Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

Az országgyűlés képviselőházának 197. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. 221 képviselőtársam is azt állítjuk, hogy Ausztriával olyan gazdasági megállapodást tudunk kötni és olyan gazdasági unióba tudunk lépni, amelynek feltételeit, mondhatnám, egyedül mi diktálhatnék. Ezzel szemben nem tudom igaz-e, hogy £L t. miniszterelnök úr állítólag olyan kijelentést tett, hogy az Ausztriával való házasság azért nagyon meggondolandó, mert hiszen ez tulajdonképpen két koldus házassága volna. (Rakovszky Tibor: Amerikai nagybácsit várunk!) T. Képviselőtársamnak r igaza van abban, hogy amerikai nagybácsit várunk Olaszországban. (Dinnyés Lajos: Mindjárt nászútra is megyünk vele Velencébe, filléressel! — Kabók Lajos: Hetvenötszázalékos engedmény! — Derültség.) Egy amerikai nagybácsit várunk, a)ki egy hatalmasabb, nagy államszövetségbe, vagy gazdasági szövetségbe helyezne el bennünket. Sajnos azonban, az európai politika még mindig nem érti meg azt, hogy milyen katasztrofális veszedelem volna egész Közép- és Kelet-Európára nézve annak a gazdasági szétromboltságnak a fenntartása, amelyben Kelet-Európa népei jelenleg élnek és, sajnos, a politikai és külpolitikai viszonyok is_ itt egy komoly kialakulás lehetőségeit teljes mértékben veszélyeztetik. Nem tudom, hogy merre megy a magyar politika útja. Sajnos, attól félek, hogy a magyar külpolitika és a magyar kormány egész politikája kifelé a várakozás politikája. Nem tudom, mit vár a t. kormány, azt várja-e, hogy egy szép napon sültgalamb fog a szájába repülni, vagy azt várja-e a t. kormány, hogy egy szép napon az égből manna fog hullani. Egyet azonban mindenesetre meg kell állapítanunk, azt, hogy a kormánynak lehet sok várakozási ideje, • de az ország népének sok várakozási ideje és lehetősége nincs, mert abban az esetben, ha végig méltóztatnak nézni ezt-az országot, méltóztatnak látni azt a szörnyűséges leromlottságot, amelyben a magángazdaság él (Dinnyés Lajos: Mindenütt!) és amely szörnyűséges lerongyolódás nem ad sok várakozási lehetőséget annak a népnek, amely nincs abban a szituációban, amelyben a beati possidentes vannak. Ha méltóztatnak hallani azokat a hangokat, amelyek a nép szívéből felfakadnak a konferenciákkal kapcsolatosan, akkor meg méltóztatnak látni azt is, hogy az a nép, amely tíz esztendő óta állandóan azt várja, hogy a népek összefogása és a népek összejövetele a különféle konferenciákon fogja majd megváltoztani Európa népeinek és ezzel Magyarországnak sorsát is, már nem bízik a konferenciákban, amint meg kell állapítanom, hogy a konferenciákban ma már általában senki sem bízik. A konferenciák iránt semmi bizalommal nem viseltetik az a magyar nép, amely itt várta különféle konferenciák eredményeit és amely az agrárkonferenciák előtt mindig azt a remányt táplálta, hogy Európa, amely egy hatalmas nagy felvevő terület, amelynek Amerikából, ÉszakAmerikából és Dél-Amerikából óriási mértékű agrárbehozatala van, egy gazdasági területté alakul át és akkor tulajdonképpen a magyar agrárfeleslegek elhelyezéséről gondoskodni sem kell. A magyar nép azt látta, hogy a stresai, a varsói, a párizsi, a bukaresti, agrárkonferenciák mind teljes eredménytelenséggel oszlottak szét, azt tapasztalta, hogy ezek

