Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-199
Az országgyűlés képviselőházának 1) pengőértékéért, mint vételárért, ezen összeg bekebelezése mellett, illetékmentésen kell, hogy visszaadassék a tulajdonosnak, magyar vérünknek, mert máskülönben a föld a banké marad. Dönteni kell tehát arról a kérdésről, kié legyen a föld, a banké-e, vagy pedig a magyar paraszté. Itt van egy szomorú adat, a dollárkölcsönös adósság kérdése. 28 hold földből 17 holdat eladott egy hódmezővásárhelyi, özvegy Palócz Betérné nevezetű asszony 12.000 pengőért- 10.000 pengőt megkapott belőle. A földön volt a Magyar Földhitelintézetnél 250 font adósság. Akkor 300 fontot szerzett az asszony, befizette a Magyar Földhitelintézetnek, azt fontletétként kezelték, pedig csak 250 fonttal tartozott oda. Kérte, hogy adják ki a törlést, de nem adták ki. Az a föld, ami megmaradt neki, — a 28 hold földből, mint említettem, eladott 17 holdat — a 10 hold föld, tanyával ,artézi kúttal, a föld lelke maradt meg, ez is ott maradt volna további fedezetül a Földhitelintézet pávára. Nem adta ki a törlést. Most a vevő pörli az asszonyt a törlésért és követeli vissza a vételárat, de nem tudja visszaadni, mert ezer pengőt belőle adóba fizetett és más adósságokra. A bank pedig azt mondja, hogy itt vannak az eredeti levelek és nem áll módjában, hogy elfogadja a zálogleveleket, noha azok nemcsak 250 font névértékről, hanem 300 font névértékről szólnak, ugyanazon típusúak, mégsem fogadja el. Bocsánatot kérek, én tudom, hogy a kötvényeket, a dollárkölesönök zálogleveleit elfogadták nagyobb uraktól, nemcsak letétként, hanem r visszafizetéséül annak, amivel tartoztak. Hát mérjünk egyenlő mértékkel, necsak a nagyobbaké legyen a kiváltság, hanem a kisemberek is részesíttessenek abban, ami őket joggal megilleti. A másik eset a következő. Egy pesti nagybank filiáléja vidéken 38 hold földet megvett 13.000 pengőért. Közben 10 holdat egy héttel utána eladott volna a tulajdonos 2000 pengőért és kérte a banktól, engedje meg ezt, annyival kevesebb lesz az adóssága. Nem engedte meg, mert a pesti nagybank másképpen intézkedett és rendelkezett. Majd az illető bank bizonyosan tudni fogja, — mert a hódmezővásárhelyi esetről van szó — hogy kicsoda ez, nem akarom megnevezni, noha meg is nevezhetném. (Klein Antal: Nyugodtan!) Sok a panasz az Okh-val szemben is, főképpen a beruházási kölcsönök, az exportkölcsönök és ezeknek összesítése tekintetében. Én nem mondom, hogy altruisztikus alapon nem intézkedik, de az állam részéről nagyobb hatóerővel, nagyobb befolyással kellene lenni az Okh-ra is, — amelynek egyik vezéregyénisége Schandl Károly t. képviselőtársunk — hogy ne tagadja meg az Okh- azt, hogy voltaképpen altruisztikus intézmény, szintúgy ne tagadja meg ezt az Altruista Bank, amely például szintén városomnak környékén négy évvel ezelőtt parcellázott egy Károlyi-birtokot, 3500 holdat; interpelláltam is e miatt, és nem mondják meg ma sem, hogy mennyiért vették azt a földet, ellenben most már kölcsönt folyósítottak a hátralékos vételárra, mindenki kifizette a vételár felét, de a föld ára 700—800 pengőtől 1100 pengőig ment és most az Altruista Bank, amely az állam pénzével, illetve protezsálása és szubvencionálása mellett dolgozik, mit csinál ezekkel a szegény tönkre jutottakkal? (Felkiáltások balfelöl : Dunántúl is!) így van ez a Dunántúlon is, mindenütt, ha valami beiut az Altruista Banknak körzetébe és keze alá, • . ülése 1933 június lA-én, szerdán. 