Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

224 . Az országgyűlés képviselohÁzának gásolom, sőt köszönettel veszem, de mindenesetre szégyennek tartom a magyar gazdaközönségre, hogy nem áll olyan egységesen ezekkel a szervezetekkel szemben, amint az számarányának megfelelően szükséges volna. Ennek legfőbb okát abban találom, hogy mi magyar gazdák szervezkedni nem tudunk. De I ennek magunk vagyunk az okai, mert meg kell vallanunk, hogy legyen az akár nagygazda, akár kisgazda, egyesíthetetlenebb, szervezetlenebb — és mondjuk meg őszintén — önzetlenebb és bizalmatlanabb tömeg nincs, mint a magyar gazda. Ennek a szervezetlenségnek pedig egyik oka az, hogy túlsók a szer vesetünk, túlsók az egyesület, amelybe a magyar gazdát terelik, (Jánossy Gábor: Igaza van!) s egyikben sem találja meg otthonát, valamennyivel szemben bizalmatlanul viselkedik, mert majdnem valamennyiben legalább résziben csalódott. Ezen egyesületek közül a legtöbbet német mintára magyar szalmalánggal alakították és alig hogy megalakultak az ilyen egyesületek, máris ellanyhult működésük. Túlsókat foglalkoznak belső életükkel, személyi kérdésekkel, ahelyett, hogy az egyetemes gazdaérdekeket képviselnék, ahelyett, hogy egyesítenék azokat a tömegeket, amelyek mögöttük kellene, hogy álljanak. Nem akarom felsorolni azokat az egyesületeket, amelyek itt vannak, csak egy párat említek. Itt van például az Omge., ez a nagygazdák egyesülete, a nagybirtok képviselete, kisgazdák magukat otthon itt nem találják, kevés ilyen tagja is van, a bérlők másodrendű tagok és ha az érdekek összeütköznek, rendesen alul maradnak. Van azután Gazdaszövetség, Faluszövetség. El kell ismerni, hogy azoknak az önzetlen férfiaknak, akik ezeknek élén állanak, sokat köszönhet a gazdaközönség, azonban tömegeket a maguk háta mögött nem tudnak sorakoztatni, tagjuk alig van, pedig ezek az egyesületek csak akkor tudnának eredményt elérni, ha zárt hadsorok állanának mlögöttük. Vannak vármegyei gazdasági egyesületek, amelyeknek működése alig terjed többre, mint az igazgatói vagy titkári nyomorúságos ellátásra. Ezek mind évkönyveket adnak ki, lapokat szerkesztenek, majdnem csak azért, hogy a szerkesztőik újságírói szabadjegyhez jussanak, különben pedig ezeket a kiadványokat és lapokat alig olvassa valaki. Elnökségük, igazgatóságuk, választmányuk mindegyiknek van, de valljuk be őszintén, — magam is tagja vagyok elég soknak — nem szakadnak meg a munkában. Utoljára hagytam a kamarákat. A kamaráknak kellett volna a mezőgazdákat egy táborba terelni. így lehetett volna úgyszólván kényszeríteni őket arra, hogy egyesüljenek. Ez is volt az intenciója annak, aki a kamarákat megalkotta, azonban ennek is az volt a baja, mint sok magyar intézménynek, hogy addig simítottak, addig javítottak rajta, hogy ma nem azt a célt szolgálja, amelyet elképzeltek azok, akik a megalkotását kívánták. A nemzeti munkaterv egyik pontja az érdekképviseletek megszervezése. Arra kérem tehát az igen t. kormányzatot, legyen azon, nogy ezt a pontot megvalósítsa, hogy a mezőgazdasági kamarák reformjával olyan kamarát adjanak a gazdaközönségnek, amely céljainak megfelel. A mezőgazdasági kamarák nem gyökereztek meg abban a televény földben, amelybe ültetve vannak, azok egy nagy fejjel bíró, lábnélküli