Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-202

Az országgyűlés képviselőházának 20 Elnök: Tudomásul veszem a képviselő úr kijelentését. Méltóztassék tovább folytatni. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Sem á külügyminiszter úr jószándékában nem kételkedem, sem egy szóval nem vontain kétségbe a miniszterelnök úr tiszta, jó, hazafias szándékát még a berlini úttal kapcsolatban sem. Itt nem erről van szó, itt elvekről van szó, itt életről van szó és éppen azért, mert szeretek megmaradni minden kérdésben, legfőképpen pedig a döntő magyar problémák terén az elvi magaslaton, iha a miniszterelnök úrnak ez a két vádja csak a legenyhébben is, csak gondolatban is ért engem, azt a leghatározottabban visszautasítom. A miniszterelnöik urat valószínűleg nemcsak én, hanem mások is figyelmeztették arra, hogy külpolitikánkbain rossz útra tévelyedtünk. Az a bizonyos népszövetségi leszerelési konferencián törtónt szerencsétlen szavazás, amelyre most újból annyli utalás történik a külföldi sajtóiban, alkalom volt arra, hogy felemeljük nemcsak itt a Házban, de négyszemközt is és a magánbeszélgetések egész során szavunkat azok ellen a veszedelmek ellen, amelyeiket mi már jó előre sejtettünk. Hátbatámadással tehát az ellenzék részéről, legkevésbbé az én részemről szó nem lehlet. Mindig nyilt sisakkal, őszintén és egyenesen mondtam' meg a magam mondanivalóját (Ügy van! Üky van! balfelől.) és ki sem tudnám fordítani a bőröm, hogy máskép gondolkozzam és máskép cselekedjem. (Feniczy Ignác: A felfogások különbözők.) Ha valaki személyeskedik, akkor, nem mondom, hogy a miniszterelnök úr, de a miniszterelnök úr sajtókörnyezete személyeskedik. Móltóatassék csak elolvasni a «Függetlenség» mai vezércikkét és méltóztassék megállapítani, vájjon megérdemli-e ezt a hangot az az ellenzék, amely ebben a kérdésben hazafias lelkiismeretének szavára hallgatva, szót emelt és merem mondani, nem a magam beszédére, de Rassay és iSigray gróf igen t. képviselőtársaim magasnívójú beszédeire hivatkozva, hogy ezt a vitát imi tiszta elvi és szellemi magaslaton vívtuk és a dolognak, a témának alapos tárgyi és személyi ismeretében bonyolítottuk de és semmiesetre sem ütöttünk csorbát ennek a Képviselőháznak színvonalán. Nem érdemeljük meg tehát, hogy ilyen újságok, vagy akármiféle újságok bennünket gyerekszobába való politikusoknak kereszteljenek el. Ha tehát személyeskedés van, a túlsó oldalon van személyeskedés, amit viszszautasítunk s amivel szemben reparációt kérünk ia jövőben. T. Ház! A miniszterelnök úr hivatkozott arra, hogy 1920-iban én is kifejezetten németbarát álláspontot képviselem. Nem látom be, mennyiben volna ez érv mai állásfoglalásommal szemben. 1920-ban egészen más volt a helyzet. 1920-ban én és a t. miniszterelnök úr nem Hitlerekért, akik még sehol sem voltak, hanem Noiskeért, a szociáldemokrataveaérért lelkesedtünk, aki erélyes kézzel és erős német hazafisággal fojtotta el a bolsevizmust; hogyan lehet akkor ezt iá két helyzetet összehasonlítani? Különben is elején voltunk még a német háború utáni politikának, akkor még talán valamenynyien, különösen akik a háborúban voltunk, benne is éltünk bizonyos természetes érzelmi kötelékben a németekkel. Végeredményben a német hadseregről csak a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel nyilatkoahatik mindenki, aki a háborúban volt. Mondjuk, voltak vonatkozások, amelyek (károsak és feántóak voltak, egészt ülése 1933 június 21-én, szerdán. 