Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

212 Az országgyűlés képviselőházának szakítva egy becsületes, népies, törvénytisztelő, titkosan választó, a pártpolitikai közigazgatástól mentesített magyar közéleten keresztül bizonyítsa be. hogy az ő politikai rendszere is meg tudja adni ennek a nemzetnek ugyanazokat az erkölcsi és politikai értékeket, amelyeket talán egyébként csak egy uralkodó tudott volna biztosítani. Tisztelt Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezúttal felhívjam, a miniszterelnök úr figyelmét arra is, hogy nem tudóm, milyen messze szándékozik elmenni a kormányzói jogkör kiterjesztése tekintetében benyújtandó javaslataiban, de óvakadjék az igen tisztelt kormány és a túloldalon ülő kormányzó többség attól, hogy az általunk is nagyrabecsült és tisztelt, a maga kormányzói misszióját szerénységgel, férfias öntudattal, magyaros szívvel és becsülettel teljesítő kormányzó urat szembeállítsa a parlamenttel. {Ügy van! Ügy van!) Nem szabad olyan javaslattal idejönni, főleg nem szabad pártpolitikai diktatórikus célzatokkal olyan javaslatokkal idejönni, amelyek a kormányzó urat, akivel a magyar parlament mindenkor a legnagyobb összhangban végezte a maga munkáját, valamiféleképpen is szembeállításnak a parlamenttel, vagy téves látszatok keltésére volnának alkalmasak. (Jánossy Gábor: Ezt nem lehet szupponálni!) Ha már a kormányzói jogkör szükséges, kiterjesztéséről a miniszterelnök úr, vagy az igen tisztelt kormány intézkedni akar, kötelessége pártközi megállapodással biztosítani, hogy semmiféle egyoldalú pártpolitikai színezete ennek az intézkedésnek ne legyen. {Helyeslés a báloldalon.) Nem lesz közöttünk senki, aki a kormányzó urat az őt megillető jogokban bármi tekintetben hátráltatni, vagy feszélyezni akarná, de eleve tiltakozunk az ellen, hogy pártpolitikai akciókat olyan tényezővel végeztessen a kormány, akinek a pártok felett való állása egyetemes érdeke az egész nemzeti társadalomnak. {Ügy van! a baloldalon. — Mozgás jobbfelől.) Igen tisztelt Ház! Megmondom, igenis lehet, talán nagy szükség is lehet arra, hogy a kormányzói jogkör kiterjesztessék abban az esetben, ha a népjogok kiterjesztésével kapcsolatban, azzal egyidejűleg bizonyos egészséges egyensúly teremtéséről van szó. A titkos választójog becsületes megadásával, egy őszintén demokratikus választási rendszer és belpolitikai rendszer inaugurálásával egyidejűleg lehet indokolt és szükséges talán, hogy a kormányzónak bizonyos kivételes jogok váratlan meglepetésekkel szemben való preventív eljárás céljaira rendelkezésére bocsáttassanak. De ennek a kétféle jogkiterjesztésnek junktimba kell hozatnia, egyidejűleg kell a Ház elé kerülniök, ki kell egymást egyensúlyozniuk, hogy minden gyanú, minden meghurcoltatás és még az árnyéka is — nem is a kormányzó úrral, hanem a kormánnyal szemlben — elimináltassék annak, hogy pártpolitikai .műveletről és nem az ország egyetemes érdekének védelméről van szó. (Jánossy Gábor: Csak erről lehet szó, úgyis tudják az urak! — Dinnyés Lajos: A válasz megnyugtató! — Jánossy Gábor: Semmi gúny! Ezek csupán feltevések! — Weltner Jakab: Most már rendben van az ügy, Jánossy garantálja!) Nagyon téved az igen t. kormány, és — sajnos — kénytelen vagyok azt mondani, téved a miniszterelnök úr is ismételt nyilatkozataiban, amikor a szabadságjogok szükségszerű megszorításáról? a bírálat felesleges vagy. ké,197. