Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-193
Az országgyűlés képviselőházának 193. ülése. 1933. évi június hó 6-án, kedden, Almásy László, Czettler Jenő és Bessenyey Zénó elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az 1933/34. évi állami költségvetés egyes tárcáinak tárgyalása és pedig a honvédelmi tárca tárgyalása. Felszólaltak: Farkas Elemér előadó, Andaházi-Kasnya Béla, Szilágyi Lajos, Farkas Tibör, Fráter Jenő, Malasits Géza, Gál Jenő, Kun Béla, Müller Antal, Hegymegi Kiss Pál, Friediich István, vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök, honvédelmi miniszter. Az 1. címhez (Központi igazgatás) Farkas Tibor. — A miniszterelnök benyújtja az 1933/34. évi hivatalos statisztikai munkatervről szóló jelentését. — A miniszterelnökségi tárca tárgyalása. Felszólaltak: Eubinek István előadó, Malasits Géza, Zsindely Ferenc, Fitz Arthur, Eckhardt Tibor, Túri Béla, Farkas Tibor, vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök. — A pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalása. Felszólalt: Temesváry Imre eló'adó. Személyes kérdésben felszólalt: Pakots József. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az interpellációs könyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A hormány részéről jelen vannak: vitéz Gömbös Gyula, Kánya Kálmán, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, Fabinyi Tihamér, Lázár Andor, Hóman Bálint. (Az ülés kezdődik délután 4 óra 3 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Patacsi Dénes jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Takách Géza jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Dinien Ödön jegyző úr. Bemutatom a t. Háznak Peyer Károly 'képviselő úr levelét, amelyben arravaló hivatkozással, hogy a Nemzetek Szövetsége munkaügyi konferenciájának tanácskozásain, mint a magyar delegáció tagja résztvesz, folyó évi június hó 8-ától kezdődően ötheti szabadságidő engedélyezését kéri. Méltóztatnak a kért szabadságot megadni? (Igen!) A Ház a kért szabadságot megadja. Napirendünk szerint következik a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalása. Az előadó Farkas Elemér képviselő úr, őt illeti a szó. Farkas Elemér előadó: T. Képviselőház! A honvédelmi költségvetést leszek bátor ismertetni, amely az ezévi költségvetéshez .képest 8*5 millió pengős csökkenést mutat fel. Később fogok foglalkozni azzal az általános kérdéssel, szabad-e és lehet-e egy nemzetnek, amely élni akarja a maga nemzeti életét, be akarja tölteni történelmi hivatását ezeréves múltjához méltóan és ennek érdekében követeli a mindenkinek egyformán kijáró egyenlőséget és egyenlő elbánást, mondom, szabad-e, lehet-e ilyen nemzetnek: önállóan, anélkül, hogy ezt a többi államok is megtennék és ez rájuk nézve is nemzetközileg garantáltatnék, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVH. honvédelmi költségvetésének megszüntetésével, vagy a minimumra csökkentésével lemondani létének feltételeiről. Mert ezt jelenti az, a követelés, amely a magyar honvédelmi költségvetést a mainál kisebb összegében óhajtja megállapítani. (Ügy van! a középen.) Mondom, ezzel a kérdéssel később fogok foglalkozni, most csak bátor leszek rámutatni ennek a nyolc és félmilliós csökkentésnek jelentőségére. T. Ház! A nyugellátások és a rokkantellátás nélkül idei 96,188.080 pengős hon védelmi költségvetés, a nyolc és félmillióval a következő évben 87,689.000 pengőre szállíttatik le. Történik mindez akkor, amikor a 87,689.000 pengős költségvetésből 30*5 millió pengő a dologi kiadás a beruházásokkal együtt, a személyi teher pedig 56,836.310 pengő. A nyolc és félmilliós megtakarításból közel Öt és félmillió esik a dologi kiadásokra, csupán 3,100.000 pengő a személyi járandóságokra. Szembe kellett állítanom ezt a két tételt, mert csak így látjuk ennek a nyolc és félmilliós megtakarításnak a valódi értékét, ha tudjuk, hogy ennek a kétharmadrésze a dologi kiadásoktól vonatik el. Ezek után meg kell állapítanom, hogy a honvédelmi tárca valójában előljárt annak az általános kormányzati princípiumnak követése tekintetében, hogy az állami költségvetés kereteit hozzá kell idomítani az ország nehéz gazdasági helyzetéhez és a polgárok teherbíró képességéhez. Ha azt látjuk, hogy Magyarország véderejének költségvetésében a dologi kiadások a beruházásokkal együtt 30*5 millió pengőt tesznek ki és ebből az összegből, tekintettel a nehéz gazdasági helyzetre, az országnak a jövőre való átmentése érdekében még 5"8 millió megtakaríttatik, akkor valóban azt kell mondanunk, hogy ez olyan teljesítmény, amelynél továbbmenni az ország vitális érdekeinek sérelme nélkül nem lehet. Egy esetben lehet ezt a csökkentést nem méltányolni, vagy elégségesnek nem tartani, akkor, 'ha feladjuk
