Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

Az országgyűlés képviselőházának akik ma a fejük tetején táncolnak a kráteren vagy a vulkánon, végre majd lábraállnának és lábraállítanák a szenvedő emberiséget. T. Képviselőház! Felforgatták a világot, országokat úgy daraboltak szét, mint ahogy a szakácsné trancsírozza a csirkét. Ezek az emberek a maguk elvakultságában, bosszútól vezéreltetve, a földrajzot nem ismerve, diktálták a békét. Clemenceau például a második elemiben elégtelent kapott volna, mert Temesvárt nem tudta megtalálni a térképen, amikor pedig már ujjal mutogattak, hogy hol van az a Temesvár. Amikor ilyen emberek merészkedtek békeszerződéseket diktálni, akik nem tudták, hogy mit csinálnak, akkor ne csodálkozzék ebben a világban senki, hogy itt emberek szenvednek, mert az emberi korlátoltság, az emberi gonoszság nyomorékká tette őket, sőt nyomorékká tette az egész világot. De sajnos, ebben a szenvedő nagyvilágban a legnagyobb szerencsétlenség bennünket ért, akiket megcsonkítottak, bennünket jóhiszemű, mindig 'becsületes, hűséges, szövetséges magyarokat; (Jánossy Gábor: Ebben igaza van!) minket, akik sohasem voltunk árulók, akik soha nem néztük azt, hogy mit hoz a konyhákra az állásfoglalásunk, akiket mindig csak a becsület vezetett az egyenes úton, s ha valakinek barátjai voltunk, ott pusztultunk vele, de a hűséget meg nem szegtük. (Ügy van! Ügy van! — Erdélyi Aladár: És most a barátok jutalmaznak!) Hangsúlyozom és aláhúzottan hangsúlyozom, hogy a későbbiekben majd barátainkra appellálok, egyelőre volt ellenségeinket hívtam tetemre és igyekeztem lelkiismeretüket felhívni, felrázni, hogy ne aludjon, hanem legyen megint emberi tisztesség és az ember legyen megint ember ebben a világban, Amíg tehát jóvá nem teszik azt, amit elhibáztak, addig nem lehet rend. Ezt nem azért mondom, hogy itt hatást keltsek, hanem azért, mert minden magyar embernek, minden pártállású magyar embernek minden megnyilatkozásában, igenis, le kell szögeznie magát amellett, hogy revízió nélkül nincs boldogulás, itt nincs élet, és odakünn nincs nyugalom és békesség. (Ügy van! Ügy van!) Én jobboldali szélsőséges ember vagyok, azért tehát, amit én mondok, nem felel a miniszterelnök úr, csak én felelek. Mondom tehát, hogyha nem megy másként, kútmérgezők leszünk, járjuk Európát és mérgezzük,, amíg hazánkat vissza nem szerezzük, de nem tűrjük az igazságtalanságot. Felhívjuk a világ sorsát intézőknek figyelmét arra, hogy nem lehet egy nemzetet halálra ítélni. Öljenek meg 24 óra alatt bennünket, de ne ítéljenek éhhalálra, hogy így elsorvadjunk és elpusztuljunk. Ezzel a kérdéssel tovább nem foglalkozom. Egy kicsit talán elragadott a szenvedély, de az a szerb börtön jutott eszembe, amelyben ültem, talán az a bitófa, amely alól menekültem. Ilyen börtönviselt száz- és százezer vari ebben az országban és ha egyszer mi, börtönviseltek összefogunk, ha egyszer azok, akik a bitófa alól menekültünk, összefogunk, akkor valóban az lesz ebből az országból, amit akarnak csinálni belőle, mi Balkánt csinálunk belőle. Figyelmeztetem a külföldi hatalmasságokat, ne tolják el a Balkánt Budapestre. Most pedig rátérek arra a témára, amelyről előttem szólott t. képviselőtársam beszélt, de amellyel én csak röviden fogok foglalkozni. Ha csak pártonkívüli képviselő lennék, e kérdéssel nem foglalkoznám, de mivel egy moz97. