Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

160 Az országgyűlés képviselőházának 196. ülése 1933 június 9-én, pénteken. párhuzamosan halad a politikai kapcsolatok létesítésével, vagy^ a politikai kapcsolatok előzik meg a gazdasági kapcsolatok kimélyítését. Példa erre legutóbb éppen a kisantant esete. — Es ha már most azt kérdezi a miniszterelnök úr, amit közbeszólás formájában az elmúlt vita során egyíaben kérdezett, hogy egy ilyen közjogi kapcsolatnak a létesítése vájjon szükségessé teszi-e egy közös külügyiminisztert, akkor arra, megnyugtatásul azoknak, akik külügyminiszteri állásra pályáznak, azt kell mondanom, hogy nem teszi feltétlenül szükségessé. Éppen a kisantant példája mutatja, hogy nemcsak egy, sőt nem is kettő, hanem három, külügyminiszterre van szükség egy nagyhatalom létesítéséhez; még pedig elkerülhetetlenül szükség van azért, mert hiszen egy külügyminiszter fantáziája nem lett volna elég ahhoz, hogy azt a kisantant-féle nagyhatalmi elgondolást megkreálja. De nem tréfálok. Magyarország elmúlt történelme során kapcsolatos volt sok országgal. Kapcsolatban voltunk Lengyelországgal; kapcsolatban voltunk, még pedig igen hosszú időn keresztül a horvát-szlavon-dalmát 'királyságokkal is és azt hiszem, nincs ennek a Háznak egy tagja sem, aki visszautasítaná ennek a kapcsolatnak létesítését akkor és az esetre, ha és amikor ezek is netalán úgy kívánnák. Ami pedig speciálisan Bécset és az osztrák örökös tartományokat illeti, fel kell hívnom a figyelmet arra. hogy hiszen Béccsel voltunk bizonyos összeköttetésben Mátyás király idejében is; amire csak azért mutatok rá, hogy ismételten aláhúzzam és hangsúlyozzam, hogy a magyar bajoknak, a függetlenségi harcoknak oka nem Bécsben és nem az örökös tartományokban, hanem az impériunióknak abban a szellemében keresendő, amelyet új római birodalomnak vagy pangermanizmusnak, vagy pánszlávizmusnak szoktak nevezni. (Ügy van! Ügy van! a balközépen!) Az impérium gondolata, a pangermanizmus, a pánszlávizmus ellen irányult szükségképpen mindenkor a magyar politika és az impérium gondolata ellen irányult a függetlenségi harc és ez tehát nem zárja ki, s azt hiszem, hogy szükségessé és a magyar hivatásbetöltésnek egyik eszközévé teszi azt. hogy összeköttetésben, közjogi kapcsolatba kerüljünk a Duna völgyében lévő más népekkel és országokkal, olyan közjogi kapcsolatokba, amelyekben önálló ós független egyedek egyesülnek, hogy közös erővel mozdítsák elő' a maguk közös céljait. Hogy egy ilyen kapcsolattól nem. féltem a magyarság érvényesülését, ez azért van, mert sohasem tudnék nemzeten* inferioritásának az álláspontjára helyezkedni. (Helyeslés és taps a balközépen.) Nem tudok egyetérteni azokkal, akik azt mondják, hogy mi nem tudjuk megakadályozni az Anschlusst, az feltétlenül be fog következni előbb vagy utóbb, és ennélfogva nekünk olyan magatartást kell tanúsítanunk, hogy később ezért a magatartásunkért megkaphassuk a magunk jutalmát. Azt hiszem, hogy nem kell előkurzusokat tartani a jutalomvárásnak és az alkalmazkodás szellemének kinevelésére ós azt hiszem, hogy ebben a miniszterelnök úr ismét teljesen egyetért velem, hiszen csak a tegnapi napon mondotta egy beszédében azt, hogy «annyira nem süllyedt ez a nemzet és remélhetőleg nem is fog süllyedni, hogy kizárólag gazdasági érdekekért feláldozza a maga politikai