Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

216 Az országgyűlés képviselőházának az államra nézve legalább 10% jövedelemcsökkenést jelent. Hiszen a tisztviselő fizetése — tekintve azt a körforgást, melyet a közgazdasági életben megtesz — jelenti azt, hogy a tisztviselők épúgy, mint á gazda s általában a foglalkozással vagy jövedelemmel biró egyének minden jövedelmüket rögtön kiadják, szinte órai pontossággal osztják szét a fizetésüket s ez az államtól kezdve végig jövedelmet jelent s az egész közgazdasági életnek azt a vérkeringést adja, amelyre szüksége van a gazdasági életnek. Az előbb volt szerencsém elmondani, hogy milyen mértékben iparkodott Amerika a háború után bizonyos önzéssel összeszedni azt a rendkívüli értéket, amelyet a közgazdasági élettől elvont. Méltóztassanak visszaemlékezni az 1928-as évekre. Mi történt^ akkor az egész világon? Itt Magyarországon, kezdve a Bacher-féle malomtól, hány nagy gazdaság és iparvállalat ment egyszerre tönkre. Azért, amit a magyar közgazdasági élet, sőt állítom, az európai közgazdasági élet észre sem vett: a legnagyobb bajok 1924ben akkor kezdődtek el, amikor Amerika igyekezett Európa kiürült magtárait és kamaráit megtölteni élelmezési cikkekkel, raktárait árukkal. Es sikerült is neki, de még ezen is túlment és azt a részt, amely természetben eladható nem volt, megjátszotta a tőzsdén, ök előre tudták, hogy óriási búzatermésük lesz, amikor még Európában ezt nem látták és az itteni érdekeltségek 45 pengőért vették a búzát, mert az volt a felfogás, hogy a búza ára emelkedni fog, lesz még 50 pengő is, hiszen a búza árának folyton emelkedő tendenciája már 1921-től kezdve ezt mutatta. Amerika a tőzsdén iparkodott megjátszani felesleges búzamennyiségét, és így következett be azután, hogy kezdve a Viktória-malmon ós a közgazdasági élet rendkívüli értékes tényezőinél kiütött a krach, tönkrementek és innen, ha nem is milliárdokat, ' de százmilliókat vittek ki annak a szisztémának alkalmazásával, hogy Amerika rendkívül fejlett technikai eszközeivel szűz földjén bőségesen termelte a búzát és azt megjátszotta Európára. Ennék a következményeit nyögjük ma is. Az akkor túltermelt mennyiségek maradványa még ma is megvan, úgy hogy 'Szerintem, Amerika még akkor f sem veszítene, ha teljes összegében elveszítené is azokat a pénzeket, amelyeket Európának kölcsönadott, mert hiszen megnyerte már ezeket az összegeket. Azt azonban, hogy Amerikában ilyen pénzügyi és. tőzsdei tranzakciók történtek, Európa közgazdasági élete nem fizetheti meg. Nem tudjuk, hogy mi lesz. Végtére a világ vezető államférfiai és közgazdasági tudósai fognak ebben az irányban határozni. Egy azonban bizonyos: amíg az a közgazdasági életből kivett erő, amely az amerikai és francia pincékbe fekszik, nem szolgálja azt a célt, amelyet szolgálnia kell, mint aranynak, mint pénzértéknek, addig a közgazdasági életben javulás nem lesz. Azért vagyok optimista, mert végre is a világ közgazdászainak be kell látniok, hogy ez így nem mehet, mert hiszen azt a zsírt, amely a közgazdasági életből kivehető volt, már felélte a közgazdasági élet. (Fábián Béla; Azt mondják, hogy egy lyukkal beljebb kell venni a nadrágszíjat!) De azután elfogy a nadrág is, a lyuk is, meg az ember is. (Fábián Béla: Nem lesz mit tartani a szíjjal!) ' 197. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. T. Képviselőház! Támadások érték a kormányt most különösen a független kisgazdapárt vezére részéről. Már előbb is mondottam, hogy nem tartom tárgyilagosnak a támadást, de nem tartom tárgyilagosnak azért, mert felelősség nélkül nagyon sok állítást meg lehet kockáztatni! (Mikecz István: Így van!) Ezekben a történelmi időkben a kormány tevékenysége nagyon sokszor gátló akadályokba ütközik, nem a kormány, nem a nemzet hibájából. Tegyük fel, hogy ha a rossz közgazdasági életet magyar szempontból talán meg tudnók javítani. Lehet-e valaki olyan naiv ebben az országban, aki ne látná, hogy a körülöttünk élő államok egyetlen célja az, hogy bennünket tönkretegyenek és gáncsot vessenek minden irányban, ha valahol fejlődést látnak, csak azért, hogy belső elégedetlenséget szítsanak? A legutóbbi időben óriási meglepetést okozott az, amikor nyilvánosságra került a kisantantnak egy megkötött egyezménye, amelynek tulajdonképpeni terve és célja az volt, hogy megszállják Magyarországot, ami azt jelentette volna, hogy fel is osztják országunkat. Kérdem t. Képviselőház, hogyan tudna a magyar kormány a közgazdasági helyzeten csupán a maga erejéből segíteni*? Már régen nem vitatott dolog és tudja mindenki, hogy minden szerződésnél két fél áll egymással szemben. M életünkben csak fegyveres háborút ismertünk. Ez a generáció még nem ismert egyáltalában vámháborút. Természetes tehát, hogy ez rosszul esik nekünk, mert keresztezi minden gazdasági törekvésünket. T. Képviselőház! Szerény véleményem szerint Európában gyökeret vert az a Masaryk— Benes-féle politika, amely már 1912-től kezdett kiépülni, akkor, amikor Amerkában a tót memorandumot megszerkesztették és hozták ide az aláírások ezreit, meiyet három cseh ember gyártott Amerikában, ez volt a kiinduló pontja annak az egész cseh politikai felfogásnak, amely a világháborún keresztül ármánykodásokon és árulásokon épült fel és sajnos, most már egész Eurrópában iskolává vált. Minthogy azonban az erkölcs és az igazság értékét csak egyidőre lehet lerombolni, szerintem a Benes—Masaryk-féle alattomos és áruló politikának is vége fog szakadni. Végtére vannak a világnak még értékes vezetői, akiket ha be is lehetett csapni bizonyos időn'

f keresztül, ez a becsapás sokáig, a végtelenségig nem tarhat. T. Képviselőház! Az appropriációe törvényjavaslat megisaavazása tulajdonképpen bizalmi kérdés. Méltóztassék megengedni, hogy most, amikor feltétlen bizalmat nyilvánítom a kormány iránt, felemlítsek egy-két dolgot a régi időből. Történelmi időket éltünk 14—15 éven keresztül. Most arról a tíz évről beszélek, amely az úgynevezett Bethlen-kormány koirmányzásával kapcsolatos. Én nagyon sokszor számot vetettem a dolgokkal ós godolkoztam azon, hogy kötelességemet, mint képviselő úgy teljesítettem-e, ahogy azt a magyar nemzet érdeke kívánja, vagy legalább is a nemzetnek az a rétege, amelyet én képviselek. Kijelentem, hogy egyszer sem bántam meig azt, amit csináltam. Hiszen ülnek itt olyan képviselőtársaim, akik nem mától ismernek, hanem évek hosszú sora óta, akik szintén követik saját meggyőzőidésüket és akik talán engemet is úgy ismertek meg, mint aki meggyőződésből állja azt a frontot, mely nagyon sokszor, ha nem is veszélyes, de nem nép-