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. 197 galomnak az élén állok, egy mozgalomnak vagyok az embere, a nemzeti szocialista mozgalomnak, kötelességem, nehogy kertelésnek lássék, a mozgalom álláspontját a királykérdésben leszögezni.^ (Halljuk! Halljuk!) Nagyban és egészben osztom a miniszter elnök úr álláspontját ebben a kérdésben. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) Király kérdést a mi mozgalmunk momentán nem ismer. Ebben a mozgalomban szeretettel vannak és lehetnek legitimisták, épp olyan szeretettel vannak szabadkirályválasztók. Ebben a mozgalomban sem pro, sem kontra propaganda nem történhetik. Mi ezt a kérdést momentán nem tartjuk időszerűnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne két hét, vagy három hónap múlva megoldani. Ezt mindenesetre azoknak r lelkiismeretére kell bíznom, akik jobban belelátnak a külföldi kártyákba, akik tudják, hogy mikor kell ezt a kérdést szőnyegre hozni. Meg vagyok győződve arról, hogy akárki legyen is ennek az országnak kormányelnöke, bármely állásponton legyen is, állandóan figyelemmel kell kísérnie ezt a kérdést. Mi valamennyien, akik itt polgári alapon állunk, mi nemzeti szocialisták, az apostoli királyság elvi álláspontján állunk s mindhalálig azon is maradunk. Köztársaságot nem akarunk. Figyelmet kell vetnünk arra is, hogy ez a mai állapot, ez a királynélküli királyság sokáig, a végletekig nem tartható fenn. Amint a külföldi helyzet és az ország belső helyzete megengedi, igenis, foglalkoznunk kell ezzel a kérdéssel. Igen kívánatosnak tartom, hogy mindaddig, amíg ez a kérdés nem nyer megoldást, legalább is az előkészítés stádiumába kerüljön. Ezt a kérdést állandóan figyelemmel kell kísérnünk és nézetem szerint, rajtaütés, szerűen kell megoldanunk akkor, amikor a nemzet érdeke megkívánja. (Erdélyi Aladár: Kik között üthetünk mi szét?) Mindenkin rajtaüthetünk, csak a nemzeten ne üssünk. (Erdélyi Aladár: Ez helyes!) T. Képviselőház! Mi már 1920-ban átestünk egy bizonyos 'betegségen, az általam keresztény kurzusnak mondott időben. Ez a szó nem az én kitalálásom, liberális ólaidról származik ez a meghatározás, de, sajnos, alá kell nekem is írnom. Mi volt akkor a keresztény tömegek széthúzásának, szétmállásának, szétválásának az okai Az, hogy azok közé, akik a keresztény világnézetben, pozitív keresztény politikában egy véleményen voltak, belevágták a királykérdést: azonnal széjjelmentünk, szembenállottunk egymással, míg ellenfeleink, a szabadkőműves irányzatúak mindenütt elhelyezkedtek. Ott voltak a szabadkirályválasztó táborban, szép számmal voltak a legitimisták között, a köztársasági pártok között is elhelyezkedtek és nevettek azon, hogy mi a keresztény egységet a királykérdés közbeékelésével megbontani engedjük. Hova jutottunk t. Képviselőház? Oda, hogy ma már mindenről lehet beszélni, csak keresztény irányzatról nem. Már maga a miniszterelnök úr, a volt fajvédő vezér is, revízió alá vette álláspontját a zsidókérdésben. (Simon András: A nemzeti keresztény irányzatot kell megteremteni!) Kérem, én a miniszterelnök urat citáltam! (Simon András: Bosszul!) Nem rosszul, mert maga a miniszterelnök úr mondotta: a zsidókérdésben álláspontomat revízió alá vettem. Mint mondottam, a kormány állásfoglalását abszolúte nacionálisnak tartom. Semmi kifogásolnivalót nem találok benne, semmi kriti<