érdekeit.» (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Ép a magam részéről is ezen az állásponton vagyok és azt hiszem, ha valamit kifejleszteni, ha valamire előkészülni, ha valamit erősíteni kell, akkor az a magyar államiság épülete és a gondolat, eszme és irányzat, amely azt tartja, hogy nekünk is érdemes, amint a mi őseinknek is érdemes volt küzdeni a nemzeti szuverenitásért és amely azt tartja, hogy becsületes dolog ebben a küzdelemben mindvégig kitartani. Nem érthetek egyet azokkal sem, — és Griger t. képviselőtársam egy órával ezelőtti beszédéből értesültem, hogy, hála Istennek, ezen a ponton is egy véleményen vagyok a miniszterelnök úrral — akik azt mondják, hogy az államfő kérdése ezidőszerint — habár csak ideiglenes törvényhozási intézkedéssel azonban kétségkívül mindnyájunk megnyugvására és megelégedésére van megoldva és hogy ennélfogva ma ezt a kérdést, az államfő kérdését, disputálni nem aktuális. Nem érthetek egyet azért, mert itt nem a jelenről, hanem az örökéletű nemzet jövőjének megalapozásáról van szó. (Ügy van! bal felől) Arról van szó, hogy elimináltassék annak a szüksége, hogy az államfői méltóság betöltésénél minduntalan a választás eszközéhez kelljen fordulni. A magyar nemzet valóban hálát adhat a sorsnak azért, hogy az 1920. év óta nem állott be újabb választás szükségessége. (Ügy van! balfelöl.) Mert azt hiszem, mindenki, aki a régi magyar történelmet ismeri és aki meggondolja, hogy milyen kényes és kritikus pozíciót foglalunk mi el itt a Duna völgyében, igazat fog nekem adni abban, hogy ilyen választások, különösen ha több követné egymást, vigasztalanul szétbontanák a nemzetet és engesztelhetetlen gyűlölettel szembeállítanák egymással a pártokat. (Ügy van! balfelől.) Nem az a baj e részben, vagy legalább is nem az a fő baj, hogy a kormány a maga hatalmával és befolyásával ránehezednék a választó parlamentre. A főbaj az, és ez ellen nincs meg a garancia lehetősége, hogy nem a magyar parlamentnek, nem a magyar kormánynak, sőt egyáltalán nem magyar tényezőnek az akarata és .befolyása fog érvényesülni ezeknél a választásoknál, hanem esetleg idegen tényezőnek a 'befolyása és akarata. Es ez a veszély fennáll annál is inkább és annál nagyobb mérvben, minél több jogot biztosítunk és minél szélesebb hatáskört adunk az államfőnek. Mert hiszen kétségtelen, hogy azt az igen kedvező alkalmat, amelyet valamely államfőnek élethossziglan való megválasztása ad, nem fogják elmulasztani azok, akiknek érdekükben áll, hogy egy nekik tetsző irányt biztosítsanak a magyar politikában. Ha pedig ez így van, vgay ha legalább is ennek veszélyétől jogaisan félni kell, akkor nézetem szerint össze kell fogni ennek a veszélynek megakadályozása érdekében mindenkinek; össze kell fognia annak meggátlására, hogy itt megnyíljék a megvesztegetésnek, a mérgezett fegyverekkel való harcnak, a gyűlölködésnek, a rágalmazásnak, a piszkolódásnak, a férfiatlanságnak egész kloakája

% Azoknak, akik állandóan tiszta közéletet akarnak biztosítani és azoknak, akik biztosítani akarják, hogy ez a nemzet mindig összefogható legyen a közös nagy célok érdekében való munkára, ,meg kell teremteni ok ennek a két posztulátumna/k az előfeltételét abban, hogy a főhatalom ne ideiglenes törvényhozáson és alkalmi választásokon, hanem a történelmi folytonosságnak megfelelően az örökletességen és a tradíciókon alapuljon. (Úgy van! a