Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

Az országgyűlés képviselőházának 1 mokat s azoknak árát összehasonlítja az előállítási költséggel, akkor meg kell állapítania, hogy az a pénz, amelyet a kormánylapok eladásából kifolyólag a lapvállalatok megkapnak a rikkancsoktól, nem elégséges arra, hogy a papk- és nyomdák öl tségeket fedezze. (Kassay Károly: Nem fontos, adópénzekből lehet pótolni! — Kálmán István: közbeszól. — Zaj. — Kassay Károly: Adópénzből pótolják, ott szavazták meg a költségvetésben!

# B'el is emelték! — Kálmán István: Nem a sajtóról beszélteim, hanem arról a sok Ígéretről, amely folytonosan elhangzik!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Fábián Béla: Meg kell állapítanom, hogy ennek a kis Magyarországnak, amely a régi nagy Magyarországnak csak egyharmadrésze, ennek a kormánya nagyobb vagy legalább is olyan nagy rendelkezési és sajtóalap felett rendelkezik, mint amilyen felett rendelkezett az egész Nagy-Magyarország kormánya. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) És ha talán volna is megértésünk abban a tekintetben, hogy a kormány az ország mai nehéz helyzetében kell, hogy bizalmas rendelkezési alapok felett rendelkezhessék, de hogy ezek a rendelkezési alapok arra fordíttassanak, hogy azokból létező és sok ezer és tízezer embernek kenyeret adó magyar vállalatok tönkre tétessenek, azt hiszem, nem lehet jogosan elismerni, mert ennek a Képviselőháznak nem ez volt az intenciója, amikor ezeket a rendelkezési alapokat felemelte, az odaszánt összegeket megszavazta. Meg kell azt is állapítanom, hogy, sajnos, a kormánynak nemcsak a rendelkezési alapok felett van olyan rendelkezési joga, hogy senkinek elszámolással nem tartozik, hanem mint^ a zárszámadásokból megállapítható, még- a túllépett rendelkezési alapok felett is — amelyek pedig sok esetben az eredeti összegeket is meghaladják — olyan szabadon rendelkezett a kormány, hogy azokba senkinek betekintése nem volt. (Lázár Miklós: A népjóléti minisztériumnak külön rendelkezési alapja volt!) Nem akarok arról a kérdésről beszélni, amelyet Lázár Miklós t. képviselőtársam megemlített, hogy igenis, sajnos, ezeknek a rendelkezési alapoknak vannak olyan szomorú fejezetei is, amilyenek éppen a népjóléti minisztériumnál voltak vagy amilyen volt a székesfővárosnál Kipka Ferenc főpolgármester kezeihezkiadott rendelkezési alap, amelyeknél ezekkel az összegekkel soha el nem számoltak, ahol megelégedtek azzal, hogy a főpolgármester úr kijelentette, hogy az erre vonatkozó nyugtákat illetékes helyen bemutatta. De igenis meg kell állapítanom az újonnan megjelenő kormánypárti lapok előállítási költségeire vonatkozólag, hogy ha Magyarországon más atmoszféra volna, ha a lapok nem állanának közigazgatási megrendszabályozásnak a lehetősége előtt, akkor az én meggyőződésem szerint a lapvállalatok akkor cselekednének helyesen, ha épp úgy járnának el, mint ha valamely fűszeres beszerzési áron alul adja el áruját, a többiek odafordulnak a kereskedelmi és iparkamarához vagy más rendelkezésre álló fórumhoz, hogy tisztességtelen verseny miatt feljelentést tegyenek, mert hiszen a létező vállalatokat tisztességtelen konkürrenciával teszi tönkre. Ezt nekünk igenis határozottan meg kell állapítanunk. Azt is meg kell állapítanunk, hogy a kormányzatnak joga van ahhoz, hogy akármilyen mennyiségű, akármilyen kvatumú, akár mázsaszámra menő nyomtatványt küldjön szét a falvakba az új kormánypárti szervezkedéssel kapcsolatban, csakhogy ezeket a szervezéseket 7. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. 219 nem lehet más pénzen folytatni, (Dinich Ödön: Csak a saját zsebből!) mint abból a pénzből, amely igenis a párttagok zsebéből a kormánynak rendelkezésére áll. Nem lehet theát semmiféle közpénzt erre a célra felhasznáni, de azonkívül még a közhivatalnokokat sem szabad felhasználni a kormánypárt szervezési munkájában. (Ügy van! Ügy van!) Lehetetlenség ugyanis, hogy a kormánypárt szervezkedési munkájában a falvakban azokat a tisztviselőket használják fel, akiknek nem politikai pártok szervezése a feladatuk, (Ügy van! Ügy van!) hanem a közigazgatási feladatok teljes ellátása. (Dinnyés Lajos: A bábaasszonyok lesznek élharcosok! — Dinich Ödön: Élharcos bábaasszony! Nem rossz! — Dinnyés Lajos: így van! A szülésznők máris azok!) Elnök: Dinnyés képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Fábián Béla: A magyar kormány olyankor foglalkozik ilyen lapalapítással és belső pártszervezéssel, amikor a világon olyan események történnek, amelyek minket a legközelebbről érdekelnek, mint amilyen például az osztrák válság kérdése. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy azt mondjam, hogy egész Közép-Európa történetében, de elsősorban a magyarság történetében a világháború óta, de legalább is a trianoni békeszerződés megkötése óta nem '> találkoztunk olyan veszedelmes jelenségekkel, mint most Ausztriában. Meg kell állapítanom, hogy nemcsak a Képviselőház minden egyes tagjának, hanem az egész magyar népnek is minden szimpátiája ott van a szabadságért küzdő osztrák nép mellett. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ausztriában olyan események történtek,— például a tegnapi nap folyamán is — amelyek nemcsak forradalmi események, hanem a politikai terrornak is olyan jelenségei, amelyeknek egy kézből való kiindulása és egy fej által való rendezése senki előtt sem lehet kétséges. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Kánya úr barátja!) A hadügyminiszteren és miniszterelnökön kívül két tagja van az osztrák közéletnek, akik az osztrák szabadságharc vezérei és ez ellen a két férfiú ellen követtek most el egyszerre merényletet Egész Ausztriában a terrorisztikus jelenségek sorozatával találkozunk, amelyekből azt kell következtetnünk, hogy háború, amelyet, ha nem is felfegyverzett katonasággal, de igenis felfegyverzett szegénylegényekkel az osztrák szabadság letöréséért folytatnak, immár kezdetét vette. Meg v

kell állapítanom, hogy reánknézve nem lehet közömbös Ausztria sorsa. Nem lehet pedig azért, mert ha Ausztriát elöntené a német hullám, ez Magyarországtól elvenné a lélekzés lehetőségót is. Akkor nekünk nem az volna a helyzetünk, mint volt a békebeli Szerbia helyzete, amely nem tudott tengerhez jutni; nekünk még szárazföldi útjaink sem maradnának. Egyedül a levegő, az aeroplánok útja maradna meg összekötő eszközül a külvilággal. Körül vagyunk véve három oldalról a kisantaiitállamokkal, a negyedik oldalon pedig az egyedüli járható út, amerre a külföld felé Összeköttetésünk van: Ausztria. Most tehát reánk nézve nem lehet közömbös, hogy mi történik Ausztriában. Jóllehet, a magunk részéről aktíve nem avatkozhatunk bele az osztrák jöveD;dő intézésébe, mégis meg kell itt mondanunk, hogy reánk nézve, nemcsak a magyar képviselőházra, hanem az