Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-195

130 Az országgyűlés képviselőházának 195. ülése 1933 június 8-án, csütörtökön. sen tenni és nem jelenti azt, hogy nem lehet összegyűjteni azokat az adatokat, amelyek szükségesek lesznek azután ilyen nagyobb adóreform előkészítésére. Ennek következtében az adóreform terén két munka áll előttünk: adaptálása a jelenleg meglévő rendszernek a változó viszonyokhoz a a szociális és gazdasági követelményekhez és^ a másik: előkészítés és az anyag összegyűjtése egy később megvalósítandó nagyobbszahású adóreform részére. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. felszólaló képviselő urak az egyes adónemek közül a társulati adó kérdésével foglalkoztak és azonkívül egyes fogyasztási adók kérdésével. A társulati adó kérdését illetően a helyzet az, hogy a ma fennálló törvények talán kisebb-nagyobb módosításokkal, amelyeket szóvátettek ketten is a felszólalók közül erről az oldalról, véleményem szerint megfelelőek, azonban a végrehajtás terén az a baj, hogy nem rendelkezünk elég megfelelő szakképzett közeggel, aki a kivetésnél a kincstár, vagyis a közérdek szempontjait teljes mértékben érvényesíteni tudná. A társulati adóvallomások elbírálása ugyanis rendkívül nagy gazdasági és könyvviteli ismereteket igényel ós a magam részéről azon leszek, hogy erre a célra egy olyan megfelelő tisztviselői kar képeztessék ki, amely hivatva lesz ennek az adónemnek tökéletesebb kimunkálására. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A fogyasztási adók közül az igen t. túloldal részéről az ólesztőadó tétetett elsősorban kritika, mondhatnám, támadás tárgyává. Igen t. Ház! Ezen némileg csodálkoztam, mert akkor, amikor egy adórendelettel, anélkül, hogy az árakban bármiféle emelés történt volna, egy adótételt körülbelül megnégyszerezünk, nem tudom megérteni, hogy itt hol lehet kartellvédelmet felfedezni. Az, hogy itt egy differenciális adótétel léptettetett életbe, amely a meglévő vállalatokat védi új vállalatok alapításával szemben, (Andaházi Kasnya Béla: Erősen!) a következőkben leli magyarázatát: Először is legyen szabad rekti fikálnom egy részletet. Az a húsz aranykoronás adó, amelyet egy hektoliter szesz után vetettek ki a szeszadó alá eső élesztő gyáraknál, kilogrammokra átszámítva, körülbelül négy és fél fillért tesz ki és nem hármat, azonban, ettől eltekintve, jelentkezik egy differencia a 18H és 22 fillérre tett adótételek között. A 22 filléres adótétel csak olyan élesztőgyárakra vonatkozik, amelyek szeszgyártással nem foglalkoznak. Indokoltnak láttam a megkülönböztetést a következő oknál fogva: A miniszterelnök úr is mar több beszédében felemlítette, hogy a termelésnek bizonyos szerves, tervszerű irányítására van szükség. Erre különösen szükség van nálunk, ahol tőkeszegénység uralkodik és ahol nem kívánatos, hogy a meglevő kevés tőke olyan iparágakban helyezkedjék el, amelyek nemcsak az ország szükségletét képesek teljes mértékben ellátni, hanem még exportra is képesek lennének dolgozni. (Andaházi-Kasnva Béla: De miért román állampolgárnál? Ezt lehet csinálni magyar állampolgárnál is!) Ilyen politikának folytatása a nemzeti tőke elpocsékolása volna. Nem akartam azonban kizárni új gyárak felállítását és a differenciális adótételt azért vezettem be, hogy ilyen gyárak csak akkor keletkezhessenek, ha olyan termelési technikát tudnak használni, amely a termelési költségek lényeges, számottevő mérséklésével^ jár, mert akkor annak a kis adódifferenciának áthidalása az új gyár részére semmiféle nehézséget nem fog okozni. Ez a magyarázata annak, hogy az élesztőadónál akkor, amikor ezt az új adótételt bevezettem, amely hangsúlyozom, nagymértékben való megsokszorozása az eddigi adótehernek, (Elénk helyeslés balfelől) ezt a differenciát életbeléptettük. Bátor vagyok hozzáfűzni, hogy ennek a 14 filléres adótételnek megállapításánál az árelemzőbizottság véleményére támaszkodtam. Ez a vélemény úgy szólt, hogy a kalkulációk ilyen — 14—15 filléres — margenak fennállására, engednek következtetni és ezt a marget teljes egészében lefoglaltam a közösség részére. Azt hiszem, hogy ez egyáltalán nem nevezhető olyan politikának, amely kizárólagosan kartell-érdeket tartana szem előtt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ugyancsak az igen t. felszólaló képviselő úr volt szíves felemlíteni, hogy egy könyvnek megjelenését* amely a kartellek garázdálkodásaival — azt hiszem, ezt a szót méltóztatott használni — akart foglalkozni, nem engedtük meg. (Mozgás.) En nem gyakorlok cenzúrát, (Felkiáltások a baloldalon: A kolpártázsjogról volt szó) de nem tudok arról sem, hogy itt valamelyik minisztertársam cenzúrát gyakorolt volna. Mindenesetre azt hiszem, hogy Magyarországon bárki saját költségén megjelentetheti könyvét, ennek semmi akadálya nincs. Egyébként a sajtóban napról-napra lehet olvasni támadásokat kartellekkel, vállalatokkal szemben, amelyeknek legfeljebb esokorbagyüjtése lett volna ez a könyv. A t. túloldal részéről —- azt hiszem Éber Antal t. képviselőtársam részéről — szóvátétetett a forgalmi adónak a behozatalnál való lerovása tekintetében újabban észlelhető gyakorlat, amelyet ő burkolt vámemelésnek tekint, amennyiben a forgalmi adót szerinte nem a fennálló törvényes rendelkezéseknek megfelelően a számlaérték után vetik ki, hanem magasabb érték után. Ez a kérdés ismét azok közé a problémák közé tartozik, amelyek a tényállásnak, illető leg a tárgynak teljes ismeretét igénylik és ennek következtében az esetek összegyűjtésére és azok esetenkinti tárgyalására van szükség. Ami azonban az elvi kérdést illeti, egészen természetes, hogy a külföldről behozott áru forgalmiadótétele nem lehet kiseb'b, mint a belföldi áru forgalmiadója, ennek következtében a kivetésnek a forgalmi értékhez kell igazodnia és nem lehet teljes mértékben mindéi) esetben elfogadni a számlaértékeket. Egyébként is fennáll a lehetősége becslés kérésének, úgyhogy a hatóságok részéről ezen a téren esetleg észlelhető, túlzások kiküszöbölhetők lesznek. A dohányjövedék kérdésében néhány ízben már volt alkalmam a leglényegesebb problémákra kitérni. (Halljuk! Halljuk!) Ez alkalommal csak azt vagyok bátor azokhoz hozzáfűzni, hogy törekvésem minden tekintetben az, hogy kommerciálisabbá, kereskedelmibbé, üzletszerűbbé tegyem a dohányjövedék geszti óját és hogy az eladási szervezet tökéletesítésével és a kereskedelmi élet egyéb szokásainak átvételével, például ízlésesebb csomagolással és hasonló módokon igyekezzem á dohányjöve-dék bevételeit fokozni. A kincstári minisztérium hatáskörébe tartozik még, mint talán régi évszázados tradíciók maradványa, a bányászat és kohászat