Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-195

132 Az országgyűlés képviselőházának 1 álláspontja mellett kitart. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A külföldi adósságok kérdésében kritika tárgyává tették a kormány magatartását és bizonyos konkrét javaslatokat is helyeztek kilátásba, ezeket azonban nem találtam meg, kivéve egyet, amelyet azután, azt hiszem, Esterházy Móric igen t. képviselő úr is magáévá tett és amely a kamatoknak úgynevezett kötvényesítésében kulminál. Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam a pénzügyi bizottságban az appropriáció tárgyalásánál szóvátette ezt a kérdést és ott elhangzott felszólalásomra reflektált itt, amikor arra utalt, hogy az én ellenvetéseim nem erőtlenítik meg az ő felfogásának helyességét, mert ezek az ellenvetések szerinte egyrészt csak morálisak, másrészt pedig azon a mesgyén mozognak, hogy hiszen az ilyen eljárás csak növeli az adósságot. Azt hiszem, t. képviselőtársam, talán kissé félreértette felszólalásomat. Én nem annyira morális okokból voltam ellene annak, hogy ezeknek a kamatoknak kötvényesítésén keresztül az a végső adós, aki összefügg a hitelezők és adósok láncolatán keresztül a külföldi hitelezővel, ne fizessen, nem főleg morális szempontból voltam ez ellen, hanem egyszerűen abból a megfontolásból kiindulva, hogy egy fizetési kötelezettséget nem lehet attól a véletlen esetlegességtől függővé tennU hogy ezen a láncolaton keresztül végeredményben egy külföldi, vagy belföldi hitelezőhöz jutok-e, mert ha a külföldi hitelezővel szemben beszüntetem a fizetést, akkor nem tudóin, hogyan tarthatom fenn a belföldi hitelezővel szemben. A másik dolog az, hogy növeli az adósságot. Erre csak azt vagyok bátor közbevetni az ' igen t. képviselő úrnak az appropriáció tárgyalása alkalmával elhangzott bizottsági beszédére, hogy az ő javaslata sem jelent végleges megoldást, hanem egyszerűen csak azt jelenti, hogy a kamatokat hozzáírják az adóssághoz illetve kötvény formájába öltöztetik. Ennek következtében nem történik tulajdonképpen végleges rendezés, hanem az adósság akkumulálódik. Szembeállította ezt a jelenleg fennálló transzferkassza rendszerével és a kamatok kötvényesítését sokkal helyesebb rendszernek tüntette fel, mint a transzferkassza intézményét. A transzferkassza intézménye átmeneti intézmény volt és átmeneti intézmény ma is, amely természetszerűleg örök életű nem lehet, (Egy hang a baloldalon: Nagyon hosszú életű!) a transzferkasszának ez az intézménye azonban huzamosabb ideig funkcionálni tud, feltéve, hogy a transzferkasszába befizetett öszszegekkel, tehát a pénzeknek ezzel a visszaáramlásával., visszaszivattyúzásával szemben ellenkező áramlat is érvényesül és ugyanazok a pénzeik amelyek ilyen módon befizettetnek, a másik oldalon ismét kihelyeztetnek a gazdasági életben. Ha a külföldi hitelezők az ő részükre pengőben fizetett kamatösszegeket kihelyezik a magyar gazdasági életbe, akkor mi történik? Egyszerűen majdnem ugyanaz, mint a kötvényesítés esetében, a differencia csak az, hogy nem. az eredeti adós tartozik a kamatokkal, hanem más adós, ami sokkal egészségesebb állapot és a gazdasági élet cirkulációját sokkal jobban képes biztosítani. Végül pedig, ami azt illeti, hogy a kötvényesítés útján való megoldás új gondolat, vagy út ötlet volna, ott, ahol a helyzet a legnehezebb, az államnál erre az útra már úgyis rátértünk. Január havában voltam már bátor 5. ülése 1933 június 8-án, osütörtökön, arról beszélni, hogy a Népszövetség pénzügyi bizottsága maga is elismerte annak az eljárásnak jogosultságát, hogy a kamatok helyébe pénztárjegyeket helyezzünk a külföldi hitelezők alapjába, ami tulajdonképpen semmi egyéb, mint a kamatok kötvényesítése. (Friedrich István: Ügy sem fizet be az állam abba a transzferkasszába! Már hónapok óta nem fizet!) A gazdaadósságok terén... (Halljuk! Halljuk!) Igen t. Képviselőház, ne méltóztassanak nagyon kíváncsiak lenni erre, (Derültség.) mert a gazdaadósságok terén én a legutóbbi alkalommal azt a munkaprogrammot, melyet e probléma megoldása érdekében célirányosnak tartok, már körvonalaztaim. Ez a programm a kérdésnek alapos előkészítése, mert nemcsak impresszióm, hanem immár meggyőződésem is, hogy ezt a problémát még mindig nem ismerjük. Nem ismerjük ennek összes elágazásait teljesen, kimerítően, mert .mindaz, amit az urak felhoznak ... (Klein Antal: A miniszterelnök megígérte — Zaj. — Elnök csenget. — Friedrich István: Sohasem fogjuk ismerni! — Turchányi Egon: Ebben az esztendőben meglesz? — Jánossy Gábor: Hagyják, hadd fejezze be a mondatot! — Elnök csenget.) Égy probléma ismeretét állítani ellenzéki padokról sokkal^ könnyebb, mint miniszteri székből. Én szerényebb vagyok. (Elénk helyeslés és taps jobb felől. — Ulain Ferenc: Legalább az árveréseket függesszék fel! Most elviszik mindenkinek a gabonáját! Ez lehetetlen dolog!) Elnök: Csendet kérek! (Jánossy Gábor: Hadd mondja el a miniszter úr azt, amit akar! — Elnök csenget. — Friedrich István: Legalább pihen egy percig! Nem olyan nagy baj! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Csendet kérek! (Esztergályos János! Elhajtják a jószágot! — Jánossy Gábor: 16 kérdésre nem lehet egyszerre felelni! — Kun Béla: Egy kérdésre feleljen, szüntesse be az árveréseket! — Rassay Károly: Ez egy érdekes kérdés!) Csendet kérek a baloldalon! (Ugrón Gábor: Hadd feleljen! Engedjék meg, hogy feleljen! — Rassay Károly: Soha ilyen nyugodt tárgyalás nem volt! — Kun Béla közbeszól.) Csendet kérek, Kun képviselő úr! Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! Azt a munkát, amelyet szükségesnek tartok arra, hogy ezt a problémát összes vonatkozásaiban megismerjem, mert — ismétlem, én szerényebb vagyok — annak ellenére, hogy hónapok óta foglalkozom ezzel a problémával egy olyan helyen, ahol a kérdés szálai mégis több oldalról futnak össze, azt merem állítani, hogy nem ismerem a problémát összes vonatkozásaiban — mondom — azt a munkát, amely a probléma összes részleteinek teljes megismeréséhez és a helyes megoldás előkészítéséhez szükséges, folytatom. Folytatom energikusan és olyan gyorsan, ahogyan tudom, de nem fogok elhamarkodott megoldás kockázatába belemenni. (Helyeslés. — Ulain Ferenc: Tessék felfüggeszteni az árveréseket! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Imrédy Béla pénzügyminiszter: A túloldali szónokok egyike, azt hiszem Hegyinogi Kiss Pál igen t. képviselőtársam (Halljuk! Halljuk! balfelől.) — hogy úgy fejezzem ki magamat — kétségbevonta az. én információm helyességét, amikor a betétesek számáról beszéltem. Azóta bátor voltam felfrissíteni emlé-