Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-193
10 Az országgyűlés képviselőházának akiknek ez nem szabad! Talán bizonyos titkos összeköttetéseket szereznek!) Most még csak pár megjegyzést .akarok megtenni, abból indulva ki, hogy véleményem szerint a hadseregnek, a nemzetnek nemcsak akkor teszünk szolgálatot, ha mindent jónak találunk, hanem akkor is, ha jogos kritikát gyakorolunk és ezáltal az esetleges kilengéseket, sőt a szükségtelen látszatokat a minimumra csökkentjük. Megnéztem hadseregünk szervezetét, összehasonlításokat csináltam a szomszéd államok hadseregével, a francia hadsereggel, azonkívül a régi oszrák-magyar hadsereggel ós kénytelen voltam megállapítani, hogy aránytalanul nagyobb számban rendelkezünk tábornokokkal, mint ezek a más hadseregek. Azt hiszem e tekintetben fokozatos leépítésre volna szükség. Azonkívül megfontolásra ajánlom a kormánynak, nem volna-e talán célszerű — hiszen csak látszatról van szó — gondoskodni arról, hogy akik idejönnek ebbe az országba, anélkül, hogy ezt az országot ismernék, ne lássanak annyi uniformist. (Ellenmondások jobbfelől. — Szilágyi Lajos: Alig lehet látni!) Határozottan állítom, nagyon sok külföldi mondotta nekem, hogy hiába mondanak maguk akármit, hiszen a maguk országa feudális ország, ott még a régi feudális parádét látjuk, azonkívül annyi tábornokot, törzstisztet az uceákon általában ... (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nyugdíjasok! — Zaj jobbfelől.) Ki mondja meg azt"? Nincs nyugdíjas jelvény, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nem adhatok sárga foltot!) A miniszterelnök úr nagyon jól tudja, hogy Angliában még aktív tisztek sem igen járnak ^uniformisban és ez nincs a tekintély rovására, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nincs annyi pénze a hadseregnek, hogy kétféle ruhát adjon!) Az uniformis tekintetében nagyon szeretném, ha itt mérséklődnének az igények és egyszerűbbé tennők a katonai ruhákat, azt hiszem, arra megint nagyon sok példa van, hogy az egyszerű formaruha, vagy az egyszerű formaruhához hasontó ruha megfelel még a legmagasabb parádék céljaira is, olyan hadseregeknél, amely hadseregek kedvezőbb gazdasági viszonyban levő országok békéjének fenntartására és háborús céljainak megvalósítására szolgálnak. E tekintetben tehát azt hiszem, itt még lehetne valamit tenni, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Csak az olasz hadseregről lehet szó!) Azt hiszem, a belgánál is így van. Lehet, hogy újabban megváltoztatták, de amikor legutóbb kint voltam, a legegyszerűbb ruhában jelentek meg a tábornokok a királyi fogadtatáson és ez nem vált a hadsereg hátrányára, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Az ő pénzükből megy!) Itt van egy másik dolog, amely, azt hiszem, ennél jelentőségében fontosabb, habár nagyon sokszor az előbbinek is van fontossága, különösen a szociális kérdések megoldása szempontjából. A másik, amit már a bizottságban nehezményeztem és amit kénytelen vagyok itt felhozni, az, hogy véleményem szerint egyszer már nálunk is meg kellene próbálni a közigazgatási állami tisztviselők és a katonák fizetése közt bizonyos nagyobb egyenlőséget teremteni, mint amilyen most van. A helyzet ma az, hogy a Ludovikából kikerült hadnagynak általában több fizetése van, mint olyan fogalmazási tisztviselőknek, akik esetleg 12 év óta vannak már a X. fizetési osztályban és akik a háborúban már mint tar193. ülése 1933 június 6-án, kedden. talékos tisztek szerepeltek. Azt hiszem, kívánatos volna, hogy egy színvonalra hozzuk a fizetéseket, amennyire lehet, hiszen az egész vonalon ez nem lehetséges. (Fráter Jenő: Hány évig marad az a ludovikás ugyanabban a fizetési osztályban 1 ! 10—12 évig!) Nagyon sok esetben még altisztek is vannak olyanok, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ha sok gyermeke van, igen!) akik magasabb illetményeket kapnak, mint főiskolát végzett és bírói funkciót teljesítő polgári tisztviselők, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: De 40 szolgálati év után!) Az idő rövidsége most nem engedi meg, hogy részletesen foglalkozzam ezzel; csak azt mondom, hogy ez végeredményben nem nagyon mozdítja elő a szociális békét és megértést, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ha az altisztnek nagyobb fizetése van?) A miniszterelnök úr jól tudja és ha nem tudná, meg kellene tanulnia, hogy az irigység és féltékenység akármilyen nemzeti egység jelszava mellett sem irtható ki az emberi természetből, ezek a megkülönböztetések pedig a szociális ellentéteket kétségtelenül növelik és nem csökkentik. Szeretném továbbá, ha a jövőben a katonai képzőintézetekbe nagyobb mértékben vonatnának be az összlakosságból az arra alkalmas fiatal egyének. Statisztikával nem rendelkezem, de talán mégis fel vagyok jogosítva arra, hogy véleményt mondjak e tekintetben. Véleményem szerint pedig a katonai képzőintézetekben a katonatisztek és altisztek gyermekei nagyobb arányban neveltetnek, mint amilyen arány számuknál fogva őket megilletné. {Egy hang jobbfelől: Ez természetes!) En nem azt következtetem, hogy ez természetes; én azt hiszem, hogy különösen olyan országnak, amelynek kicsi a hadserege és kicsi a nemzeti létszáma, törekednie kellene a lehető legalkalmasabbakat a legtágabb körből odavinni. Ez volna egy általános szempont. Természetes, hogy még mindig less bizonyos meg: különböztetés, illetőleg nem megkülönböztetés, hanem az egyéni ismeretség az egyébként egyenlő igényjogosultak elbírálásánál többékevésbbé számba jöhet; (Egy hang balfelől: Protekció!) mindenesetre szeretnék néhány lépést a másik irányzat felé. Ami az előttem szólott képviselő urnák azokat a szavait illeti; hogy az egységespárt a zsoldoshadseregrendszer ellen foglal állást, én nem hiszem, hogy ebben az országban lenne komolyan gondolkozó egyén, aki mást akarna, mint az általános védkötelezettséget, vagy pedig — ha lehetséges — a miliciának egy formáját. Kétségtelen, hogy a kormánynak véleményem szerint sokkal jobban kellene hangsúlyoznia azt, hogy ennek az országnak mai gazdasági berendezkedése nem bírja el, vagy nagyon nehezen bírja el ezeket a terheket. Amellett, ha a hadseregnek teljesítőképességét tekintjük, azt hiszem, ez minimális azon feladatok szempontjából, amelyeket ennek a hadseregnek is esetleg meg kell oldania, mert hiszen a belbéke fenntartásán kívül a hadseregre vár egy esetleges támadás ideig-óráig való feltartóztatása. Kernelem, hogy hadseregünk ennek a feladatnak meg tud felelni; én azonban arra kérem a kormányt, hogy minden alkalommal az eddiginél fokozottabban figyelmeztesse az illetékes köröket arra, ho^y ennek a mai megoldásnak nagyon súlyos veszélyei vannak és lehetnek minden jövő konstelláció tekintetében is. Kétségtelen, hogy minél szegényebb egy
