Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-193
16 Az országgyűlés képviselőházának Igen sok esetben — nemcsak én, nemcsak, barátaim, hanem polgári ellenzéki képviselők is — kénytelenek voltunk interveniálni olyan fiatalemberek érdekében, akik kötelességüknek tartották rövid időre katonai tudományukat felfrissíteni; elvégre ezt nem lehet hüntetésszámba venni. Mégis a magánvállalatok a legridegebben zárkóznak el az elől, hogy ezeket a fiatalembereket ismét felvegyék. Ezt akarom az igen t. miniszterelnök úrnak, úgyis mint honvédelmi miniszternek figyelmébe ajánlani, Nem lehet tűrni, hogy 8—9 évi szolgálat után embereket minden további nélkül kitegyenek, minden fillér nélkül, kenyér nélkül. Előáll ezzel kapcsolatban az a groteszk helyzet, hogy aki 8—9 évig lógott s egyik kórházból a másikba ment, arról megállapítják, hogy szolgálat közben megrokkant és kap valami ellátási segélyt, aki ellenben 'becsületesen szolgált és becsülettel teljesítette kötelességét, azt minden fillérnyi támogatás nélkül • kiteszik az utcárra, s azok az urak, akik tépik a szájukat a hadsereg dicséretében, ezekért az emberekért nem tesznek semmit. T. Ház! A rokkanttörvényről szeretnék még néhány szót szólni. Minthogy az idő nagyon előrehaladott, csak annyit kívánok megjegyezni, hogyha nem tévedek, a végrehajtási utasítás már megjelent, vagy meg fog jelenni a napokban, de figyelmeztetnem kell a miniszterelnök urat, mint honvédelmi minisztert is, hogy ez a kérdés ezzel megoldást még nem nyer, mert ezek a segélyezések támogatás, amelyben a rokkantak részesülnek, .sokkal kevesebb, mint amennyit ezek az emberek nemcsak megérdemelnek, hanem jogosan igényelnek is. Itt sürgősen kell segíteni, akár új törvénnyel, akár novelláris úton, amint a viszonyok ezt lehetővé teszik, mert a legsürgősebben kell gondoskodni azokról, akik a háborúban a legnagyobb áldozatokat hozták és egészségüket és testi épségüket tették kockára. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy új trafikrevizió indult meg, még pedig az első napokban csodálatosképpen úgy, hogy minden szegény rokkant trafikos lelkében új reménysugár fakadt fel, hogy: végre talán én is kapok trafikot. A kegyelmes úrtól elvesznek két-három trafikot és nekem legalább egyet adnak. — A helyzet azonban az, hogy a trafikrevizió kérdése a homokba futott. Nagy volt a dörrenése, nagy volt a füstje, eredménye azonban úgyszólván semmi. Ugyanígy vagyunk a mozikkal is. Annakidején, amikor a mozirevizió megvolt, amikor azt a híres Viczián-féle mozireviziót csinálták, ezt azzal indokolták, hogy el kell venni a mozikat azoktól, akik nem vérzettek a hazáért és azoknak kell adni, akik a hazáért véreztek. Negyven egynéhány ilyen moziengedélyt osztottak szét a magasrangú katonatiszteknek és kötelezték őket arra, hogy az alkalmazottaknak legalább a felét a rokkantak közül kell venni. Ezek az urak megkapták a mozikat, társultak a régi tulajdonossal, akár nyíltan, akár burkoltan, arra pedig, hogy a rokkantakat 40% erejéig alkalmazzák a mozijukban, még gondolni sem akarnak. Bocsánatot kérek, a rokkantkérdést nem lehet úgy megoldani, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy hozunk egy törvényt, amelyben jól-rosszul, de inkább rosszul, mint jól — próbáljuk megoldani a rokkantkérdést, egy fillért jól kifényesítve mutatunk is a rok19$. ülése 19$$ június 6-án, kedden. I kanták felé, de egyébként minden marad a régiben. A kormánynak kötelessége gondoskodni azokról, akik a haza szolgálatában egészségüket és testi épségüket feláldozták. Kötelessége gondoskodni róluk nemcsak abban a formában, hogy olyan elhelyezést adjon nekik, amely az állam útján lehetséges az. állami egyedáruságok révén, hanem minden olyan vállalatnál és mindenhol egyebütt is, ahol az államnak befolyása van. Gondoskodni kell arról, hogy azok az emberek, akik feláldozták magukat, akik kényszerülve voltak kimenni a harctérre, amikor a legnehezebb idejüket élik, amikor a rokkantságuk következtében a magánéletben elhelyezkedni nem tudnak, rokkantsági segélyükhöz legalább egy darab száraz kenyeret kapjanak. Mi, szociáldemokraták, amint azt programmunk ötödik pontja is mondja, az állandó hadsereg eltörléseért dolgozunk. Mi nem kívánunk állandó hadsereget, követeljük ellenben a nép felfegyverzését és védképessé nevelését. Mi tehát nem vagyunk azon az állásponton, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, mi is tisztában vagyunk azzal, hogy ameddig kapitalista államok között élünk, ^sem a felfegyverkezést, sem egymás megrohanását nem lehet megakadályozni, mi is tudjuk, hogy mivel tartozunk annak az országnak, amelyben élünk, ele meggyőződésünk szerint az ország határának, az ország kultúrájának, iparának, kereskedelmének megvédéséhez állandó hadseregre szükség nincs. Annál kevésbbé, mert hiszen ez az ország hovatovább nem fogja bírni a terheket. A nép felfegyverzését és az ország határainak védelmére való nevelését tartjuk szükségesnek. Szükségesnek tartjuk azonkívül mindenütt, ahol szavunk elhangzik, követeljük is a nemzetközi viszályoknak választott bíróság útján való eldöntését. Éppen azért, mert mi az állandó hadsereg fenntartása ellen foglalunk állást, és mert nem vagyunk hívei sem a zsoldoshadseregnek, sem az állandó hadseregnek és mert a kormány iránt általában (bizalmatlansággal viseltetünk, a tárca költségvetését nem szavazom meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök-- Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! En, mint ellenzéki magyar képviselő, a nemzeti hadsereg részére kívánt összeget megszavazom, (Helyeslés a középen.) és a nemzeti hadsereg céljaira a honvédelmi költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Érzem azonban, hogy kötelességem megindokolni ezt a szavazatomat. E részben egy történelmi emléket kell felelevenítenem. (Halljuk! Halljuk a jobb- és a baloldalon.) Fel kell elevenítenem Thaly Kálmánnak azt a kijelentését, amellyel, mint a ifüggetlenségi és 48-as párt 1890 december 3-án, pártja megbízásából a magyar országgyűlés képviselőházában elfogadta a honvédelmi költségvetést. Pontosnak tartom ennek kiemelését azért is, mert ez volt az 1890-es esztendő után, a híres véderővita után az első költségvetés, amelynél a függetlenségi és 48-as párt eddigi elzárkózottságából kilépve, megszavazta a költségvetést. Thaly Kálmán akkor a következőket •mondotta (olvassa): «TTgy a magam, mint elvtársaim nevében és megbízásából kijelentemé,... (Farkas Elemér előadó: Elvtársak voltak?)
