Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-203

Az országgyűlés képviselőházának 203. ülése 1933 június 22-én, csütörtökön. 409 melvényeket, amelyeket természeti adottságaiknál és egyéb termelési feltételeiknél fogva a legmegfelelőbben termelhetnek és hogy az itteni gazdasági körökkel érintkezve, megismerjék azokat az árukat és termeivényeket, amelyekben viszont a mi termelési adottságaink hivatottakká tesznek bennünket arra, hogy az Ő szükségleteiket elláthassuk, hogy így az autarchikus, irracionális termelési módozatok helyett kialakuljon az az egészséges gazdasági együtthaladás, amely minden ország számára sokkal több bizakodást nyújthat a jövőre vonatkozólag, mint a mai állapot, amikor az az ország igyekszik mezőgazdasági termeivényekkel szükségletét fedezni, amelynek természeti adottságai erre legkevésbbé alkalmasak és viszont olyan országokban kísérleteznek az ipari szükségletek fedezésével, amelyek a szükséges feltételekkel nem rendelkeznek. T. Képviselőház! Én tisztában vagyok azzal, hogy messze van az az út, amely ezeknek az állapotoknak eléréséhez vezet és hogy bár most törvényerőre emeljük ezt a javaslatot. nemigen reméUhietjük azt, hogy; . az árumintavásárokniak igazi nemzetközi jelentősége már a legközelebbi jövőben érvényesül. De ha tisztában is vagyok ezzel, miéigis figyelmeztetnem kell arra, hogy osak ha ezeket a gazdasági állapotokat sikerült elérnünk, ha a józan gazdasági elvnek megfelelően a nemzetközi munkamegosztás érvényesülésével egy normális gazdasági helyzet alakulhat ki, akkor vár az igazi szerep a miagyar kereskedőre. Akkor lehetünk bizakodók mezőgazdasági feleslegeink elhelyezése tekintetében, ha a magyar kereskedő az ő régi inniciáló képességét, az ő régi leleményességét szabadon, minden korlátozástól mentesen lesz képes megint érvényesíteni. És ha a magyar kereskedő ma ezt az áldásos működését nem fejtheti ki, ez nemcsak a kereskedő problémája, hanem ez a magyar gazdasági élet problémáját is és éppen azért bír nagy jelentőséggel, hogy a gazdasági válságtól a mezőgazdaság mellett talán legjobban sújtott gazdasági osztályt, a kereskedő osztályt a mostaninál fokozottabb védelemben részesítsük, de főként ne tegyünk olyan intézkedéseket, amelyek ennek a termelő ágnak megsegítése helyett arra alkalmasak, hogy amúgy is válsággal küzdő egyedeit végromlásba vigyék. A magyar miniszterelnök egy fontos kereskedelmi testületben néhány hét előtt megtartott beszédében azt mondotta hogy ő a magyar kereskedőtől elvárja, hogy a magyar termelő élet apostolai lesznek, akik a magyar termeivényeket, a kiváló magyar mezőgazdasági cikkéket elviszik a világ minden elérhető piacára, Én meg vagyok róla győződve, hogy nincs hazafias kereskedő, aki ennek a missziónak ne kívánna megfelelni attól a pillanattól kezdve. ahogy ennek minimális lehetősége adva van. De ugyanezen az ülésen ugyanebben a beszédben a miniszterelnök úr arra is rámutatott. hogy a végből, hogy a kereskedőosztály ezt a hivatását minél tökéletesebben teljesíthesse, és hogy e hivatásának teljesítéséhez szüksélges feltételeket magának minél erélyesebben kivívhassa és az adott viszonyok között is minél jobban érvényesíthesse, szükség van arra, hogy a imagyar kereskedőtársadalom összefogjon. Nos, a miniszterelnök úr kívánsáíra teljesült, a magyar kereskedőszervezetek összefogtak. Mint egynéhány pillanat előtt kézhez vett távirat