Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

208 . Az országgyűlés képviselőházának 197. ülése 193$ június 12-én, hétfőn. Brandt Vilmos jegyő: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az appropriáció kérdése, az appropriáció megszavazása, vagy megtagadása elsősorban bizalmi kérdés. Méltóztassék ezért megengedni, hogy azok után, az egyes tárcáknál elhangzott konkrét és mindig az illető tárca keretébe vágó szakszerű és objektív kritikai megjegyzések után, amelyeket itt ez a párt az egész költségvetési vita során, a vitának igazán komoly színvonalat is adva, állandóan hangoztatott, most a politikai .bírálat mezejére lépjek és bizonyos mértékig visszapillantsak arra a hét-nyolc hónapra, amelyet a kormány hivatalban töltött, mert hiszen úgy érzem, hogy a kormány bemutatkozása, programmnyilatkozatának leadása után eltelt már elég idő ahhoz, hogy a kormány nyilatkozatait cselekedeteivei összemérhessük, egybevethessük ós éppen azért én nem a kormányprogrammal akarok ma polémiába szállni, amely kormányprogrammban tulajdonképpen nagyon kevés kivetni való és nagyon sok helyeselni való van, különösen akkor, ha abban az értelmezésben vesszük a kormányprogrammot, ahogyan az igen tisztelt miniszterelnök ' úr a költségvetési vita során elhangzott felszólalásában is mondotta, hogy ö tulajdonképpen a szegedi ellenforradalmi gondolat jegyében, annak a politikának a jegyében óhajtja a maga kormányzását végezni, amelyet a világháború és forradalmak tapasztalatai nyomán annak idején az a fiatal mozgalom, az a nemzeti mozgalom, amely ott Szegeden indult el, akkor a maga zászlajára írt. Én abban a mozgalomban együtt dolgoztam Görttbös Gyula igen tisztelt barátommal, ma is vallom azokat az elveket és ha az igen tisztelt kormány, vagy különösen a kormányzópárt működésével szemben kifogásaim vannak, az elsősorban azért van, mert azokkal a népies, demokratikus célkitűzésekkel,- amelyeket ott együtt és közösen formuláztunk meg, a kormány működése, a kormány cselekedetei homlokegyeneset ellentétben állanak, vagy legalább is számos ponton más irányba tendálnak, vagy minimálisan nem cselekszi azt, amit annakidején hirdetett és amit többé-kevébbé Gömbös Gyula, nemzeti munkaprogrammjába. is felvett. T. Ház! Ügy érzem, a kormány ma már nem hivatkozhatik arra, hogy nem állt még elég idő rendelkezésére abban a tekintetben, hogy legalább is tanújelét adja annak, hogy mit akar. Tudom, hogy nagy, intézményes reformokat nem lehet felfújni, nem is kívánatos, hogy elhamarkodva, meggondolatlanul valósíthassanak meg, de bizonyos szimptomatikus cselekedetek, bizonyos, azt mondhatnám, jellemző tények mégis adódhattak volna már és adódhattak is; sajnos, nagyon kevéssé az általam óhajtott és nagyon gyakran az általam legkevésbbé sem óhajtott irányban. Azt látom például, hogy a környező országokban, de messze Amerikában is mindenütt olyan kormányok dolgoznak ma, amelyek azt mondhatnám felfokozott potenciával iparkodnak időszerű és sürgősnek látszó reformokat megvalósítani. Az én igen t. Ángyán Béla barátom felszólalása a túlsó oldalon is nagyon világosan mutatott rá erre. Akár egyetértünk ^tárgyi megállapításaival, akár nem, de kétségtelenül rámutatott arra, hogy a reformok korában élünk, hogy reformokra van szükség, hogy akár gazdasági, akár politikai, akár morális oldaláról nézzük az életet, nem lehet beérni azzal a rendszerrel, amely ma érvényben van, hanem sürgős átszervezésre, reformokra, intézmények megváltoztatására, a múltból visszamaradt és a mai kor igényeit már nem fedő intézmények megváltoztatására van szükség. Ebben a reformkorszakban Gömbös Gyula kormánya nem mutatkozott eddigelé refoi'mkormánynak, sőt — és ez egy komoly szemrehányás — ahogyan Bethlen István gróf kormányrajutásának talán első napjától kezdve arra törekedett, hogy visszaállítsa az 1914 előtti Magyarországot, úgy politikai, 'mint gazdasági struktúrájában, Gömbös Gyula igen t. barátom azóta, hogy átvette a kormányhatalmat, nem csinál egyébét, mint törekszik folytatni azt a politikát, amelyet annakidején Bethlen István gróf kezdeményezett és amelynek Gömbös Gyula akarva-nemakarva egyszerűen folytatójává, vált. (Ügy van! balfelöl.) Eu tehát az igen t. kormány működésében elsősorban azt hiányolom, hogy a bátor, nemzeti irányú, megfontolt népies reformpolitika helyett egy a világháború előtti korszakba viszszanyúló, már akkor sem időszerű, már akkor sem a kor magaslatán álló, de azóta egy világháború, kétszeres forradalom és az egész világ gazdasági átalakulása következtében már messze túlhaladott, idejétmúlt, reakcionárius gazdasági és belpolitikának szolgálatába állanak és megakadáyozzák az ország népies erőinek szabad kibontakozását. Igen t. Ház! Pedig könnyű volna, könynyeíb'b volna ma, mint valaha volt, azt a reformpolitikát jól csinálni, mert a mai kormányzatnak újból olyan lehetőségei nyíltak és nyílnak a mai viszonyok következtében, amilyenekkel csak annak idején 1921—1924-ben, vagyis a forradalmak és a stabilizáció közti időkben az első Bethlen-kormány rendelkezett. A helyzet az, hogy ma megint nem úr a nagytőke az országban, csak akkor, ha a kormány akarja. Az a banktőke, amely maga is a moratoriális rendelkezések, bankszempontból azt mondhatnám, áldásait kénytelen igénybevenni, az a banktőke, amely még hosszú ideig egyetlen fillér külföldi kölcsönt az országnak, sajnos, nem fog hozni, mert nem hozhat, az a banktőke ma egyetlenegy cérnaszálon lóg, amely cérnaszálnak vége a Nemzeti Bank kormányzójának kezében van, ez az egész ingó banktőke, vagyon és politikai befolyás, ma tulajdonképpen nem befolyás, semmiféle körülmények között n«m veszedelem, nem irányíthat, nem parancsolhat ebben az országban, ha van olyan kormány, amely kétségtelenül meglevő hatalmával élni is akar. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Én nem azt kifogásolom, hogy a kormány talán itt-ott belenyúl vagy beleavatkozik a gazdasági élet irányításába; azt kifogásolom, hogy nem él a hatalmával, (Ügy van! balfelöl.) nem használja fel abból a szempontból, ahogyan fel kellene használnia. E felhasználás szempontjának legelsősorban annak kell lennie, hogy az ország gazdasági rendjét, jogi rendjét és erkölcsi rendjét harmóniába kell hozni egymással, (Ügy van! a baloldalon.) össze kell hangolni és nem szabad megengedni, — a programúiban benne van, de a való életben nincs megvalósítva — hogy az öncélú nagytőkés érdekeltségek fejőstehén módjára használják ki az államot (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) és zsákmány területnek tekintsék az országnak amúgy is elsivatagosodó talaját. Függ ma a kormányzat az ipari kartellektől és nagyvállalatoktól? Ma, amikor a devizagazdálkodás kötött rendje, egy talán nem na; gyón messzemenő, de hatásosan használható