Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

. Áz országgyűlés képviselőházának . konzekvenciáját annak, hogy ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy nekünk egy józan és mérsékelt autarkiára kell áttérnünk. Át kell térnünk nemcsak ezen teoretikus elgondolás miatt, hanem egyszerűen azért, mert ez az autarkikus törekvés itt van, ez egy adottság, amellyel szemben mi nem zárkózhatunk el. Teljesen lehetetlenség, hogy mi legyünk végeredményben az úgynevezett Schwarzer Péterek, a Fekete Péterek, amikor körülöttünk minden állani ebben az irányzatban van benn. Én azonban azt godolnám, hogy egy józan autarkiára kell áttérnünk, amelyek princípiumait talán három pontban foglalhatnám össze. Elő kell vennünk mindenesetre a mi külkereskedelmi statisztikánkat és ezen az alapon meg kell állapítanunk azt, hogy mi az, amit a belső fogyasztás szempontjából mi a belföldön feltétlenül elő tudunk állítani, s hogy a nem okvetlenül szükséges cikkek helyett mi tudunk, kvázi pótanyagként, előállítani. A másik oldalon meg kell állapítanunk azt, hogy mi az, amit feltétlenül importálnunk kell a belső termelés szempontjából. Hiszen kétségtelen, hogy nagyon jó dolog az, ha exportálni tudok, de hogy csak azért exportáljak, hogy az importot megfizessem, ez nem volna logikus, nem is beszélve arról, hogy minden megspórolt import a belföldön vásárló erővé alakul át. A harmadik szempont r talán az lehetne, hogy szem előtt tartsuk ennél a berendezkedésnél azt, hogy melyek azok a gazdasági területek, amelyekkel a fejlődés rendjén nagyobb autarkiában kell kétségtelenül egyesülnünk és ezért a mi kereskedelmi politikánkat olyan irányba vigyük, hogy kvázi ennek az egyesülési folyamatnak az útját ne akadályozzuk meg, sőt ellenkezőleg, azt talán megkönnyítsük. (Sándor Pál: A két első pont ellentétben van a harmadikkal.) En azt hiszem. Nekem elég jól vált az agyam, talán még frissebben, mint t. képviselőtársamé, de én nem látom ezt az ellentétet. (Derültség jobbfelől.) Meg kell azonban állapítanom azt, hogyha ezen az úton haladunk, akkor feltétlenül ki kell dolgoznunk egy gazdaságpolitikai tervet, amely kétségtelenül a termelés _ átalakítását fogja maga után vonni és pedig úgy mezőgazdasági, mint ipari téren is. Bizonyos dolog, hogy vannak olyan ipari üzemeink, amelyeknek nincsenek megadva természetes előfeltételeik és vannak olyan iparágaink, amelyeknek természetes előfeltételei adva vannak. Vannak olyan iparágaink, amelyek nem rentábilisak és az az érdekes, hogy ezek a nem rentábilis iparágak még ma is minden áron élni akarnak és nem hajlandók mérlegeikben azokat a leírásokat végezni, amelyeket meg kellene tenniök. (Sándor Pál: Arra való a kartell!) Bocsánatot kérek, én tavaly egyszer erre vonatkozólag egy példát felhoztam. Itt van a mi malomiparunk, amely kapacitásának 30%-át nem dolgozza ki, ellenben vonszol magával egy 70%-os holt tőkét. Hogyan tudom elképzelni, hogy egy holt tőkének a rentabilitását biztosíthatom? Ez kétségtelenül kiütközik , az árkalkulációban (Sándor Pál: Ez igaz!) és kiütközik a bankok mérlegében, aminthogy a malomipar részvényeinek nagy része a tárcáikban van. Nem azt mondom tehát, hogy jogszabályokkal lehet ilyen kérdést megoldani. De amikor nezőgazdaság, amely tudvalévőleg vagyonmérleget nem szokott felállítani, kénytelen önmagában az értékek leromlása rendjén vagyonát 60—70%-kai a normális értékek alá értékelni, ugyanakkor az iparvállalatoknál, bár 97. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. 201> koncedálom, hogy tartalékolnak, olyan tételt látunk a vagyonmérlegben, amely a rentabilitási princípium miatt kiütközik a mérlegből. (Sándor Pál: Változtassák meg a vámvédelmet!) Nagyon megtisztel t. képviselőtársam, hogy szóra méltatja igénytelen felszólalásomat, de kértem, hogy méltóztassék később reflektálni mert ezek nem olyan egyszerű problémák, amelyekről csak úgy kapásból lehetne beszélni. Szóval, mondom, nem jogszabályokkal lehet ezt megoldani, de itt van például az a tény, hogy a részvénytársaságok nem fizetnek vagyonadót. Ha például a részvénytársaságoknak vagyonadót kellene fizetniök, kérdem, nem írnák-e le ész nélkül a holt tőkét? (Ulain Ferenc: Hiszen ma is csinálják!) Nem csinálják eléggé t. képviselő úr! Csak azt akartam ezzel mondani, hogyha egész termelésünk átszervezéséről van szó, úgy ipari, mint mezőgazdasági termelésünk átszervezéséről, akkor itt egy koncepciózus tervet kell felállítani és pedig a külkereskedelmi statisztikánk alapján, ami lehetséges, és ehhez a tervhez kell idomítanunk egész kereskedelmi politikánkat, vámpolitikánkat, tarifapolitikánkat, egész hitelpolitikánkat, budgetáris politikánkat, sőt merem állítani, hogy egész jogszabályalkotási tevékenységünket is

; mert ez a terv lesz a kiindulópontja és forrása annak az átalakulási folyamatnak, amelyen ma az egész világ úgyis keresztülmegy és amelyen Magyarországnak is keresztül kell mennie, a termelés, értékesítés és általában az egész gazdasági élet új berendezése szempontjából. Ne méltóztassanak attól félni, hogy ez tervgazdaság. Ez nem tervgazdaság, ez a gazdasági életnek csupán tervszerű irányítása, amely szemben a liberális iskola teóriáival, igenis állami feladattá vált. Ez nem jelenti a kapitalista világrend végét, ellenkezőleg: a kapitalista termelés- reneszánszát, és csupán az útjai és eszközei mások annak a világrendnek, amelyben ma élünk, de amelyet éppen az ortodox liberális felfogás nem akar elismerni. Kétségtelen, hogy ilyen termelési pro| gramm felállításával, amely szociális szemI pontból hihetetlen rétegeltolódásokat is fog eredményezni, egy bizonyos munkanéküliség is jár, amely speciálisan ebből az okból fog keletkezni. Es ennél a pontnál kapcsolom bele azt a, azt hiszem, az egész ország által egyetemes nemzeti érdekként elismert programmpontot, amely a nemzeti munkatervben is benne van, tudniillik a telepítés gondolatát. Ez a telepítés nem csupán agrárszociális vagy szociális szempontból szükséges, ez szükséges a gazdasági élet megélénkítése szempontjából is, mert új fogyasztókat ad; szükséges t budgetáris szempontból is, mert ennek a révén igen tekintélyes számát azoknak a közalkalmazottaknak, akik ma akár nyugdíj, akár fizetés formájában budgetünk személyi kiadási oldalát nyomják, biztos exisztenciához juttatjuk. Azt mondják, hogy e telepítési programm megvalósításának az a legnagyobb akadálya, hogy nincs pénz. (Az elnöki széket Bessenyei Zénó foglalja el.) Mire kellene pénz? A telepítés szempontjából igényibe veendő területek megváltására és arra az első instrukcióra, vagyis arra az első berendezkedésre, amely en ez a telepített exisztencia megindul, mert újabb földreformot — azt hiszem — ma már közöttünk senki sem ki-