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. ros voltáról nyilatkozik. Azt kérdezem a túloldalon ülő képviselőtársaimtól: az elmúlt évtizedben az volt a haj itt ebben az országbán, hogy f túlságosan intenzív volt a kritika? Az ellenzék talán túlintenzíven ment bele a politikai bírálatba és megakadályozta a kormányt, Klebelsbergtől kezdve Bethlen Istvánig, az alkotó munkában^ Talán túlságosan szűkkeblű volt ennek az országnak törvényhozása és népe, a közadók és közterhek megajánlása tekintetében? Talán megtagadott valaha is ez az ország valamit ettől a kormányzattól és ettől a rendszertől, amit kértek tőlünk, vagy nem busásan sok százmillióval megtetézve bocsátottá-e rendelkezésre több, mint egy évtizeden át a kormányzatnak a költségvetésben megszavazott összegeket! Az volt talán a baj, igen t. Ház, hogy túlságosan intenzív volt a politikai ellenőrzés? A pénzek felhasználása tekintetében talán akadékoskodó bírálat, akadályozó, fontoskodó, nagyképű ellenzéki beavatkozás érvényesült? Vagy talán a gyülekezési szabadság volt túlságos? Volt itt egyáltalában, nem tudom, már hány év óta, a legcsekélyebb kifogás bármiféle gyűléssel, akár a mi gyűléseinkkel, akár a tisztelt szociáldemokrata párt vagy bármely ellenzéki párt gyűléseivel kapcsolatban? Nem mi .magunk ügyeltünk-e elsősorban a rendre, a törvényességre, és ha a törvényen sérelem esett, nem a kormány közegei és hivatalnokai ejtették mindenkor ezeket a sérelmeket? (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Talán a sajtó bírálata volt túlságosan agreszszív? (Mozgás a baloldalon.) Talán forradalmi hangokat ütött meg ez a sajtó, vakmerő és merész ideákkal könnyelműen dobálózott talán? Tanuljunk meg disztingválni, igen t Ház, és egy 'bizonyos politikai színvonalon, a politikai műveltség egy bizonyos síkján folytassuk vitáinkat. Ha így nézzük az elmúlt magyar közéletet, akkor azt kell mondanoom: az elmúlt magyar közélet hiánya a szabadságjogok hiányosságából fakadt. (Ügy van! balfelöl.) Vannak országok talán még ma is, de mindenesetre voltak a világháború és forradalmak lezajlása után, ahol a szabadság szabadossággá fajult, ahol nem volt rend, nem volt tekintélytisztelet, ahol az individualizmusnak bizonyos anarchikus, Önkényes jelentkezése a nemzeti és államérdeket veszélybe döntötte. Voltak ilyen országok, és ezekkel a jelenségekkel szemben jogos reakcióként jelentkezett talán egy fasizmus vagy más egyéb, kemény diszciplína, amely a forradalmi velleitásokat bizonyos korlátok közé szorította. Itt Magyarországon azonban ez a folyamat már 1919-ben lezajlott; 1920-tól 1933-ig nem történt más, mint a népjogok megnyirbálása, visszaszorítása, kijátszása és kerékbetörése. (Rassay Károly: Tekintélytisztelet tekintélyek nélkül!) Minden országban alapvető politikai igazság az, hogy a jogoknak és a kötelességeknek egyensúlyban kell állniok. Voltak országok, ahol az individuum a jogokkal élt vissza; ott a kötelességeket kellett intenzívebben hangsúlyozni. Magyarországon csak kötelességei vannak a magyar polgárságnak; rólunk, nélkülünk és igen gyakran ellenünk történik az intézkedés. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Magyarországon az egészséges politikai egyensúly helyreállítása nem a jogok szűkítését, nem a jogok megszorítását, hanem a jogok emelését, a jogok szabadabb kezelését teszi szükségessé, hogy az egyensúlyérzet a kötelességekkel kapcsolatban helyreállíttassék. 1 . T- Ház! Ha nálunk egy szabad politikai