Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

Áz országgyűlés képviselőházának és lelki közösseget fenntartó népekre, mert ennek a két lesoványodott, elszegényedett kis országrésznek csatlakozása és egybeolvadása meggyőződésem szerint nem alkalmas arra, hogy vonzerőt gyakoroljon, vagy valami különleges perspektívát nyújtson a jövőre, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Vámszövetség kellene!) Igen t. barátom helyesen mondja, semmi akadálya nem volna annak, sőt minden eszközt meg kell ragadni arra, hogy Ausztria és Magyarország közt a legszorosabb gazdasági kapcsolatot létesítsük már azért is, mert egymásra vagyunk utalva. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Az ipari Ausztria és az inkább agrár Magyarország annyim kiegészíti egymást, hogy ínég a mai önellátás elvére való berendezkedés mellett is néhány évvel ezelőtt egész mezőgazdasági exportunk 34%-át vette fel Ausztria. Egy józan gazdasági politika nem mellőzheti el egy Ilyen összeköttetés létesítését és én remélem és hiszem, hogy be fog következni a gazdasági együttműködésnek egy olyan kiforrottabb formája, amelyben mindkét nép meg fogja találni a maga létének, a maga exisztenciájának feltételeit. Sokszor esik szó itt a vita során közjogi és alkotmányjogi kérdésekről. Igazán csodálom, hogy ilyen formában jelentkeznek ezek a megnyilatkozások. Azt hiszik, hogy emlékezetünk cserben hagyott bennünket és már tíz évre visszamenőleg sem ismerjük az eseményeket. Ne méltóztassanak elfeledkezni arról, hogy nem a kormány és nem a párt vetette fel 1921-ben is a királykérdés problémáját és nem ez a párt hozta felszínre & detronizáció kérdését, amely detronizáló törvényről annyiszor esett szó. Mindezt azok vetették fel, akik abban az időben azt hirdették, hogy ez a kérdés nem időszerű és mégis egy időszerűtlen pillanatban előrántották ezt a kérdést és akkor megzavarták ezzel a kérdéssel egész belső életünket, gazdaságilag kárt okoztak nekünk. Méltóztassanak csak visszaemlékezni, hogy akkor a magyar korona értéke 25%-kai esett vissza, megzavarva egész közgazdasági és pénzügyi életünket. Igazán csak az isteni gondviselésnek és néhány kiváló embernek köszönhetjük, hogy annak az eseménynek kapcsán polgárháború veszedelme nem szakadt az országra és nem kellett újra megszállással számolni. Mi ez ellen az óvszer és a védekezési Szerintem csak egy. Az 1920:1 te, éppen úgy, mint az 1921:XLVII. te. egy paragrafusa a kormány kötelességéve teszi, hogy a magyar alkotmány előkészítését, a királykérdéssel öszszefüggő problémák előkészítését úgy bel- mint külpolitikailag^ hajtsa végre, hogy ezen ártéren a kezdeményezés kizárólag a kormány kezében maradjon. Mélyen t. Ház! En itt ismételten előhoztam, — egyszer 1928-ban is költségvetési beszédemben, annak már öt esztendeje — most megismétlem és azt mondom, hogy az új magyar alkotmány előkészítéséhez elsőrendű nemzeti érdek fűződik, mert állítom, hogy az új magyar alkotmány megalkotása, a hitlevél megállapítása, az új eskü megállapítása törvényhozási úton, alkotmányos eszközökkel igenis, minél előbb elkészítendő. A kormány vegye feladatai közé ezeket a problémákat, s akkor nem érhet bennünket semmiféle meglepetés; mert azzal számolni kell mindannyiunknak, akik a nagy nemzeti érdekeket ismerjük, számolniok kell azoknak, akik a történelmi alkotmány alapján állanak s akik ezt a kér)7. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. 238 dóst csak alkotmányos eszközökkel akarják megoldani, hogy minden esemény, amely váratlanul ér miniket, minden esemény, amely nem talál itt olyan új magyar alkotmányt, mely a nemzet jövőjét biztosítja, csak zavarokra fog vezetni. En azt hiszem, hogy ez magyar legitimista álláspont, mert nekem az a meggyőződésem, hogy csak alkotmányos eszközökkel, az Összes alkotmányos tényezők közreműködésével és a nemzet nagy érdekeinek figyelembevételével szabad és lehet ezt a kérdést megoldani s minden olyan tevékenység és megmozdulás, amely megzavarja az országot ebben a kérdésben, amely ellentéteket támaszt s amely e súlyos gazdasági és szociális viszonyok között lehetetlenné teszi a nemzeti erők konzerválását, összegyűjtését és a nemzet jövője irányában vaió kihasználását, az vétkes könnyelműséggel, a nemzet nagy érdekeinek figyelmen kívül hagyásával cselekszik és intézi a maga közéleti munkáját. Azt hallottuk itt a mai vita során, hogy a kormány nem. képviseli a nemzet akaratát, mert felülről jött s mert nem a nemzet lelkéből és a nemzet nagy tömegéből meríti a maga erejét, hanem, felülről jővén, ráoktrojálja a •maga erejét a széles néprétegekre. Ez volt az első megállapítás. A második megállapításban azt méltóztattak az előbb hallani, hogy a kormány nagy szervezkedést folytat végig az országon, minden egyes községben a maga szervezeteit létesíti s a maga erőit összegyűjti, hogy ez erőkre támaszkodva jogosan mondja, hogy a nemzet nagy többségének erejére támaszkodva viszi tovább a nemzet életét. A két megállapítás között én rendkívül nagy ellenmondást látok. Vagy igaz az, hogy ez a kormány nem. támaszkodik a tömegekre, vagy pedig az az igaz, hogy a tömegekre támaszkodik. Minden kormánynak és minden pártnak joga van ahhoz, hogy a maga erejét rendbeszedje (Malasits Géza: Egyenlő feltételekkel!) egyforma feltételek mellett, 'hiszen a gyűléstilalom felfüggesztetett, tehát semmiféle akadálya nincs annak, hogy egyforma feltételek mellett folytassuk a szervezkedést. Ez egyforma feltételek mellett lefolytatott szervezkedés után biztosan reméljük, hogy a kormányelnök úr és a kormány programmja mögött az ország nagy tömegei fel fognak sorakozni. (Malasits Géza: Pláne, ha a csendőrség támogatja!) Ez a szervezkedés — mondhatom önöknek — nem is pártpolitikai szervezkedés. Ez a szervezkedés tulajdonképpen a nemzeti társadalom megszervezése. (Ügy van! e» jobboldalon.) Itt utalok egy körülményre s azt hiszem, mindenki igazat fog nekem adni. Ha a forradalomkor a magyar nemzeti társa dalom megvan szervezve, főleg a magyar falvak megvannak szervezve, akkor a forradalom egészen más körülmények között zajlik le és ha mást nem, a szervezett polgári erők sáncbaés sorbaállítása mellett legalább a bolsevizmust elkerülhettük volna. Azt hiszem, a nemzeti társadalomnak pártpolitika nélkül való megszervezése elsőrendű nemzeti érdek. Ezt a szervezést azért kell folytatni, mert olyan súlyos bel- és külpolitikai viszonyok között, olyan nehéz gazdasági és szociális körülmények között élünk, hogy ezt a szervezést nem nélkülözhetjük, mert ilyen állapotban a nép lelke fogékony mindenre. Éppen a vita során mondotta valaki^ hogy ne csodálkozzanak, ha a nép majd más vezér után néz és a nép majd a legitimista gondo-