégis valamit le kell adni. Mi történik tehát? A textilfázisadót rá fogják hárítani a munkásságra. Már ma halljuk a textilgyári munkások körében beszélni, hogy megint lótnak-futnak a műhelyekben, az órával, már megint előráncigálják a Bedeauxmérnököket. már megint próbálják a munkateljesítményt sarkallni és préselni s az eredmény az lesz, hogy a munkásság kevesebb pénzért többet fog dolgozni. (Magyar Pál: Es drágábban vásárol.) Nagyon helyesen mondotta t. képviselőtársam: és drágábban vásárol. Hogy az a kis pénz kikerüljön, amely kell a nagybirtok támogatására, 13—15 éves textilgyári munkásleányok lesznek kénytelenek egészségükből és fizikai állapotukból áldozni azért, hogy a tisztelt nagybirtokos urak a búza alacsony áráért valamiképpen kárpótolva legyenek. Kérdezem azonban a t. Képviselőházat, elsősorban pedig a kereskedelemügyi miniszter urat: ki kárpótolja azt a szegény csizmadiamestert azért, hogy lementek a bőrárak és ma a. csizmát feleannyi áron kell eladnia, mint öt évvel ezelőtt adta el? Senki, sőt az adó továbbra is a nyakán marad. Ki kárpótolja a cipészmestert, a szabómestert és mindazokat az iparosokat, akik ma lényegesen olcsóbban kénytelenek adni portékájukat, mint három évvel ezelőtt? Ha jogosult a búzaboletta, akkor jogosult a csizmaboletta, a cipőboletta is. (Propper I Sándor: A legjogosultabb a munkabérboletta!) • Éppen erre akartam rátérni: a legjogosultabb ! volna a munkásságot támogatni, azt a nagy fogyasztóréteget, amely nélkül az országban fogyasztás nincs és amelynek a munkabére — 60*