Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-202

38$ Az országgyűlés képviselőházának 202. ülése 1933 június 21-én, szerdán. tátik, hogyha a vevő gazdák az egész vé- | telárát három hónap alatt nem fizetik ie, úgy a lefizetett 40% foglaló báró Gerliczy Félix javára elvész? " 7. Van-e tudomása az igazságügyminiszter úrnak arról, hogy az Ofb-hez báró Gerliczy Félix bejelentette, hogy a vételár 60%-át a legelőnyösebb amortizációs kölcsön alakjában a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár fogja folyósítani a vevő. gazdáknak, ellenben az adásvételi szerződésekből ez kimaradt s az Ofb. I. tanácsa ennek pótlására a (Szeged-Csongrádi Takarékpénztárt nem hívta fel? 8. Igaz-e, hogy a földreformtörvényt kijátszó s a gazdákat" a váltónyar gálás által romlásba döntő néhány bank érdekében az igazságügyminjisztériumbán olyan tervezetet készítettek, mely szerint a földreformtörvény 56. §-ab'an tiltottnak és semmisnek minősített parcellaváltók, ha prolongálják, már érvényesek! 9. Hajlandó-e az igazságügyminiszter úr a vizsgálatot elrendelni és azok ellen, akik miatt a gazdák anyagi romlásba kerültek, a megtorló lépéseket megtenni? Kelt Budapesten, 1933 június 20-án. Mojzes János, országgyűlési képviselő.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mojzes János: Igen t. Képviselőház! A napokban lezárult költségvetési vitának egyik legmeglepőbb epizódja, a miniszterelnök úrnak az a kijelentése volt, amelyet egy őszinte elszólásában a legitimista mágnásokhoz intézett^ hogjr & mágnásosztály és nagybirtokososztály hálátlanul viselkedik a nnai rendszerrel szemben, amikor ismét felvetette a legitimizmus kérdését, mert hiszen ennek a mai rendszernek köszönheti, hogy ez a nagybirtokos feudalizmus még a mai napig is megmaradt Magyarországon és ennek a rendszernek köszönhetik, hogy nagybirtokaikat megmentették. A miniszterelnök úrnak ez a kijelentése a mi számunkra nem volt meglepetés. Mi tudtuk, hogy annak, amit itt földbirtokrendezés elnevezés alatt lefolytattak, semmi egyéb célja nem volt, mint a nagybirtokrendszer megmentése és az elavult feudalizmus átmentése. A földreformtörvényre, mint sírkeresztre rá lehetne írni azt a feliratot, hogy: itt nyugszik egy szép eszme eltemetve. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amit a kormány és a 12 évem át uralmon volt rendszer a földbirtokrendezéssel csinált, elmondhatjuk, hogy ugyanazt csinálta a kormány a kartelitörvénnyel isA földbirtokrendezésnek nem volt egyéb célja, mint hogy a földreform gondolatát itt lejárassák, megutáltassák azzal is, akit földhöz juttatnak és azzal is, akitől elveszik a földet. Éppen úgy semmi egyéb célja nem volt például a kartelltörvénynek sem, mint hogy azt a bizonyos kartellellenes közhangulatot levezesse, de azt látjuk, hogy amióta ez a törvény életbelépett, azóta a kartellek száma talán a duplájára szaporodott és ezzel szemben talán egy közszükségleti cikknek, egy kartellcikknek az ára sem csökkent. Ugyanez lesz az eredménye annak az összeférhetetlenségi törvénynek is, amely a napokban kerül ismét a Ház elé és amelynek az Volna a feladata, hogy a magyar közéletnek talán legnagyobb és legüszkösebb rákfenéjét, á közéleti összeférhetetlenséget megszüntesse. De már előre tisztában vagyunk azzal, hogy ha ez az összeférhetetlenségi törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, ebben a Képviselőházban eszerint a törvényjavaslat szerint senki sem lesz összeférhetetlen. Azoknak a törvényeknek, amelyeket mi itt hozunk és amelyeknek az volna a céljuk, hogy itt bizonyos korszerű reformokat vezessünk be, semmi egyéb céljuk nincs, mint hogy reformokat kívánó közhangulatot levezessék és a reformokat eltaktikázzák. Ami a földreformtörvény végrehajtása során történt, az nem volt egyéb, mint a földreform gondolatának lejáratása. Annak a módnak, ahogyan a földreformtörvény végrehajtói a törvénynek azokat az intézkedéseit, amelyeknek az lett volna a rendeltetésük, hogy a földhözjutott kisembereket megmentsék, félretolták, az lett az eredménye, hogy a földhözjutottak tízezrei és iszázerei kerültek koldusbotra. Csak egy jellemző esetet kívánok interpellációmban telhozni: a báró Gerliczy Pélix-féle deszki földbirtok parcellázásának ügyét. Mint már az előbb említettem, a magyar földreform volt a legszűkkeblűbb, a legreakiciósabb az öszszes európai földreformok között. Minden ország igyekezett földhöz juttatni a maga népét, ennek a törvényhozásnak pedig nem volt egyéb célja a földreformtörvénnyel, mint hogy ezt a nagy eszmét eltaktikázza. Az uralmon levő kormányzati rendszer paktumot kötött a legitimista nagybirtokososztállyal, hogy a legitimista mágnás- és nagy birtokososztály hallgasson a legitimizmussal; ne vessék bele a magyar közéletbe ezt a kérdést és akkor viszont ennek ellenében az uralmon levő rendszer meg fogja menteni az elkerülhetetlennek látszó radikális földreform elől a nagybirtokrendszert. (Krüger Aladár: Hogy lehet ilyet mondani!?) A miniszterelnök úr maga tette ezt a kijelentést. (Krüger Aladár: Ugyan kérem, egészen mást mondott, hogy lehet így elferdíteni!) Én csak a miniszterelnök úr egy kijelentését idéztem azokkal a következtetésekkel, amelyeket abból a kijelentésből logikusan levonni lehet. (Zaj jobbfelől. — Lázáír Andor igazságügyminiszter: Bizonyára nem helyesen méltóztatott idézni!) T. Képviselőház! A báró Gerliczy-féle 5000 katasztrális holdas birtokot a Szeged-Csongrád^ Takarékpénztár az 1928. óv tavaszán kezdte parcellázni. 1928. év április havában megjelent a fővárosi, szegedi, makói és egyéb vidéki lapokban egy felhívás, amelyben a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár közzéteszi, hogy a báró Gerliczy-féle 5000 katasztrális holdas deszki birtokot el fogja parcellázni, még pedig olyan feltételek mellett, hogy az igénylök a vételár 40%-ál kötelesek a szerződés aláírásával egyidejűleg lefizetni, viszont a vételárhátralékot, amely a vételár 60%-át teszi ki. a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár fogja nlagy rasizben törlesztóses kölcsön alakjában, kisebb részben pedig váltókölcsön alakjában hitelezni. A földreformtörvény, vagyis az 1920:XXXVI. te. 54. §-a értelmében az ilye* ingatlaneldarabolásokat a parcellázó tulajdonosnak, vagy pedig az intézetnek, vagy a parcellázást végző egyéb szervnek be kell jele ntenie az illetékes gazdasági felügyelőséghez. Báró Gerliczy Félix azonban ezt a bejelentést megtenni elmulasztotta a törvény kifejezett rendelkezése ellenére, úgyhogy a földmívelésügyi minisztérium — amint a gazdasági felügyelőséghez intézett leiratából megállapítható —•; csupán a 8 Órai Újságnak 1928 április 12-i számából vett tudomást arról, hogy a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár ezt a