Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

Áz országgyűlés képviselőházának 1, vesztés az, ami történik, minthogy ilyen gyö­nyörű szavak és szózatok mögött ilyen szörnyű intézkedések és rendelkezések vannak, amelyek lehetővé, teszik, hogy a mezőgazdasági érde­keltség teljesen tönkremenjen akkor, amikor az ipari érdekeltség egészen érthetetlen, ismét­lem, érthetetlen módon olyan előnyöket és bene­ficiumokat élvez, amelyekhez szerintem és va­lamennyi képviselőtársunk szerint is semmi jussa nem lehet. Itt van a szeszkartell. Ők .ugyan tiltakoz­nak a szeszkartell szó ellen, sőt hivatkoznak az 1931 : XX. tc.-re, a kartelltörvényre, amely szerintük rájuk nem vonatkozik, mert ők tör­yényadta alapon szervezkedtek és álltak össze és így netn vonhatók felelősségre az árpolitika megállapítása szempontjából és az árvizsgáló biz,ottság elé sem tartozik. Sőt meg is történt az, hogy amikor fölszólították őket a száma­dás bemutatására, ezt erre a pontra való hi­vatkozással megtagadták és úgy látszik, nekik, hatalmasoknak igazuk van, mert érdekeiket meg tudták védeni. Most nézzük meg, hogy ez a jó szeszkartell mi mindent meg tud csinálni. (Halljuk! Hall­juk!', balfelől.) Arról én most nem akarok be­szélni ós nem akarom az igen t. Házat untatni azzal, hogy (hányféle szesztermelés van, mert a szesz előállításának értékét, árát roppantul megkülönbözteti az, vájjon burgonyából, kuko­ricából, vagy melászból állítjuk-e elő. Ha az előbbi előállítási módokat átlagban véve né­zem a mezőgazdasági szesztermelés rezsijét, akkor átlagban 62 pengő métermázsánkénti te­her áll elő, illetve annyiba kerül átlag, mert van 72 pengősi is, de van, ami olcsóbba kerül, tehát ha az átlagot veszem, 62 pengőbe kerül az előállítás, objektív szakértők szerint. A me­zőgazdasági szeszgyárak termelési költsége tehát ennyit tesz ki. Ezzel szemben a multévi beváltási ár 50 pengő. Es hogy mégis kitűnően megtalálják itt a kalkulációjukat, — nem a mezőgazdasági szeszgyárak, mert látjuk, hogy ezek ráfizetnek, hanem az ipari szeszgyárak — az kitűnik abból, hogy amikor a mezőgazda­sági szeszgyárak termelése 62 pengő átlagot tesz ki métermázsánként, ugyanakkor az ipari szeszgyárak előállítási költségei körülbelül 26 pengőt tesznek ki. Erre joggal mondhatnám, hogyha viszont nem gazdaságos a mezőgazdasági szeszgyárak termelése, vájjon miért termelnek? íme. itt az érdekes dolog. Azért nem termelhetnek gazda­ságosan, mert a mezőgazdasági szeszgyártás­nál a szeszértékesítő részvénytársaság, jobbar.­mondva, a pénzügyminisztérium előírta, hogy melászból legfeljebb 30% szeszt főzhetnek. A melasz az egyetlen cikk, amelyből tulajdon­képpen rentábilisan lehetne szeszt gyártani, tehát miután csak 30%-ban engedik meg a me­zőgazdaságnak ebből a szeszfőzést, részükre nem válik gazdaságossá a szeszpárlás. De, hogy rátérjek arra, hogy mi; mindent tud megcsinálni a szeszkartell, emlékeztetnem kell a t. Házat arra, hogy amikor elhatároz­ták, (hogy motalkó előállítására a benzint ipari szesszel fogják keverni és erre körülbelül 110.000 hektolitert irányoztak elő, a tavalyi 33-as bizottság ezt a tervet, miután, tulajdon­képpen először a mezőgazdasági szeszgyárak segélyezésére volt ez kombinációba véve, az első elgondolásban támogatta. Később azonban ki­sült az, hogy ez az intézkedés a mezőgazdasági szeszgyárak megsegítését célozza, csak cím volt, a valóság azonban az, hogy ebbe az ipari szeszgyárak is bekapcsolódtak, illetőleg köve­)If. ülése 1933 