311 Itt van egy csomó felszólítás Anno Dezsőtől, az Altruista Bank ügyészétől, hogy ki kell menni a földből vagy pedig, hogyha nem fizetnek, végrehajtás, árverés jön egy csomó költséggel egyetemben. Ha mindezeket látjuk, konstatáljuk és hozzátesszük ehhez az árveréseknek kíméletlen sorozatát, ha a kisexisztenciák tönkremenetelét és összeroppanását látjuk, ki kell mondanunk Kállay Miklós t. földmívelésügyi miniszter úrral szemben, — aki azt mondotta, hogy a paraszté^ legyen a föld ebben az országban — hogy, sajnos, nem intézményes parasztvédelem, hanem intézményes parasztpusztítás folyik ebben az országban. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) T. Képviselőház! A kartellekről is szólt a t. miniszterelnök úr. Azt mondotta, vád vele szemben, hogy ő nem elég erélyes. Neki az a főfeladata, hogy karmányzata harcot vívjon a kartellekkel és azért nem megy radikális jelszavak után és nem követi a vaskéz politikáját, mert mindez a realitásnak és a józanságnak a kérdése és a gazdasági élet anynyira érzékeny, hogy ott nem a vaskéz, hanem kizárólag a dolgok mérlegelése és a realitás érvényesülhet. (Mozgás a baloldalon.) Gömbös Gyula t. miniszterelnök úr tegnapi beszédének egyik leggyengébb pontja volt az, ahol a kartellekkel foglalkozott. En a világért sem mondom, hogy a t. miniszterenök úr a kartellekkel személyileg kacérkodnék, vagypedig pajtáskodnék, de a rendszer, amelyet elődjétől örökölt, nem bír megszabadulni a kartellek berozsdásodott, megrozsdásodott vasgyűrűzetéből. Vagy meg akarja menteni a mezőgazdaságot a t. miniszterelnök úr, vagy pedig nem. Ha meg akarja menteni, — amint hogy gondolom és elhiszem, hogy szándékában van — akkor a mezőgazdaság termelésének rentabilitását, a termelési költségeknek a mezőgazdaság produktumainak árával való aranybahozatalát kell eszközölnie, kell megcsinálnia. Nem radikális jelszó, hanem természetes kívánalom, (Mojzes János: Józan politika!) hogy olcsóbb legyen a vas, a szén, a textilárú, a posztó, a cement, a tégla, a tűzifa, az olaj, minden az utolsó vasszegtől egészen a bicikli gummijáig, amelyet a gummikartell kíméletlen mértékben és módon drágít a legutóbbi időkben. Csehországban például — csak pár adatot hozok fel —'' 36 fillérbe kerül egy méter kommersz pamutvászon, nálunk ezt a nyersárukartell jóvoltából 67 fillérért adják, tehát 100 százalékkal^ drágábban, holott Csehországban a munkabérek magasabbak, mint nálunk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A fehératökartell nálunk ugyanezen áru méterjéért 12'5 fillért számít, Csehországban csak 7'5 fillér ez, tehát nálunk 70%-kai magasabb az ár. A festés költségénél is 80—90%-ot tesz ki a különbség a külföldhöz viszonyítva a mi kárunkra és rovásunkra. A többi kartellek is mind árdrágító alakulatok, amelyek nem a fogyasztóval törődnek, hanem az igazgatósági tagok busás jövedelmével, zsebtömésével és tantiémeivel. Hát nem vaskéz kell ide 1 ? (Mojzes János: Mi lesz a közgazdasági összeférhetlenséggel?) Hogy jön a miniszterelnök úr ahhoz, hogy a reálpolitika szempontjából mindezt eltűrhetőnek jelezze, vagy gondolja? Ezt tűrni nem lehet és ha a gazdasági élet érzékenységére hivatkozik a t. miniszterelnök úr, kinek van nagyobb joga ebben az országban érzékenységre, vájjon a 10 éves rendszer alatt túlontúl
