Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

216 Az országgyűlés képviselőházának az államra nézve legalább 10% jövedelemcsök­kenést jelent. Hiszen a tisztviselő fizetése — tekintve azt a körforgást, melyet a közgazda­sági életben megtesz — jelenti azt, hogy a tisztviselők épúgy, mint á gazda s általában a foglalkozással vagy jövedelemmel biró egyé­nek minden jövedelmüket rögtön kiadják, szinte órai pontossággal osztják szét a fizeté­süket s ez az államtól kezdve végig jövedelmet jelent s az egész közgazdasági életnek azt a vérkeringést adja, amelyre szüksége van a gazdasági életnek. Az előbb volt szerencsém elmondani, hogy milyen mértékben iparkodott Amerika a háború után bizonyos önzéssel összeszedni azt a rendkívüli értéket, amelyet a közgaz­dasági élettől elvont. Méltóztassanak vissza­emlékezni az 1928-as évekre. Mi történt^ ak­kor az egész világon? Itt Magyarországon, kezdve a Bacher-féle malomtól, hány nagy gazdaság és iparvállalat ment egyszerre tönkre. Azért, amit a magyar közgazdasági élet, sőt állítom, az európai közgazdasági élet észre sem vett: a legnagyobb bajok 1924­ben akkor kezdődtek el, amikor Amerika igyekezett Európa kiürült magtárait és ka­maráit megtölteni élelmezési cikkekkel, rak­tárait árukkal. Es sikerült is neki, de még ezen is túlment és azt a részt, amely termé­szetben eladható nem volt, megjátszotta a tőzsdén, ök előre tudták, hogy óriási búza­termésük lesz, amikor még Európában ezt nem látták és az itteni érdekeltségek 45 pengőért vették a búzát, mert az volt a fel­fogás, hogy a búza ára emelkedni fog, lesz még 50 pengő is, hiszen a búza árának foly­ton emelkedő tendenciája már 1921-től kezdve ezt mutatta. Amerika a tőzsdén iparkodott megjátszani felesleges búzamennyiségét, és így következett be azután, hogy kezdve a Viktória-malmon ós a közgazdasági élet rendkívüli értékes tényezőinél kiütött a krach, tönkrementek és innen, ha nem is mil­liárdokat, ' de százmilliókat vittek ki annak a szisztémának alkalmazásával, hogy Ame­rika rendkívül fejlett technikai eszközeivel szűz földjén bőségesen termelte a búzát és azt megjátszotta Európára. Ennék a követ­kezményeit nyögjük ma is. Az akkor túlter­melt mennyiségek maradványa még ma is megvan, úgy hogy 'Szerintem, Amerika még akkor f sem veszítene, ha teljes összegében elveszítené is azokat a pénzeket, amelyeket Európának kölcsönadott, mert hiszen meg­nyerte már ezeket az összegeket. Azt azon­ban, hogy Amerikában ilyen pénzügyi és. tőzsdei tranzakciók történtek, Európa köz­gazdasági élete nem fizetheti meg. Nem tudjuk, hogy mi lesz. Végtére a vi­lág vezető államférfiai és közgazdasági tudó­sai fognak ebben az irányban határozni. Egy azonban bizonyos: amíg az a közgazdasági életből kivett erő, amely az amerikai és francia pincékbe fekszik, nem szolgálja azt a célt, amelyet szolgálnia kell, mint arany­nak, mint pénzértéknek, addig a közgazda­sági életben javulás nem lesz. Azért vagyok optimista, mert végre is a világ közgazdá­szainak be kell látniok, hogy ez így nem me­het, mert hiszen azt a zsírt, amely a köz­gazdasági életből kivehető volt, már felélte a közgazdasági élet. (Fábián Béla; Azt mond­ják, hogy egy lyukkal beljebb kell venni a nadrágszíjat!) De azután elfogy a nadrág is, a lyuk is, meg az ember is. (Fábián Béla: Nem lesz mit tartani a szíjjal!) ' 197. