Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-199

318 Az országgyűlés képviselőházának meg kell akadályozni ezt az akciót. De pechjükre. nem találták meg már a revizort, a revizor szépen lement és sorban vásárolt új tagokat á 20 pengőért. Az igen t. r jvizor úrnak közben pechje volt, iáért 62 élő tagot vásárolt és egy halott tagot, mert az illetőről nem tudták, hogy már hat hónappal azelőtt meghalt és így történt, hogy 63 részjegyet könyvelhettek el, a 63-ik azonban a temetőből nem volt hajlandó kijönni és nekik szavazni. De ki kell jelentenem, hogy még a halott is sokkal észszerűbben viselkedett, mint ahogyan az élők rnagyon okosan — viselkedtek, mert miután titkos volt a szavazás, mi történte A 62 befizetett részjegyes boldogan leszavazott az Okh-val szemben a mindszenti szövetkezet vezetőségére és így az Okh. a 126 szavazat közül kapott tizenhetet. (Derültség a baloldalon.) Méltóztatnak látni, hogy az 1260 pengőnek sem volt meg a kellő eredménye. Mi történt? Amikor ezt a panaiszt felhoztam az Okh.-val szemben, a miniszter úr, igen helyesen, a miniszteri biztos útján ezt is kivizsgáltatta. A jegyzőkönyv megállapítja, hogy ez mind igaz, dr. Molnár Miklós revizor maga elismerte, aki szintén jelen volt ennél a vizsgálatnál, mint az Okh. kiküldöttje, ő maga elismerte, mint egy drága jó ember, hogy a magáéból fizette meg ezt, csak azt nem értem, mi érdeke volt a revizor úrnak abban, hogy itt felcsapjon mecénásnak a szegény kubikosokkal szemben, most egyszerre, aki eddig nem bizonyult mecénásnak az ügyek vitelében? Akaratlanul azt kell hinnem, hogy az igen t. revizor úr valószínűleg tudta, hogy miért teszi, ha tényleg a sajátjából fizette ezt, az 1260 pengőt, mert különben nem tette volna. Az is tényleg igaz, hogy amikor a miniszter úrhoz folyamodtam, hogy olyan emberekért fizettek be részjegyeket, akik erről nem is tudtak és amikor beállították őket a munkába, akkor a munkabérükből egyszerűen ezeket az Összegeket szukeesszive levonták nyugta nélkül, mert erről nyugtát nem mertek adni, mert hiszen'törvénytelen és szabálytalan volt az egész, a miniszter úr ia vizsgálatot természetesen rögtön elrendelte és megállapította, ihogy ez tényleg jogtalan volt, mert hiszen az Okh. nem veheti ezeket vissza. Erre most azt mondják és a jegyzőkönyv is rezumálja, hogy dr. Molnár Miklós az, aki elvesztette a pénzét, — miután nem engedték a kisemberektől levonni ezt az összeget. Biztosan tudom azonban, hogy dr. Molnár Miklós ezt a pénzét nem vesztette el ós teljes egészében megkapta az illetékes helytől. Igen t. Képviselőház! Ezeket a dolgokat nem tudom, mennyi ideig sorolhatnám fel. Felhozhatnám azt is, hogy az érdi munkálattól elütötték a mindszenti vállalkozó szövetkezetet azon ;ai címen, hogy nem reális az a szerződés, amelyet már megkötött azzal a bizonyos munkáltatóval. Miután megakadályozták, meggátolták azt, hogy ez a szövetkezet ezt a munkát elvállalhassa, mi történt? A bölcs Okh. most már ugyanazt reálisnak tartja, amikor önmaga csinálja meg ugyanazok mellett a feltételek mellett, amelyek mellett az Okh. mindszenti szövetkezete igyekezett megcsinálni. De hogy milyen lelkiismeretlen az Okh., — bocsánatot kérek, hogy ezt a súlyos szót vagyok kénytelen használni, — ezeknek a kisembereknek érdekével szemben, arra nézve felhozom az orosházi esetet. Az orosházi laktanyaépítés alapmunkálatainál, ahol nagyobb kubikosmunka lett volna ezek részére, ezek a kis199. ülése 1933 június 14.