Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-200
324 Az országgyűlés képviselőházának ban is elfogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Napirendünk szerint következik a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931:XXVI. t.-cikkben a minisztériumnak adott felhatalmazás további meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. [írom. 547, 549, továbbá 504,^ 552, 548, 550 (jelentések).] Mielőtt az előadó urnák a szót megadnám, & r házszabályok 138. §-ának 2. bekezdése alapján javaslatot teszek a t. Képviselőháznak, hogy ennek a törvényjavaslatnak, valamint a napirendünk 3., 4. és 5. pontjai alatt szereplő jelentéseknek, mint tartalmilag összetartozó tárgyaknak általános vitája egyesíttessék. Természetesen t. Ház, az egyes tárgyakat az előadó urak külön fogják ismertetni, s a szavazást úgy a törvényjavaslat, niint a három rendbeli jelentés felett szintén külön-külön fogjuk megejteni. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni 1 ? (Igen! Nem! — Andaházi-Kasnya Béla: Egészen más tárgy!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az elnök javaslatát elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. (Andaházi-Kasnya Béla: Miért nem külön?) Kérem, képviselő urak, ez az elnöki javaslat. Tartalmilag összefüggenek. Határozatkép mondom ki, hogy a Ház az elnök javaslatát elfogadja. (Kun Béla közbeszól.) A képviselő urak nem lesznek a beszédidőben megrövidítve, mert egy óráig szólhatnak hozzá, azonkívül egyórai meghosszabbítást is kérhetnek, s amennyiben a Ház megadja, minden szónoknak két óra áll rendelkezésére. Dési Géza előadó urat illeti a szó. Dési Géza előadó: Mélyen t. Képviselőház! Mikor a t. Ház az 1932. évi április hó 18-án tartott ülésén a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931: XXVI. törvénycikk meghosszabbításáról és módosításáról szóló 1932. évi VII. törvénycikk javaslatát előadtam, bátor voltam hangsúlyozni, hogy lényegileg jogi, közjogi, alkotmányjogi és jogtörténeti szempontból szólok a kérdéshez. Már előre is bátor vagyok hangsúlyozni, hogy ezúttal is kizárólag ebből a nézőpontól óhajtok a javaslathoz hozzászólni s azt ismertetni. Üjból hangsúlyozom, hog^y a törvény, a szabály, a rendelet az kivétel. A törvény mindig valami konstitutív, megalkotó, megalapozó jogszabályozást jelent, a rendelet ellenben mindig regulatív szabályozó jogakaratot fejez ki. Ezek azonban nincsenek egymással ellentétben, egyik a másikat kiegészíti és megerősíti. Ez annyival is inkább áll, mert a törvény vagy rendelet útján való jogszabályozást nem lehet egy pontosan előre megállapított menetrend szerint megteremteni, hiszen a kategóriák változása mindig azoktól a viszonyoktól függ, amelyek kényszere és hatása alatt a jogalkotó szabályozás létrejön. Újból megemlítem, hogy maga ez a kifejezés: Corpus Juris, nem szabatos megállapítás, mert ha ezalatt tisztán törvénytárt értünk, — hiszen már a nyelvtani magyarázat is bizonyítja, hogy Corpus Juris alatt jogtárt, vagy jogszabálytárt lehet érteni — ha a törvényhozás és áltudomány ezt a kifejezést kizárólag a törvénytárra, akarná szorítani, akikor Corpus Legum volna a helyes és szabatos jogi kifejezés. A magyar jogtudomány és a magyar jog200. ülése 1933 június 19-én, hétfőn. alkotás nagyon finoman tudott különböztetni mindig a jogi fogalmak között. Hiszen nem szükséges részleteznem, hogy egész történelmünk lényegileg nem egyéb, mint a magyar jog megszerzéséért és a magyar jog visszaszerzéséért folytatott hősies, soha nem lankadó, fanatikus, szent küzdelem. A jogtudomány mai álláspontja szerint — ós ez az egész civilizált világ álláspontja — téves az a felfogás, mintha a törvényhozás körébe tartozó ügyeket kizárólag törvényhozás útján és egyedül törvény útján lehetne szabályozni. A legtöbb alkotmányos országban maga a törvényhozás ad felhatalmazást a kormányoknak arra, hogy bizonyos körülmények között rendeletileg intézkedjenek. Az angol alkotmány , már ősidők óta él a rendeleti jogszabályozással. Ha a pártok váltakoznak is, egyik párt sem adta fel a jogalkotásnak ezt a módját. Különösen mostanában, amikor rendkívüli időket • élünk, amikor minden változik és csak a változás állandó, amikor folyton nem várt, nem remélt, meglepetésszerű körülmények jönnek, amikor a gazdasági élet hullámzása pillanatról-pillanatra változik, hiszen láttuk nemrégen, hogy az új amerikai elnök a gazdasági életben egészen új elvekkel és új tényekkel nemcsak meglepte, hanem meg is döbbentette az európai közvéleményt és tudjuk, hogy a külpolitika ma, a rádió világában, nem olyan lassú ütemben halad, mint a régi jó időkben, hanem percről-percre életbevágóan fontos változások tolulnak felénk — ezekben az időkben nem mindig alkalmas a törvényhozás hosszadalmas útja a jogszabályok megteremtésére és a helyes jogi intézkedések megtételére. Ha elolvassuk a minisztériumnak azt a jelentését, amely az 1931:XXVI te. ós az ezt kiegészítő 1932: VII, te. alapján kibocsátott rendeleteket felsorolja, látni fogjuk, hogy másfél esztendő alatt 97 rendeletet bocsátottak ki. Már a rendeletek nagy száma is bizonyítja, milyen sűrűen és milyen gyakran volt szükség sürgős és rögtöni intézkedésre. Ezek a rendeletek igen fontos intézkedéseket tartalmaznak. Mélyen 'belenyúlnak a magángazdaságba, az államgazdasági helyzetbe, a külfölddel való viszonyunkba, közigazgatási, pénzügyi, kereskedelemügyi, földmívelésügyi kérdésekbe, tehát sürgős természetű ügyek, amelyeknek a törvényhozás rendes útján való elintézése vagy egyáltalában lehetetlen lett volna, vagy pedig károsan hosszú időt vett volna igénybe. Tisztelettel hangsúlyozom, hogy én a régi közjogi iskola híve vagyok, telítve vagyok tradíciókkal és közjogilag gondolkozom. De mégis azt tartom, hogy ebben a kérdésben is, mint mindenben, a főszabály az, hogy salus reipublicae suprema lex esto, minden áron az állam üdve kell, hogy előtérben legyen és vigyáznia kell a kormánynak is és minden magyar embernek arra, hogy ne q.uid respublica detrimenti capiat, nehogy az államot akár cselekvésekből, akár mulasztásokból talán helyre sem hozható károsodások érjék. Nem lehet közöttünk nézeteltérés abban a tekintetben, hogy a parlamentarizmus hívei a nemzet szuverenitásának, a nemzet akaratának függetlenül, korlátlanul, szabadon, ellenőrizetlenül, megoszthatatlanul magát a törvényhozást tartják. De kétségtelen az is, hogy a törvényhozás felhatalmazást adhat a kormánynak arra, hogy rendeleti úton jogszabályokat létesítsen, amelyeknek megalkotása rendes kö-