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. T. Képviselőház! Támadások érték a kor­mányt most különösen a független kisgazda­párt vezére részéről. Már előbb is mondottam, hogy nem tartom tárgyilagosnak a támadást, de nem tartom tárgyilagosnak azért, mert fe­lelősség nélkül nagyon sok állítást meg lehet kockáztatni! (Mikecz István: Így van!) Ezek­ben a történelmi időkben a kormány tevékeny­sége nagyon sokszor gátló akadályokba ütkö­zik, nem a kormány, nem a nemzet hibájából. Tegyük fel, hogy ha a rossz közgazdasági éle­tet magyar szempontból talán meg tudnók ja­vítani. Lehet-e valaki olyan naiv ebben az or­szágban, aki ne látná, hogy a körülöttünk élő államok egyetlen célja az, hogy bennünket tönkretegyenek és gáncsot vessenek minden irányban, ha valahol fejlődést látnak, csak azért, hogy belső elégedetlenséget szítsanak? A legutóbbi időben óriási meglepetést oko­zott az, amikor nyilvánosságra került a kis­antantnak egy megkötött egyezménye, amely­nek tulajdonképpeni terve és célja az volt, hogy megszállják Magyarországot, ami azt je­lentette volna, hogy fel is osztják országunkat. Kérdem t. Képviselőház, hogyan tudna a ma­gyar kormány a közgazdasági helyzeten csu­pán a maga erejéből segíteni*? Már régen nem vitatott dolog és tudja mindenki, hogy minden szerződésnél két fél áll egymással szemben. M életünkben csak fegyveres háborút ismer­tünk. Ez a generáció még nem ismert egyálta­lában vámháborút. Természetes tehát, hogy ez rosszul esik nekünk, mert keresztezi minden gazdasági törekvésünket. T. Képviselőház! Szerény véleményem sze­rint Európában gyökeret vert az a Masaryk— Benes-féle politika, amely már 1912-től kez­dett kiépülni, akkor, amikor Amerkában a tót memorandumot megszerkesztették és hozták ide az aláírások ezreit, meiyet három cseh em­ber gyártott Amerikában, ez volt a kiinduló pontja annak az egész cseh politikai felfogás­nak, amely a világháborún keresztül ármány­kodásokon és árulásokon épült fel és sajnos, most már egész Eurrópában iskolává vált. Minthogy azonban az erkölcs és az igazság értékét csak egyidőre lehet lerombolni, szerin­tem a Benes—Masaryk-féle alattomos és áruló politikának is vége fog szakadni. Végtére vannak a világnak még értékes vezetői, aki­ket ha be is lehetett csapni bizonyos időn' f ke­resztül, ez a becsapás sokáig, a végtelenségig nem tarhat. T. Képviselőház! Az appropriációe törvény­javaslat megisaavazása tulajdonképpen bizalmi kérdés. Méltóztassék megengedni, hogy most, amikor feltétlen bizalmat nyilvánítom a kor­mány iránt, felemlítsek egy-két dolgot a régi időből. Történelmi időket éltünk 14—15 éven ke­resztül. Most arról a tíz évről beszélek, amely az úgynevezett Bethlen-kormány koirmányzásával kapcsolatos. Én nagyon sokszor számot vetettem a dolgokkal ós godolkoztam azon, hogy köteles­ségemet, mint képviselő úgy teljesítettem-e, ahogy azt a magyar nemzet érdeke kívánja, vagy legalább is a nemzetnek az a rétege, ame­lyet én képviselek. Kijelentem, hogy egyszer sem bántam meig azt, amit csináltam. Hiszen ülnek itt olyan képviselőtársaim, akik nem mától ismernek, hanem évek hosszú sora óta, akik szintén követik saját meggyőzőidésüket és akik talán engemet is úgy ismertek meg, mint aki meggyőződésből állja azt a frontot, mely na­gyon sokszor, ha nem is veszélyes, de nem nép-

Next

/
Thumbnails
Contents