június 7-én, szerdán. §9 j telték, hogy a rendes kvótális kontingens! sze­I rint ők is részesüljenek ebben. Erre mi történt? A 33-as bizottság többsége egyszerűen leszavazta ezt a 'tervet és elvetette annak a lehetőségét, hogy a 38 filléres bevál­tási szeszárat felemeljék 70 fillérre. Eddig az volt a gyakorlat, nogy, ha egyszer a 33-as bi­zottság elvetett valamit, az el volt vetve. Igen ám, de nem azért ilyen hatalmas ez a (szesz­kartell, hogy ilyen elvetést egyszerűen elinté­zettnek vegyen. Keresztülvitte, hogy mégegy­szer a 33-as plénumába hozzák az ügyet és a 33-as bizottság mégegyszer tárgyalta ezt a kér­dést. Ezen a tárgyaláson elsősorban is arra kérték gróf Somssieh Lászlót, aki tudvalevőleg azOnnge. elnöke, hogy ne jelenjék meg ezen az ülésen, mert hiszen ő volt az, aki a legélesebben tiltakozott ennek a megoldásnak a lehetősége ellen. Ö erre nem volt hajlandó. Erre azt kér­ték, hogy legalább azt engedje meg, hogy be­jelenthessék, hogy az Omge. hajlandó ezt a ja­vaslatot elfogadni. Ez ellen is igen helyesen tiltakozott, kijelentve, hogy szavai interpretá­lását nem engedi másnak. A végén azonban úgy oldották meg a kérdést, ihogy ő erre a 33-as bi­zottsági ülésre nem imént el. Még mindig nem lett volna azonban keresz­tülvihető a szeszkartell terve, mert még min­dig többségben voltak azok, akik minden kö­rülmények között meg akarták védeni a mező­gazdaság érdekét. Mi történt? Egyszerűen tele­fonhoz hívták egyik képviselőtársunkát, Csiz­madia Andrást és az alatt az idő alatt, míg ő kint volt, megszavazták a 70 filléres beváltási árat. I Keresztülvihető volt 'tehát az, hogy ilyen kis, apró — nem is tudom jelzővel ellátni, hogy micsoda — trükökkel, a 36 filléres beváltási árat felemelték 70 fillérre. Miután 36 fillér mel­lett is részükre rentábilis volt a termelés, mél­tóztassanak elképzelni, hogy mit jelentett ha­szonban a 70 filléres ár! Hogy kik vannak benn a szeszkartellben, és kik képviselik ma Magyarországon a szeszérde­keltséget, őszintén megmondom, nem akarok pikantériákkal szolgálni, ez nem is olyan fon­tos, de ami kellemetlen és kirívó, az talán az, hogy maga az Országos Mezőgazdasági Ka­mara elnöke, aki elsősoriban volna hivatott a mezőgazdasági szeszfőzdék érdekeit megvédeni, a szeszkartellnek, tehát a Szeszérltékesítő Rész­vénytársaságnak is elnöke. (Zaj a jobboldalon.) Mit kívánnátok én attól az elnök úrtól, aki két helyen elnök, miután természetszerűen két szembenálló érdeket egyszerre képviselni nem lehet? Nem akarok (most arra sem rámutatni, hogy a szeszgyáraknál igen szépen elhelyezked­tek az altruista érzésükről és velleitásukról igen jól ismert, kitűnő közéleti férfiak. Ha azonban valaki veszi magának azt a fáradtsá­got és 1 megnézi ezeknek névsorát, megdöbbenés­sel fogja látni, hogy sajnos^ politikai életünk valamennyi szeszgyárban már tanácskozóképes számban van képviselve. (Mozgás.) Igen t. Képviselőház! Most nem akarok a dolognak erről a részéről beszélni. Itt egy egé­szen furcsa — t nem akarom ezt a súlyos szót használni — félrevezetés vagy szédelgés törté' nik az exportszesszel. Az ipari szeszgyár azért kapta a 26 pengős előállítási árral szemben áz 50 pengős beváltási árat, p mert ezzel szemben hivatkozott arra, hogy missziót teljesít, valu­tát hoz be, olyan terméket szállít ki ebből az országból, amire csak ő képes, szóval export­szeszt készít és exportszeszt szállít. Ezzel szem­ben mi a valóság? A valóság az, hogy az export-

Next

/
Thumbnails
Contents