Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

Az országgyűlés képviselőházának 11 niszter úr és olyan kijelentést tett, amely jog­gal felháborította a hadikölosönjegyzők nagy tömegeit, kilátástalanná tette a hadikölcsön­jegyzők jogos igényeinek kielégítését. Ezzel szemben igaz, tegnapelőtt, vagy va­lamelyik nap a miniszterelnök úr felállott és kijelentette, hogy folyamatban van már & hadikölcsönjegyzők igényeinek kielégítése. (Si­mon András: Az tegnap volt!r) Ezt örömmel hallom, de még jobban szeretném hallani, ha az igen t. pénzügyminiszter úr tenne itt olyan kijelentést, amely teljes egészében fedi a miniszterelnök úrnak e tekintetben tett ki­jelentéseit. Mert valami légköri zavar van a t. miniszter urak felfogása között. (Ellenmondá­sok jobbfelől.) Az elmúlt napokban például a kereskedelemügyi miniszter úr az iparosság érdekében — elismerem — nagyszerű beszédet mondott. Az Ígéreteknek egész virágos csokrát nyújtotta az iparosság a kisiparosság felé is és tegnap, egy nappal később a miniszterelnök úr feláll és lelkének égés® őszinteségével be­jelenti itt a Házban nyilt színen az egységes­párt egységes tapsa mellett, hogy ha az agrár­társadalom és az iparostársadalom között va­lami konfliktus támadna, akkor ő egészen bi­zonyosan az agrártársadalom mellé állana. (Temesváry Imre előadó: A nagyiparról volt szó! — Kun Béla: A kartellekre értette!) Nem tudom mire értette az igen t. miniszterelnök úr, én csak szárazon ezt a két mondatot rög­zítem meg. Magyarország miniszterelnöke ki­jelenetette itt nyilt ülésen, hogy ha az agrár­társadalom és az iparostársadalom között kon­fliktus állna be, akkor ő egész lelkével az ag­rártársadalom mellé állana. (Kuna P. András: Az az alap!) őszintén szólva, nem érdemli meg az iparostársadalom, a kisiparosság, hogy Ma­gyarország miniszterelnöke ilyen elfogult le­gyen vele szemben. (Téglássy Béla: Nem el­fogult!) De meglátszik ez az egyoldalú magatartás a pénzügyminiszter úr költségvetésén is. Ha a költségvetést nézem, nem látom mindannak a pénzügyi beváltását, amit például az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr itt beígért. Nem látom ebben az irányban azt a szellemet sem a pénzügyi politikában, amely méltányos volna s amelyből az látszanék, hogy van szív a pénz­ügyi politikában és meg tudja érteni aat ; az irtózatos küzdelmet a mindennapi kenyérért, amelyet a kisiparosság és a kiskereskedelem folytat. Itt vannak például a kisiparosság által ál­landóan hangoztatott sérelmek, a végrehajtá­soknak kíméletlen és lelketlen foganatosítása. Milyen szörnyű esetek adódnak abban az irtó­zatos kíméletlenségben, amely megnyilvánul a pénzügyi politikában minden új stílushirdetés ellenére is. Mert a kisiparosságnak ez, a pa­nasza ne'm mai keletű, nehogy azt méltóztas­sanak gondolni. íhogy a rosszemlékű Bethlen­kormányzat idejében talán másként volt és hogy talán csak az új stílus pénzügyi kor­mányzata az, amely az adóvégrehajtásokkal vérig gyötri és a halálba kergeti a hátralék­ban levő adós kisiparosokat. Nem! Ez megtörtént a múltban is és mi tízi esz­tendőnél hosszabb idő ótai kérjük a minden­kori pénzügyi kormányzatot, hogy ne legyen irgalmatlan a kisiparossággal szemben, tíz esztendőnél hosszabb idő ótia. kérjük a pénzügyi kormányzatot, hogy irgalmazzon annak a pusz­tuló kisipiatrosságnak, amely becsülettel dolgo­zik ebben a hazáiban, ebben az országban és 'amely erején felül mindent