Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-200

Az országgyűlés képviselőházának 200. ülése 1933 június Í9-én, hétfőn. 34S galmi adót nem fizetnek. A forgalmi adót egyszerűen áthárítják az eladóra és ezt minden egyes alkalommal le is vonják, ha nekik is kell azt kifizetni, bizonyságául annak, hogy a 28 millió pengő tiszta évi jövedelemből ezt a forgalmi adót ők viselni nem tudják, ugyanakkor, amikor 28 millió pengőt kaptak egy évi cukorkampány eredménye gyanánt és ugyanakkor, amikor a szegény mezőgazdák hétmillió pengőt fizettek rá. Azt mondják, hogy altruista ország vagyunk, azt mondják, hogy agrárország vagyunk és ebben az agrárorságban lehetséges az, hogy olyan kormányzat ülhessen itt, amely türelmesen nézi, hogy az agrár jelszóval így élnek, sőt visszaélnek és egy társaság szisztematikusan tönkreteszi itt a termelőket, akik hétmilió pengőt fizetnek rá a termelésre, ugyanakkor, amikor, amint az idén látjuk, a cukorgyárak 28 millió pengőt meghaladó nyereséggel zárták az üzleti évet. Ki kell azonban jelentenem azt is, hogy bizonyos alapoka is van annak, hogy a cukorgyárak miért mernek ilyen nagylegények lenni, miért mernek így beszélni a kormányzattal. Ugyanis a 122*25 pengős egységárban, amelyen a gyár ad el, 50 pengő az állami részesedés, tehát minden mázsa cukornál az állam 50 pengős rész erejéig van benne, ami azt jelenti, hogyha a cukorgyárnak a 122-25 pengős cukor 38*92 pengőjébe kerül, 33-31 pengőt keres métermázsánként a cukorgyár is, ami, ha tekintetbe vesszük azt, hogy ez 90%-os haszonnak felel meg, azt hiszem, igen reális és igen tisztességes haszonnak mondható. Látjuk, hogy most, amikor az agrárérdekek állítólagos megvédése érdekében az igen t. kormány a gyáripart meg akarja terhelni, akkor evvel tulajdonképpen nem csinál mást, — miután a gyáripar ezt át fogja hárítani a fogyasztókra — mint azt, hogy ugyanazokat terhelte meg, akiken segíteni akart. Evvel tehát tulajdonképpen nem történik segítés, ellenkezőleg, csak az állam károsodik egy bizonyos szempontból és a kellemetlen intézkedésekkel, a bürokratizmussal csak megnehezíti az amúgy is keserves életet. Az 1931 :XX. te., a kartelltörvény 7. §-a ezt mondja (olvassa): «Ha a kartell tevékenysége a jóerkölcsökbe ütközik, vagy a közjó érdekeit sérti, a kartelibíróság a kartellt haladéktalanul feloszlathatja.» Ezt mondja az 1931 :XX. te. 7. §-a. Azt látom azonban, hogy egyetlen-egyet sem oszlattak fel, ellenben ugyanakkor igen t. túloldali képviselőtársaim igen szép számmal szerepelnek a kartelltagok, illetve a vállalatok névsorában. (Halljuk! Halljuk! — Zsigmond Gyula: Neveket halljunk! — Mojzes János: Nomina sünt odiosa. például Görgey István!) Igen t. képviselőtársaim, hogy ez a cukorkartell milyen teljhatalmú, méltóztassék megengedni, hogy rámutassak egy példára. A cukorkartell 122-25 pengőért adja métermázsáját a cukornak, amin fel vannak háborodva a kereskedők, tudvalevőleg cukorkereskedelemmel 33.000 kereskedő foglalkozik. Ez a 33.000 kereskedő küldöttségileg ment az illetékes szakminiszterhez és kérték, hogy védje meg őket ezzel az árral szemben, mert nekik szabályozva van, hogy mennyiért adhatják a cukrot. A 122*25 pengőért vett kristálycukrot a nagykereskedő nem adhatja többért, mint 122-50 pengőért, szóval 25 fillér haszonnal adhat túl mázsáján, ami azt jelenti, hogy ha tekintetbe vesszük a póriast, csomagolást, szállítást, 90 fillért fizet rá métermázsánként a nagykereskedő a cukorra, ezzel szemben a kiskereskedő, a detailkereskedő 1*24 pengőért