mutatja, az Omke. és a Kereskedelmi Csarnok, a Baross Szövetség, a Fővárosi Kereskedők Egyesülete és a össze® többi kereskedőszervezet egyék abban a feljajdulásban, hogy a kereskedőosztályt a bolettarendelettel kapcsolatban ismét veszély fenyegeti. Arról van szó, t. Képviselőház, hogy a bolettaalap fedezésére behozandó fázisadóátalánnyal kapcsolatban a kereskedői késizletek szintén ilyen forgalmiadódézsina alá jutnak, amely forgalmiadódézsma az amúgy is példátlan nehézségekkel küzdő kereskedőosztály helyzetét anynyira megrontaná, Ihogy aki a helyzetet ismeri, valóban meg tudja érteni ezt az egyöntetű feljajdulást. Mert, amikor a kereskedelem legnagyobb része az üzlet folytatólagos fenntartásához szükséges forgótőkével is alig rendelkezik, egy ilyen dézsma kivetése egyenlő azzal, hogy a kereskedelmi tevékenységnek folytatása még azok között a szűk keretek között is lehetetlenné válik, amelyek között ma folyikKüldöttség küldöttség után jár a pénzügyminisztériumba, s ezek a küldöttségek azt a választ kapják, hogy a pénzügyminiszter úr Londonban lévén elfoglalva, nélküle ebben a kérdésben nem dönthetnek. Én niem tudom, mikor jön haza a pénzügyminiszter úr,; de úgy érzem, hogy a Londonból érkező hírek szerint nem hozhat a magyar gazdasági élet szempontjából olyan fontos eredményt, amelynek értékét össze tudnám hasonlítani azzal, ha a magyar kereskedelem jogos kérését meghallgatva, olyan igazságos megoldást találna, amely egy ilyen rendkívüli adó kivetésével nem tenné lehetetlenné a kereskedőknek tevékenységük folytatását. Ennek a gazdaságpolitikai háttérnek megadása után méltóztassék megengedni, hogy rátérjek a törvényjavaslat szorosabb ismertetésére, illetőleg a törvényjavaslattal magával kapcsolatban álló megjegyzéseim megtételére. Mindenekelőtt nagyon helyes a törvényjavaslatnak az az intenciója, hogy a jövőben kiállítások és árumintavásárok rendezésére csak olyan közületeknek, jogi személyeknek, érdekképviseleteknek adnak jogot, amelyek garanciát nyújtanak arra, hogy a rendezők valójában a nemzetközi vásárok, illetve áruminltavásárok igazi célját jelentő termelési érdekeket fogják elősegíteni, s egyetlenegy esetben sem lesznek önös vállalkozások. Én, aki érthetően már ezirányú munkásságomnál fogva is lelkes híve vagyok az árumintavásárok propagatív erejének, vallom azt, hogy amilyen hasznos egy, a köz érdekében megrendezett, altruisztikus alapon nyugvó árumintavásár, amilyen mértékben alkalmas ez a gazdasági élet megélénkítésére és a termelő élet megerősítésére, ugyanolyan károssá válhatik egy önös célú ilyen alakulat, amely csak felesleges költségeket okoz a termelő feltételeikben amúgy is kedvezőtlen helyzetben levő termelőknek ós nemcsak nem növeli, hanem egyenesen csökkenti agilitásukat. Ennek a megállapításomnak igazolására méltóztassék talán megengedni, hogy éppen a magyar gazdasági élet hasonló intézményei közt vezetőszerepet vivő budapesti nemzetközi árumintavásár néhány adatának ismertetésével illusztráljam azt, hogy egy megfelelő módon^ megrendezett vásár, amely — ezt alá kell húznom és amiként fenntartás nélkül gyakoroltam a kritikát, ugyanolyan fenntartás nélkül kell ebben a tekintetben az elismerést gyakorolnom — a kereskedelemügyi miniszter úrtól kezdve minden alája tartozó intézménynek legmesszebbmenő támogatását bírta ebben az irányban, lehetővé tette, hogy a mai nyomott gazdasági viszonyok között