Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

Az országgyűlés képviselőházának térsége idején eszközölt dologi megtakarításokat és összeállítottam azt, hogy ezekből a dologi megtakarításokból mennyit tesz ki a munkabér értéke. Wekerle pénzügyminisztersége idején, a 6-os bizottság működése kapcsán és Korányi pénzügyminisztersége idején a dologi megtakarítások címén összesen 119,396.000 pengőt állítottak be. Ha az ember megnézi, hogy ebből mennyi, jutott munkabérre, azt látja, hogy^ kereken 34 millió pengőt tett ki a munkabérek összege. A megtakarítások tehát évente 34 millió pengő munkabért vesznek el a munkástársadalomtól és ez annyit jelent, hogy a dologi kiadások csökkentése révén évente ennek az összegnek 30%-ával az exisztenciák tönkremenetelét segítjük elő és a szociális helyzetet, súlyosbbítjuk. Ez nem gazdaságpolitika! A gazdaságpolitika annyit jelent, hogy a munka rentabilitását kell megteremteni a magyar gazdasági élet minél nagyobb területén (Ügy van! balfelöl.) és a gazdasági forgalmat és fogyasztást kell emelni. A kormány és a kormánypárt helytelen gazdasági politikáját, illetőleg gazdaságig politikájának hiányát mutatják a következő számok is, amelyek azt illusztrálják,^ mennyire zsugorodott össze 1928 óta az ipari és kereskedelmi forgalom tükrén át a magyar gazdasági élet. 1928-ban egy lélekre az ország egész lakosságából 19 pengő 71 fillér forgalmiadó és 992 pengő ipari és kereskedelmi forgalom esett. 1931-ben pedig a 19 pengő 71 fillérrel szemben 10 pengő 80 fillér forgalmi adó — pedig közben a forgalmiadókulcs emelkedett — és a 992 pengő ipari ós kereskedelmi forgalom helyett 451 pengős forgalom esett. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) Magyarország ipari és kereskedelmi helső forgalma öt esztendő alatt 50%-os csökkenést szenvedett. Tessék elképzelni, hogy mit jelentett ez a maga szociális vonatkozásában! Míg ugyanis 1928-ban a magyar iparnak és kereskedelemnek 7*9 milliárd pengő forgalma volt, addig 1931-ben már csak 3'9 milliárd pengő. Az 1932-es adatok ma még természetesen nem ismeretesek, mert ezek a statisztikai feldolgozásokból csak később emelhetők ki. (Osváth Pál: Bizonyára kevesebb!) A költségvetési vita során néhány közbeszólás formájában hangot adtam annak a (nézetemnek, hogy a magyar mezőgazdaság helyzete — bármennyire is szeretnek egyes ténye; zők a gazdasági helyzet javulására mutató jelekről beszélni — olyan rettenetes rohamban romlik, hogy ezt százalékban csak úgy tudjuk kifejezni, ha azt mondjuk, hogy 1933-ban 30 százalékkal több mezőgazdasági exisztencia megy tönkre, mint 1932-ben. Nem az én privát adataim ezek, hanem ia földmívelésügyi miminisztériumé. Azok az árverési hirdetmény jelentések t. i., amelyek befutnak^ a földmívelésügyi minisztériumba azi 1932. év első négy hónapja alatt 5800 darabra, az idei év első négy hónapja alatt pedig 7250 darabra rúgtak. Kerek 30 százalékos emelkedése ez a mezőgazdasági árverések számának is,. amely az ex uno disce omnes keretében világot vet a mezőgazdaság egész helyzetére, főként azonban a kisbirtokosság helyzetére. (Ügy van! Ügy van! balfelol.) Már tavaly is kimutattam ugyanis azt, hogy ebben az országban az árverésre kerülő mezőgazdasági birtokok 95 százaléka a kisbirtokból kerül ki. (Dinnyés Lajos: KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XVII. 197. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. 239 Bármennyire is mást mond a pénzügyminiszter úr!) T. Ház! Ilyen helyzetben nem lehet a kormány gazdasági politikája olyan, amely a hitelező álláspontjára áll. Mi ugyanis teljesen elfogadjuk .azt a szellemet, amelyet a Népszövetség pénzügyi bizottsága kíván ^meghonosítani Magyarország gazdasági életének vezetésében. Ez teljesen a hitelező álláspontját képviseli és egyet követel: azt, hogy Magyarországon az életstandardot le kell szorítani a legminimálisabb színvonalra, hogy a magyar munka minden gyümölcse a hitelező tarsolyába kerüljön. Hiszen, ha előveszi az ember a Népszövetség pénzügyi bizottságának május 10-ikéről kelt jelentését, ha annak Magyarországra vonatkozó pontjait és szakaszait olvassa, akkor látja, hogy ez a szellem, a hitelező szelleme, mennyire érvényesül Magyarországgal szemben ott a pénzügyi bizottságban. Sarkalja ugyanis a magyar kormányt arra, hogy még további fizetésredukciókat hajtson végre; másodsorban, hogy ennek az évnek október 31-ikére likvidáljon minden mezőgazdasági adósvédelmet a hitelezők érdekében. Hát volt ebben az országban mezőgazdasági adósvédelem? Vájjon vam-e valaki, aki jólélekkel hivatkozhatok arra, hogy itt a mezőgazdaságnak a kormányhatalom tényleg segítséget nyújtott? Hát van valakibeíi vakmerőség airra, hogy például azt merje mondani, hogy a földteher-rendezés komoly és intézményes megoldása akart lenni a magyar mezőgazdaság támogatásának, amikor nem volt semmi más, mint 20.000 magyar mezőgazdának egyszerű elbolondítása

1 azzal, hogy a maga kataszteri birtokíveivel és telekkönyvi kivonataival és^ a maga szívének utolsó reménységével felállított hivatalba elmenjen és hónapokon keresztül egyre aggódóbban és szorongóbban várja, hogy mikor történik vele valami intézkedés. Es az eredmény az volt... (Létay Ernő: Valami csak történt közben! — Dinnyés Lajos: Semmi!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Turchányi Egon: Méltóztatik ismerni valami kimutatást arról, hogy a földteherrendezési eljárás során kik és milyen földteher rendezésben részesültek? En hallottam ugyan beszélni egyes esetekről — s azt hiszem, országos érdek volna megtudni, hogy kik részesültek a földteherrendezési eljárás során.birtokaik szanálásában, — de arról, hogy ez valóban általános érvényű, komoly mezőgazdasági adósvédelem lett volna* beszélni sem lehet, mert sorozatosan az történt, hogy akik odafordultak a , maguk kérvényével és esengve várták a kormánytól a megígért támogatást és segítést, most egymásután a bankok feljelentésére rosszhiszemű adósokká váltak és kétesztendei várakozás után az úgynevezett telekkönyvi védelmet egyszerűen törölték a telekkönyvből, büntetésképpen velük, mint rosszhiszemű adósokkal szemben, (Létay Ernő közbeszól. — Zaj. — Dinnyés Lajos: Szerenesés helyen lakik a képviselő úr. — Létay Ernő: Majd holnap .beszélek erről a szerencsés helyről! —- Dinnyés Lajos: Akkor hogyan mondhat ilyet a képviselő úr? — Létay Ernő: Nem értette meg, hogy mit mondtam!) Nekünk az a meggyőződésünk, hogy nem lehet a mezőgazdaság védelmét, a megterhelt ingatlanok védelmét azzal a frázissal, hogy nem időszerű, hogy még nem érett meg a kérdés, elhalogatni, eltolni a ködös jövendőbe. Nincs éret35