Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

Az országgyűlés képviselőházának selőtársaim, ha azt mélyebben boncoljuk és a sorok közt is olvasunk, sok olyan elv érvényesülését látom, amely elvek érvényesülése nélkül ezt a nemzeti munkatervet kellő tempóban és kellő eredménnyel talán nem is lehet keresztülvinni. őszintén meg kell azonban vallanom, hogy akkor, amikor a költségvetés indokolását elolvastam, ezeknek az elveknek érvényesülését nem láttam teljes tisztaságukban az egyes reszortok költségvetéseinek indokolásában, lehet azért, mert hiszen a kormánynak nem igen volt még ideje ezeknek az elveknek minden reszortban való keresztülvitelét de facto szorgalmazni és végrehajtani, lehet azért, mert ezek az elvek talán még idegenek a magyar közvélemény előtt is. Ezek az elvek, amelyeket — mint mondottam — a sorok között felfedezni vélek, abból az elgondolásból kell," hogy fakadjanak, amire egyébként a kultuszminiszter úr is célzott felszólalásában, sőt a pénzügyminiszter úr is említette, hogy ma a világnézetek olyan harcában áll az emberiség, ma olyan sorsforduló előtt áll az emberiség, hogy a legutóbbi 30—40 év alatt — tehát nem is emheröltŐ alatt — olyan szellemi és lelki átalakuláson ment keresztül azokkal az elvekkel szemben, azokkal a szemléletekkel szemben, amelyeket különösen a gazdasági ési szociális életben addig tabuként tisztelt, hogyha — mondom — nem áll a kormányzat teljes őszinteséggel és bátorsággal ezeknek az elveknek plattformjára, akkor félek attól, hogy a nemzeti munkaterv megvalósítása csak igen döcögve fog előremenni. Azt mondottam, hogy elvi álláspontot kell elfoglalni gazdaságpolitikai szempontból és ez — nyiltan meg kell mondanunk — az, hogy az úgynevezett liberális gazdasági iskola túlélte önmagát. A liberális gazdasági iskola által hirdetett gazdasági szabadság, a liberális gazdasági iskola princípiumai, azok az elvek, amelyek úgyszólván tartói, pillérei voltak egy körülbelül 150 év óta fennálló gazdasági világrendnek, megváltoztak, átalakultak, anakronizmusokká váltak, részben már nem is léteznek. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a gazdasági liberalizmus a maga teljességében, a maga ortodoxiájában, sőt még egy enyhébb formájában is valaha is életre fog még kelni az emberiség történetében. , Nem akarok teoretikus fejtegetésekbe bocsátkozni, (Jánossy Gábor: Ez pedig merész volt!) de néhány példával szeretném megvilágítani azt, hogy miképpen alakul át a fejlődés folyamán az a tabuként tisztelt laisser fairé, laisser aller gondolata,^ a szabadverseny, az erők szabad érvényesülésének gondolata. Tudvalevő, hogy a kapitalista világrend gyermekkorában az állami élet és a gazdasági élet egymástól teljesen elkülönített két érdekszféra volt, csupán a nemzeti öntudat felébredése révén alakultak át^ ezek a fogalmak először politikai vonatkozásban, — amennyiben megalakultak a nemzeti államok — majd pedig gazdaságpolitikai vonatkozásban is. Ez az átalakulás legelőször a nemzetközi forgalomban jelentkezett, mert a külkereskedelem hovatovább állami privilégiummá vált. A nemzeti államok kialakulása rendjén egyik állani a másikkal szemben önálló egységként jelentkezett és a nemzetközi kereskedelemben a laisser fairé, laisser aller, az erők szabad érvényesülésének elve tulajdonképpen állami kontroll alatt állott. De befelé is megnyilvánult ez a fejlődési folyamat, mert vannak addig a magángazda7. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. 203 ság területébe és feladatkörébe tartozott olyan terrénumok, amelyek egyszerűen állami feladatokká deklaráltattak, amilyen például a közlekedés, a posta, az elektriíikálás és a fejlődés rendjén azután egyéb olyan területek is, ahol már nem arról volt szó, hogy ez, vagy az a gazdasági terület állami feladat-e, vagy a magángazdaság feladatkörébe tartozik, hanem ma már csupán arról van szó, hol lehet megvonni a helyes határvonalat abban, hogy melyik gazdasági tevékenység állami feladat és melyik gazdasági tevékenység tartozik kizárólag a magángazdaság körébe. (Ügy van! jobbfelöl.) Méltóztassék megnézni a fejlődés menetét. Hiszen a magántulajdon intézménye, a szerződés szentségének fogalma is nagy átalakulásokon ment keresztül és pedig nemcsak a háborús szükség, vagy az úgynevezett végveszély miatt. Méltóztassék megnézni a kisajátítási jogon túlmenőleg mindazokat az intézkedéseket, amelyek az ingatlan tulajdonnál, a vételi ügyleteknél, a bérleti ügyleteknél, a haszonbérleti ügyleteknél mindenütt a világon érintették az eddigi rendet. Méltóztassanak megnézni, milyen intézkedések történtek közérdek címén az ingótőkével szemben a kamatszabályozás terén és méltóztassanak .megnézni, hogy hol érvényesülhet a szabadverseny, az erők szabad érvényesülése akkor, amikor legutóbb nálunk is hoztak már olyan törvényt, az iparfejlesztési törvényt, ahol védendő iparokról van szó. Lehet akkor beszélni arról, hogy a liberális gazdasági iskola princípiumai ennek a fejlődésnek rendjén intakt megmaradtak? Átalakult ez az iskola minden vonatkozásában. (Sándor Pál: Onnan jön a világ nyomora!) Azt mondom Sándor Pál t. képviselőtársamnak, hogy azok, akik a liberális gazdasági iskola teóriához ortodox módon ragaszkodnak, nem liberálisok, hanem reakcionáriusok, egyáltalában bitorolják a > liberális szót, amely politikailag már nem jelent semmit, mert a liberális politika tulajdonképpen mindent elért, amit programúiképpen kitűzött, gazdaságpolitikailag túlélte önmagát, ma legfeljebb csak grammatikai fogalom, jelent olyan haladó szellemű politikát, amely a realitásokkal számol és történelmi tradíciókban gyökerezvén, megy a fejlődés vonalán, szóval jelenti az evolúciót, szemben a progresszív politikai iskolával. Az én szememben minden úgynevezett liberális gazdasági politikus reakcionárius, aki homokba dugja a fejét és görcsösen, maradian ragaszkodik a meglévőhöz és nem akarja meglátni a kor szellemét. (Sándor Pál: Tehát jön a bolsevizmus! — Zaj a jobboldalon.) Nagy különbség van a bolsevizmus és a liberalizmus között, széles skálája van köztük a lehetőségeknek. De éppen így vagyunk a szabadj verseny egy másik terrénumával is. Itt van például az árak mindent kiegyenlítő hatású princípiuma, a kereslet és kínálat elve. Maga a liberális gazdasági iskola rakott féket ennek az elvnek érvényesülésére, mert a kartellekben, a trösztökben, a szindikátusokban, sőt amennyiben gazdaságpolitikai célokat tűznek maguk elé, a szakszervezetekben is a kereslet és kínálat mindent kiegyenlítő hatását egyszerűen nullifikálja. (Sándor Pál: Ez a bolsevizmus előfutárja! Államszocializmus! — Kabók Lajos közbeszól.) Bocsánatot kérek, én nem támadom ezért sem a trösztöket, sem a kartelleket, sem a szakszervezeteket, ezzel csak bizonyítani kívánom, hogy a gazdasági fejlődés rendjén ter-