adhatja a cukrot, tehát kapja 1-23 pengőért és adhatja 1*24 pengőért, ami azt jelenti, hogy ő egy másik pengőt fizet rá az eladásnál. Tehát 1-90 pengőt fizet rá a kereskedelem, míg a cukor a fogyasztóhoz jut. Erre mindenki azt kérdezi, hogy miért tart a kereskedő cukrot, ha ráfizet. Muszáj, mert mindenki odamegy vásárolni, ahol cukrot tartanak, tehát még akkor is kénytelen lenne tartani cukrot a kiskereskedő a kartellnek ilyen ráparancsolt árai mellett, ha arra ráfizetne. Már az ármegállapító bizottság foglalkozott ezzel a kérdéssel és megállapította kétséget kizáró módon, hogy mi az önköltsége a kereskedőnek, aki a cukorárusításba mint 'közvetítő belép és ennek ellenére, van egy cikk, amelyre a distribuáló, tehát a forgalombahozó nagykereskedő ós detailkereskedő egyaránt ráfizet, csak a kartell keres rajta. (Mojzes János: Hét család érdekeltsége az egész cukorkartell!) Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak még egy dologra arra vonatkozólag, hogy milyen kitűnő dolog egy ilyen kartell és milyen hallatlan nagy hatalom. El akartam hozni és ide a Ház asztalára helyezni az egyik gyárat. Igen könnyű művelet lett volna, mert az egész nem áll másból, mint egy jókora vastag lécből. Ennek a léccel szimbolizált gyárnak 8 esztendőre visszamenő évi jelentéseit megnéztem és láttam, hogyi hála Istennek, körülbelül 800.000— 1,000.000 pengő évi haszonnal zárta mérlegeit. Azt is látom, hogy tisztviselő jóléti alapra leírt, láttam a nyereség- és veszteségszámláját láttam, hogy üzemben lévő anyagért és gépekért mit számolt fel, szóval elszámolt mindent, kitűnően stimmel a jelentés, csak egy furcsa dolog van: gyár a nincs. (Mojzes János: Milyen gyárról van szó?) Szóval bebizonyítottam azt, hogy Magyarországon van egy léc, amelyet úgy hívnak, hogy csongrádi cukorgyár, amely soha életében nem létezett és ma sincs meg. De körülbelül 800.000 pengő tiszta nyereséggel zárja évi mérlegét. Ez nem olyan egyszerű, mint sokan hiszik, mert ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, először is kell egy ilyen kormányzat, amely ezt tűri, másodszor pedig egy kellő anyagi eszközökkel fundált vállalat. (Mojzes János: Valószínűleg van a kormánypártban egypár igazgatósági tag!) Annakidején, amikor a Weiss Manfréd-gyár elhatározta, hogy cukorgyárat fog építeni s már meg is kapta a telepengedélyt, a cukorgyárak kartellje összeállt és azt mondta: megint jön valaki, aki a répa árát fel fogja verni. Erre kötelezték, hogy adja át a részvényeit, így vette meg a Kereskedelmi Bank a Csongrádi Cukorgyár részvényeit és ennek alapján részesíti őket a cukorgyár hasznában. íme tehát, gyár nincs, jövedelem van, igazgatósági tagok vannak, tantiémek vannak, a tisztviselői jóléti alapra helyeznek összegeket; minden van, csak gyár nincs. (Zaj balfelőlj Érdekes azonban, hogy ez a gyár majdnem olyan ügyesen repül, mint a miniszterelnök úr. Ez a gyár egyszer Csongrádon van, egyszer pedig Szolnokon. (Felkiáltások balfelől: A Szolnoki Cukorgyár?) Nem, az más. Ott van a Kereskedelmi Banknak egy cukorgyára, amely egyszer úgy szerepel, mint Csongrádi Cukorgyár, Csongrád, máskor úgy szerepel, mint Csongrádi Cukorgyár, Budapest, harmadszor pedig, mint Csongrádi Cukorgyár, Szolnok. Ismétlem tehát, három helyen szerepel ez a cukorgyár, amely természetesen a Mindenható és a kormánnyal igen jó viszonyban levő Kereskedelmi Bank tulajdona. Ha több példát nem is tudnék felhozni a kartellek ellen, csak ezt az egyet, már ezzel is bizonyítanám, hogy amikor munkaalkalmak