megtesz az állam . ülése 1933 június 7-én, szerdán. " r V 93 érdekében, aimit csak tőle kívánnak. Süket fü­leknek beszélünk! Időközönként hallunk itt a Képviselőlházbiain szép körmondatokat, biztató ígéreteket, megnyugtató kijelentéseket a kis­iparosság felé, de ha ezzel szembeállítjuk a tényeket, amelyek pénzügyi téren megnyilvá­nulnak, mindenki megállapíthatja, hogy a gya­korlati életben épp az ellenkezője történik an­nak, amit hirdetnek laiz igen t. miniszter urak itt iái Képviselőházban. A kisiparosok már régen kérik a pénzügyi kormányzatot, hogy ne szaporítsák az ő ter­heiket. Hiszen a kisiparosság fizet, Iha fizetni tud; nincs közöttük egyetlen egy ember sem, akinek lelkén az adónemfizetés akarata erőt vett volna; egyetlen egy ember sincs a kisipar rosok között, aki ha fizetni tud, megtagadná aat az állammal szemben. De azt kérik, — és kérik ezt rnár régen — hogy iái pénzügyi kor­mányzat gondoskodjék arról, hogy az ő becsü­letes munkájuk következtében neosak az állalmi terheket, tudják elviselni, hanem az élethez is legyen valamilyen joguk. Régóta kérik például a késedelmi kamatok törlését. Miért fizet kisiparos késedelmesen? Miért nem fizeti kellő időben ia reá kirótt adót? Elárulom, ha az igen t. pénzügyminiszter úr nem tudná: azért, mert esztendőkön keresztül alig van a kisiparosság­nak annyi munkája, hogy a mindennapi élet­hez való legszükségesebbet elő' tudja teremteni. Igen t. képviselő urak, önök talán nem tud­ják azt, hogy a szükségmunkások között, áz egyes városok által kiadott szüksógmunkála­toknál az iparosok tömegei kénytelenek le­lentkezni csak azért, hogy a mindennapi szá­raz kenyeret meg tudják maguknak ós gyer­mekeiknek szerezni. Egész tömegei vannak ezeknek. Nem restellem bevallani itt, a Ház nyilt színe előtt, hogy Beesett is a kisiparosok közül naigyon sokam voltak kénytelenek az el­múlt télen elmenni a népkonyhára egy tányér rántott lelvesért, hogy valami ennivalójuk le­gyen és hogy valami odahaza is legyen. Olyan iparosok, akik például Pécsett hosszú évtize­dek óta becsülettel végezték munkajukiat és fenm tudták tartami ipairukat, kénytelenek visz­szaadni — aiz egész országban így van ez — iparengedélyüket és elmenni a nagyvilágba, oda, ahol a mindennapi száraz kenyeret éppen meg tudiák keresni. Lojális akarok azonban lenni. Elismerem, hogy a pénzügyminiszter úr az elmúlt hóna­pokban olyan intézkedést tett, amelynek kifelé az a bemaöndott^ célja volt, hogy a kisiparosság súlyos helyzetén enyhítsen és ez az adóbehaj­tási illetéknek 5%-ról 3%-ra való csökkentése volt. Ekkor elmentek a t. egységespárti képvi­selő urak a falvakba, a községekbe és iminden ajtónál, aihol kisiparos él s ahol kisiparosnak családi ottJhona van, bekopogtattak (Jánossy Gábor: Ott volt? Látta?) és azt mondották: «Momdja. t. Kovács úr, hallotta-e, (Jánossy Gá­bor: Nem úgy volt! — Fábián Béla: Te nem kopogtattál'? —Jánossy Gábor: Dehogy kopog­tattam! — Zaj. — Elnök esen.aet.) hogy milyen nagyszerű intézkedést tdtt a Gömbös-kormány: leszállította az adóbehajtási illetéket 3%-ra. Mit szól hozzá'b Es mindenütt be akarták haj­tani az elismerés babérját. Ez éppen olyan dolog, minit a bolettának a mostani, új beharangozása. Azt mondotta, ha jól tudom, az igen t. pénzügyminiszter úr, ha nem ő, akkor bocsánatot kérek, akkor egyik minisztertársa, (Derültség. — Fábián Béla-" Sorsközösségben élnek mind! — Farkas István:

Next

/
Thumbnails
Contents