-én, szerdán. emberek már meg is kapták a megbízatást, mire az Okh. a földmunkásszövetkezete révén egy átiratot intézett a honvédelmi minisztériumhoz, hogy a minisztérium tulajdonképpen egy nem lévő jogi személlyel áll szemben, mert ők most már a mindszenti földmunkásszövetkezetet a szabálytalanságok miatt felszámolták. Az Okh. üzletszabályzata pontosan kimondja, hogy minden szövetkezetet mikor száimioltatthat fel. Joggal megkérdezhettem tehát azt is, vájjon fennforognak-e azok a lehetőségek, hogy az Okh. ezt a szövetkezetet felszámoltassa. Erre megállapítottták, hogy igen, mert tiszteletlenül viselkedett a szabálytalanságokat elkövető és sikkasztó vezetővel szemben; nem tudok használni más szót. lehet szépen is stilizálni, de ez a tényállás, s én nem vagyok hajlandó ezeket az ügyeket egyszerűen takarni. Az Okh, ezeket egyszerűen elmozdítja és felszámolta, pedig ugyanakkor megállapítják azt is, hogy ezek, miután látták, hogy hűtlenül kezelik vagyonukat, ki akartak egyszerűen válni az Okh.-ból, de nem lehetett, mert amíg az Okh. üzletvitele ezt megengedte, a földmunkásvállalkozó szövetkezet alapszabályai nem engedik meg a kiválást. Szóval most. amikor ezek a kisemberek az érdekeiket védik, megállapítja a minisztérium, hogy ez teljesen igaz. érzi az ő álláspontjuk helyességét, miután azonban ellentmondás van az Okh. üzletszabályzata és a földmunkásvállalkozó szövetkezet alapszabályai között, így nem áll módjában a kiválást lehetővé tenni. Azt kérdezem, hogy ha ez igaz, miért nem vették észre azt 8—10 esztendővel ezelőtt, hogy ellentmondás van a két rendelet között? Nem kellett volna ezt összeegyeztetni, vagy lehetőséget nyújtani arra, hogy ez az ellentét valamilyen formában rendeztessék? Ha egy jogi disztinkcióról volna tuljadonképpen szó, és ha ezeket az embereket presztízs szempontjából igyekeznének csak üldözni, nem szólnék semmit, t. Képviselőház. Enaztaz ajánlatot is megtettem az igen t. miniszter úrnak, hogy elégtételt adunk az Okh.-nak, kétszerannyit, mint amennyit kíván, csak ne vegyék el a kisemberek 120.000 pengőjét, amelyet ők hosszú munka gyümölcseként tudnak felmutatni. Az igen t. miniszter úr igen konciliánsan kijelentette, hogy az igazságnak megfelelően fog dönteni, azonban ez a konciliáns kijelentés maradt konciliáns kijelentés. Bár nem, szeretek személyeskedni és nem szeretem tárgyi igazságaimat gyengíteni, kérdezem, hogy a miniszter úr konciliáns kijelentését miért nem realizálta, miért nem lett abból valóság? Remélem, nem az az oka, hogy az igen t. előadó úr sógorsági viszonyban van az inkriminált úrral; remélem, hogy ezek a családi nexusok nem lehetnek kerékkötői az igazság kibogozásának: remélem, hogy ezek a dolgok sokkal magasabb szempontból ítéltetnek meg, semhogy urambátyám-szisztémával és kérlekalássanmódon elintézhetők lennének. Kijelentem, hogy bár ezt a kérdést már nem tudom, hányszor szóvá tettem, sorozatosán szótárgyává fogom tenni* nemcsak a földmunkásokat ért sérelmeket éa ezeket a dolgdSat, de szóvá fogom tenni a földj munkások összes ügyeit és szóvá teszem az Okh.-nak mindazokat a dolgait, amelyet ők a sajtóban igen ügyesen egyszerűen elhallgatnak. Nekünk, akik a közérdeket vagyunk hivatva szolgálni és védeni, elsősorban is köte-