377 ben véve azonban a német hadseregről, mint organizációról, mi csak a legjobbat mondhatjuk. 1920-íban, amikor még ki isem bontakozott az újí német birodalmi politikának gazdaságpolitikai éle velünk szemben, még nem tudhattuk, hogy fognak egyáltalán az európai nemzetek elhelyezkedni az új keretekben, hogy akkor én a német birodalmát illetőleg a minél elevenebb kapcsolatok álláspontján állottam, ezt senki tőlem rossznéven nem veheti és semmi érvet nem kovácsolhat ibelole a maga mai álláspontjára. (Esztergályos János: Feketeszárú cseresznye, rabod lettem Hitlereesfce!) Elnök: Kérjem, képviselő úr, tessék tartózkodni az ilyen megjegyzésektől, őrizzék meg az urak a tárgyalás komolyságát. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Azt hiszem azonban, nemcsak a magam nevében beszélek, _ hanem mindazok nevében is beszélhetek, akik itt az oisEtrák-magyar kapcsolatok minél nagyobb fontosságát, minél gyorsabb megvalósítását és konkrét formában való megI oldását hangsúlyozzák, amikor azt mondom, i hogy nem engedjük magunkat általában németelleneseknek bélyegeztetni. Itt élesen szembenállók a miniszterelnök úr álláspontjával. A német kultúrát ma az a délnémetség és elsősoriban az az Ausztria képviseli, amely nem hajlandó az új északi baribárságba belemenni. (Ügy van! balfelől és a szélsőbaloldalon.} Méltóztassék csak összehasonlítani Bécset, mint várost, Bécsnek, mint vároisnak egész művészi és egyéb kulturális színvonalát Berlinnel, amely ma is egy félfalu és félamerikai város és akkor mondja nekem a minisizterielnök úr, hogy a német kultúrát inkább Berlin képviseli, mint Bécs. Nem engedjük magunkat németelleneseknek bélyegeztetni azért sem. mert ha mi itt németellenes politikát csinálnánk az egész német nép ellen, nem volna reményiünk arra, hogy az osztrákokkal szövetséget tudjunk kötni, hogy Ausztriát vissza tudjuk csatolni a Duna völgyébe. Azt az Ausztriát, amelynek az lesz a hiyatása, hogy a némtet kultúrát, a német gazdasági életet és a német gondolkozást a Duna völgye felé a maga finomultab'b és elfogadható formájában, a maga előkelő nívóján képviselje és továbbítsa. T. Ház! Nagyon szerencsétlennek tartom a miniszterelnök úr jóslatát a hitleriamust illetően. Méltóztassék elolvasni a legfrissebb lapokat, azokban az olvasható, hogy megindult a náci-gőzihenger minden más párt • ellen, ama pártok ellen is, amelyeknek jóvoltából és amelyeknek vállain uralomra került. Ez nem az igazi nacionalizmus. Én merem állítani, hogy ez nagyon hasonlít a bolsevizmushoz . . . Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, méltóztassék most már a napirendi javaslattal foglalkozni. Amit a képviselő úr előadott, abíból nem látszik ki, hogy miért tetszik elfogadni vagy el nem fogadni az elnöki nanirendi javaslatot! vitéz Bajcsy-Zsilinszky Emidre: Én a miniszterelnök úrnak is tartozom, felelettel és azt hiszem, hogy a napirendi vita a parlamentarizmus szokásai szerint alkalom — és pedig most az egyetlen alkalom — erre. t Ha a miniszterelnök úr könnyelműen és egész _ Európa felfogásával ellentétben azt mondja, hcfey ez a nemzeti (szocializmus örök vagy legalább is állandó dolog, amellyel minden körülmények között számolni kell, akkor én meg merem kockáztatni azt a jóslatot, hogy 55*