szörnyetegek, amelyek mást 197. ülése 1933 június 12-én, hétfon. nem tudnak tenni, semmi más hivatásuk, mondhatni, nincsen, minthogy adminisztrálnak, panaszkodó testületek, amelyek évenként vagy félévenként egyszer összejönnek, de ugyanazt csinálják, amit azelőtt a gazdaegyesületek nagyon jól megtettek sokkal kevesebb költséggel, sokkal kevesebb rezsivel. Nincs értelme annak, hogy ezt elhallgassuk bárkinek kedvéért. Azok előtt meg kel) hajolnunk, akik ezen kamarák élén állanak. nem a kamara vezetői a hibásak, hanem maga az intézmény és ennek megjavítására kell törekednünk. Egészen határozottan állíthatom, hogyha megszavaztatnák a gazdákat, akik kamarai tagok és ha titkosan szavaztatnák meg őket, a gazdaközönségnek legalább 95%-a kamaraellenes volna, akik kívánják a kamarák reorganizációját. Ha mindazt a tagdíjat, kamarai hozzájárulást, amelyet a gazdáknak ezen intézmények fenntartására kell költeniök, egy helyre kellene befizetniök, akkor alkothatnánk egy olyan intézményt, amely eredménnyel venné fel a harcot mindazokkal az intézményekkel és ellenszervezetekkel, amelyektől, mi gazdák, idáig mindig vereséget szenvedtünk. A gazdák elesettségének másik oka az, hogy a gazdavezetők — legyenek azok akár a minisztériumokban, akár más intézményeknél — túlságosan elszakadtak a falutól és túlságosan asszimilálódtak a városhoz. Az aszfalt is asszimilál* (Jánossy Gábor: Ügy van! Ugy van!) Én magam is érzem, bár csak fél éve lakom Budapesten, de már nem reagál minden idegszálam arra a kérdésre, amely a gazdákat érdekli. (Jánossy Gábor: Akkor vissza a faluba!) Nem csodálom, hogy ez így történik, mert ha egy gazdával is megtörténik ez, miért ne történhetnék meg azzal, aki már pályája kezdete óta 'hivatalból intézi a falusi nép sorsát (Jánossy Gábor: Ugy van! és a búza és a rozs közötti különbséget a jogi fakultáson tanulja meg. (Derültség.) Egy nem lényeges példát

1 említek fel, amely egyáltalában nem jelent semmit, csak csekélység az egész, de miégis jellemzi az én gondolatmenetemet. A meteorológiai intézetet a földmívelésügyi minisztérium tartja fenn. Az időjárásjelentések azt hiszem, nem anymyira a víkendező, randevúzó budapestieket, hanem inkább a gazdákat érdeklik és miégis megtörtént a húsvéti ünnepek előtt, hogy amikor a téli nedvesség hiányában kiszikkadt földjeikre a gazdák milliói várták az esőt, a következő meteorológiai jelentés jelent meg a meteorológiai intézet részéről: «A tartós jó időt eső fenyegeti.» (Derültség.) —Jánossy Gábor: Fenyegeti?) Tehát fenyegette a jó időt az, amit hőn várt millió és millió ember. (Fenyő Miksa: Ha másképpen írta volna, akkor sem esett volna!) Nem esett volna. Hozzuk közelebb a mezőgazdasági ügyeket inttéző hivatalokat a néphez (Helyeslés.) és ha a gazdasági kamarákat reorganizálják, azokban nagyon könnyen megtalálhatják a minisztériumok azt a szervet, amely nemcsak panaszkodó szerv, hanem véleményező és javaslattevő szerv is ílenne, s amely sokkal közelebb hozná a népet az inlfézŐ körökhöz. Szervezetlenségünknek egyik oka az, hogy az utóbbi időbeni hangok hallatszanak, amelyek arra akarják a közvéleményt irányítani, azt a közvéleményt, amely a gazdákkal érez, amely a gazdák megsegítését sürgeti és azt méltányosnak tartja, hogy nem minden gazda