r a konferenciák az agrártermények elhelyezésének kérdését egyetlen lépéssel sem vitték előbbre és minden egyes konferencia után, nemhogy a békesség szállta volna meg Európa népeinek vezetőit, hanem minden egyes konferencia után Európában a gyűlölködés lángja, csak magasabbra csapott és azt látta a nép, hogy Európa államai nemcsak arra törekednek, hogy saját népeik helyzetén javítsanak:, (hanem igenis állandóan arra is törekednek, hogy a szomszédaik helyzetét rontsák. Ennek következtében Európa népei a konferenciák iránt semminemű bizalommal nem viseltetnek és ezt meg kell mondanom azon a napon, amikor a világ egyik leghatalmasabb konferenciája vette kezdetét. A londoni konferencia méretein és számadatain elszédül az emberi agy. Azt olvastam, hogy száz miniszterelnök és közel kétezer kormánykiküldlött vesz részt a konferencián. (Zaj.) Én a magam részéről azt sem tudtam, hogy összesen létezik száz miniszterelnök ós kétezer kormány kiküldött. (Buchinger Manó: Nem! Nyolc miniszterelnök, száz miniszter!) Szóval nyolc mi niszterelnöik ós száz miniszter. Úgylátszik, az a sajtóorgánum, amelyből adatalimat vettem, nem volt jól Informálva, mert a 100 miniszterelnököt valami ezer minisztert és kormánymegbízottat írt. Én a magam részéről azt gondoltam, hogy egy óriási népgyűlésre gyűlnek össze a világ különféle miniszterelnökei és miniszterei, ahol a sztárok majd beszédeket tartanak és majd teljesen eredmény nélkül fognak szétoszlani. Látjuk, hogy melyek a konferencia céljai, olvassuk az újságokban, hogy tulajdonképpen milyen célkitűzésekkel hívták össze a londoni konferenciát, láttuk, hogy egyrészt a valutaris viszonyok rendezése, másrészt az agrártermények árának felemelése, harmadsorban a vámhatárok kérdésének rendezése, végül pedig a külföldi hitelek kérdése érdekében hívták össze. Annak ellenére, hogy nem akarok jós lenni, előre megmondhatom, hogy az agrártermények kérdésében nem fog sikerülni megállapodást létrehozni, mert a legnagyobb lehetetlenség az agrárterületek felhasználását ellenőrizni, és nem lehetséges az, hogy a vámhatárok kérdésében megállapodás jöjjön létre azért, mert sajnos Európában a gazdaságpolitikában mindig csak a politikai rész az irányadó, a gazdasági rész másodlagos jelenífcoségű és a politikai szituáció Európában még mindig annyira éles, hogy a gazdasági meggondolások, amelyeknek pedig vezető jelleggel kellene bírniok, még mindig nem tudják az első hegedűt játszani. Ha ebből a felfogásból kiindulva a londoni konferenciának , eredménye nem lesz, akkor végül mégis arra kell 'kérnünk a t. kormányt, hogy a sültgalambvárás helyett, az egységespárt szervezése és a lapok alapítása helyett legyen olyan szíves és inkább az ország belső gazdasági helyzetének kérdéseivel foglalkozzék. Az ország belső gazdasági helyzetének kérdéseivel foglalkoznia kell a kormánynak azért, mert igenis, meg kell állapítanunk, hogy, sajnos, itt állandóan az ország különféle gazdasági osztályai, különféle társadalmi rétegei fokozatosan tönkremennek és meg kell állapítanunk, hogy az országban az egyes gazdasági rétegek között csak az a különbség, hogy nem lehet tudni, melyik fog hamarabb tönkremenni. Méltóztassék megnézni a magyar kispolgári réteget, a kisiparos- és kiskereskedőréteget , méltóztassék megnézni a magyar lateinertársadalmat, méltóztassék megnézni a magyar gazdatársadalmat, méltóztassék megnézni a magyar munkásokat, a magyar magántisztviselői kart: meg kell állapi-